Procida

Procida község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében.

Procida
Procida központja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Campania
Megye	Nápoly (NA)
Frazionék	Vivara
Védőszent	Mihály arkangyal
Irányítószám	80079
Körzethívószám	081
Forgalmi rendszám	NA
Népesség
Teljes népesség	10 092 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	2594 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	15 m
Terület	4,1 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 40° 45′ 40″, k. h. 14° 01′ 10″40.7611, 14.0193
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Procida weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Procida témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Az azonos nevű szigeten a Nápolyi-öbölben a Misenói-fok és Ischia szigete között. A Misenói-foktól egy 3,4 km széles szoros választja el. A hozzátartozó aprócska Vivara szigetével együtt Nápoly megye egyik önálló községe.

Geológiája

A sziget vulkáni eredetű, keletkezése a Campi Flegrei vulkanizmusának következménye. 55-17 ezer évvel ezelőtt lezajlott sorozatos vulkánkitörések eredményeként alakult ki. A sziget domborzata alacsony, legmagasabb része a Terra Murata (91 m). Sok kis öble van, mindegyik félig tengerszint alá ereszkedett kráterperem.

Története

A nevének eredetére több magyarázat is létezik. Egyes feltételezések szerint, latin neve a Procytha a Prima Cyme megnevezésbő származik, amelynek jelentése Cumae mellett. Más feltételezések szerint a Prochyta név a görög proketai szóból ered, amelynek jelentése (part) előtti (utalva a sziget földrajzi fekvésére, közel a Misenói-fokhoz).

Procida az i. e. 16-15 században Mükéné birtoka volt. Őket az i. e. 8 században a cumaei görög telepesek váltották. A rómaiak idejében a sziget a római patriciusok kedvelt üdülőhelye volt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a Nápolyi Hercegség birtoka lett. A sorozatos szaracén, gót és vandál támadások miatt a sziget lakossága erődített falvakat épített. A normannok érkezésével Procida és a Misenói-fok végén elterülő terület (a mai Monte di Procida) a Da Procida nemesi család hűbérbirtoka lett. 1339-ben, Ischia szigetével együtt a francia Cossa család birtokába került át, akik a nápolyi Anjou királyok hűséges támogatói voltak. Ebben az időszakban lendült fel a sziget gazdasági élete, miután a mezőgazdaságot felváltotta a halászat. V. Károly uralkodása idején a város a D’Avalos család tulajdonába került. Ebben az időben gyakran vált a török kalózok fosztogatásainak célpontjává. 1744-ben III. Károly Procidát királyi kikötővé nevezte ki. Ebben az időben érte el virágzásának csúcsát. Miután támogatta a Parthenopéi Köztársaságot, a Bourbon királyok visszatérésével, a sziget tizenkét lakosát megtorlásképpen kivégezték. A napóleoni háborúk során többször is elfoglalták kedvező stratégiai helyzete miatt. A 20. század elején Procida elvesztette a szárazföldi területeit, amelyek helyén egy új település alakult ki: Monte di Procida.

Népessége

A népesség számának alakulása:

Fő látnivalói

• Marina Grande' – a sziget kikötője,
• Palazzo Montefusco' – 12. századi nemesi palota, a kikötővel átellenben
• San Leonardo-templom' – 16. században épült
• Madonna delle Grazie-templom' – a 18. században épült
• Piazza dei Martiri – Procida főtere

Gazdasága

Procida gazdaságának nagy részét elsősorban a hanyatlóban levő hajógyártás adja. A turizmus egyre jelentősebb részt foglal el a sziget gazdasági életében.

Procida az irodalomban és a filmvásznon

Számos regény történetének színhelye Procida. Ezek közül a legismertebb Alphonse de Lamartine regénye a Graziella, valamint Elsa Morante 1957-ben írt regénye a L’isola di Arturo. A sziget szolgáltatta a hátteret 1957-ben a Vacanze a Ischia (Nyaralás pénz nélkül Vittorio De Sica és Peppino De Filippo főszereplésével ), az Il Postino és a The Talented Mr. Ripley (A tehetséges Mr. Ripley) című filmekhez

Források

• Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181 
• Comuni-Italiani
• Italy World Club