Ólomgyökérfélék
Az ólomgyökérfélék vagy kékgyökérfélék (Plumbaginaceae) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egyik családja huszonöt nemzetség mintegy mintegy 350 fajával. Egyesek önálló, egyetlen családból álló rendként (ólomgyökérvirágúak, Plumbaginales) különítik el őket.
Ólomgyökérfélék | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Armeria sp.
| ||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Alcsaládok | ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Ólomgyökérfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ólomgyökérfélék témájú kategóriát. |
Elterjedésük
szerkesztésFő elterjedési területük a Mediterráneum, valamint Elő- és Közép-Ázsia, de Dél-Amerikában is több fajuk él. A névadó kékgyökér (Plumbago) nemzetség fajai Dél-Európától Iránig fordulnak elő. A Közép-Európában még két nemzetségük él: a sóvirág (Limonium) és az istác (Armeria).
Jellemzőik
szerkesztésTagolatlan levelű, lágyszárú növények vagy ritkábban cserjék. Leveleik felületén sajátos víz-, viasz-, nyálka- és sókiválasztó mirigyek ülnek, és elsősorban a felesleges ásványi sókat (leggyakrabban a meszet) választják ki. A száraz éghajlathoz alkalmazkodásuk jeleként leveleik serte- vagy tűszerű képletekké redukálódtak.
A virágzat fejecske vagy forgó. Az öttagú virágok csészéje kettős; a külső színes, hártyaszerű fellevelekből áll. A párta félig nyílt vagy forrt szirmú, a porzók szabadok vagy ránőttek.
A felső állású magház egyrekeszű és egymagvú. Termésük tok.
Magyarországi fajok
szerkesztésA sziki sóvirág (Limonium gmelini) szikes pusztáink dísze; szubendemikus alfaja a magyar sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum). Rokonait (L. sinuatum, L. bonduellii) dísznövényként termesztik, és szárazvirágcsokrokat készítenek belőlük.
A magas istác (Armeria elongata) száraz sztyepprétek ritka faja; elsősorban a Bükk-vidéken.
Életmódjuk, élőhelyük
szerkesztésA legtöbb fajuk obligát halofiton: ekképpen különösen a sós puszták, félsivatagok, tengerpartok szárazság- és sótűrő növényei. Az istác nemzetség érdekes, a nagy nehézfém-koncentrációkhoz alkalmazkodott faja az Armeria halleri.
Felhasználásuk
szerkesztésEgyes fajok nedveitől felhólyagzik a bőr. Indiában és Dél-Amerikában a koldusok gyakran ilyen nedvekkel kenik be kezüket, hogy a hólyagokkal sajnálatot keltsenek.
Rendszerezés
szerkesztés- Ólomgyökérformák (Plumbaginoideae) alcsaládja
- kékgyökér (Ceratostigma Bunge)
- Dyerophytum Kuntze (syn. Vogelia Lam.)
- Plumbagella Spach
- ólomgyökér (Plumbago L.)
- Istácformák (Staticoideae) alcsaládja, két nemzetségcsoporttal
- Aegialitideae (Link) Peng
- Aegialitis R.Br.
- Staticeae Bartling
- Acantholimon Boiss.)
- istác (Armeria Willd., syn. Statice L.)
- Bamiania Lincz.
- Bukiniczia Lincz. (syn. Aeoniopsis Rech. f.)
- Cephalorhizum Popov & Korovin
- Ceratolimon M.B.Crespo & M.D.Lledó
- Chaetolimon (Bunge) Lincz.
- Dictyolimon Rech. f.
- Eremolimon Lincz.
- Ghaznianthus Lincz.
- Gladiolimon Mobayen
- Goniolimon Boiss.
- Ikonnikovia Lincz.
- Limoniastrum Fabr. (syn. Bubania Girard)
- Limoniopsis Lincz.
- sóvirág (Limonium Mill., syn.: Afrolimon Lincz., Bakerolimon Lincz., Plegorhiza Molina, Statice L.)
- Muellerolimon Lincz.
- Myriolimon M.D.Lledó et al. (syn. Myriolepis (Boiss.) M.D.Lledó et al.)
- Neogontscharovia Lincz.
- Popoviolimon Lincz.
- Psylliostachys (Jaub. & Spach) Nevski
- Saharanthus M.B.Crespo & M.D.Lledó (syn. Caballeroa Font Quer, nom. inval.)
- Vassilczenkoa Lincz.
- Aegialitideae (Link) Peng
Források
szerkesztés- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966. 587. o.
- Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: A kékgyökérvirágúak rendje - Plumbaginales