Pampaszarvas

emlősfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. november 21.

A pampaszarvas (Ozotoceros bezoarticus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Pampaszarvas
Futó bak
Futó bak
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Cervoidea
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Őzformák (Capreolinae)
Nemzetség: Rangiferini
Nem: Ozotoceros
Ameghino, 1891
Faj: O. bezoarticus
Tudományos név
Ozotoceros bezoarticus
(Linnaeus, 1758)[1]
Szinonimák
  • Cervus bezoarticus Linnaeus, 1758
  • Cervus campestris F. Cuvier, 1817
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pampaszarvas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pampaszarvas témájú médiaállományokat és Pampaszarvas témájú kategóriát.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása

szerkesztés

Dél-Amerikában fordul elő.[2] A következő országokban található meg: Argentína, Bolívia, Brazília, Uruguay és Paraguay.

E területeken, összesen körülbelül 80 ezer példány él; ezeknek a többsége Brazíliában található meg.[3] Mivel vadásszák és elfoglalják az élőhelyét ez a szám évről évre csökken.[4][5][6]

Ennek a szarvasfajnak 3-5 alfaja van:[* 1]

  • Ozotoceros bezoarticus arerunguaensis González, Álvares-Valin & Maldonado, 2002
  • Ozotoceros bezoarticus bezoarticus (Linnaeus, 1758)[* 2]
  • Ozotoceros bezoarticus celer Cabrera, 1943
  • Ozotoceros bezoarticus leucogaster (Goldfuss, 1817)
  • Ozotoceros bezoarticus uruguayensis González, Álvares-Valin & Maldonado, 2002

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 110-140 centiméter, marmagassága a sutáknál 60-65 centiméter, míg a baknál 65-70 centiméter.[7] Farokhossza 10-15 centiméter; a farok rövid és bojtszerű.[2] A bak testtömege 24-34 kilogramm, de akár 40 kilogramm is lehet, míg a suta általában 22-29 kilogrammos.[7] Szőrzete sárgás; a hasán és lábainak belső részein világosabb. Az évszakok változásával a bunda színe nem változik. Ajkain és nyakán fehér pontozások, illetve foltozások láthatók.[2] A bak az agancsát augusztusban és szeptemberben hullatja el, és már decemberre újat növeszt.

Életmódja

szerkesztés

Az alföldek füves pusztáit választja élőhelyül. Azokat a helyeket kedveli, ahol füvek magasabbak nála..[8] Egyaránt bokorevő és legelő állat. Nincs területe vagy párja, bár a bakok között kialakul egy ranglétra. 2-6 fős csordákban járnak.[2][8] Főleg nappal táplálkozik, de néha éjszaka is tevékeny lehet.

A vadonban körülbelül 12 évig él; a fogságban ennél többet.

Szaporodása

szerkesztés

A pampaszarvas suta az év bármelyik szakaszában világra hozhatja utódát, bár az ellések többsége szeptember és november között történik meg. Amikor eljön az ellés ideje a suta távozik a csordától és néhány napig rejtve tartja gidáját. Az ellést követő 48 órában újból párosodik. A gida kicsi és pettyes; a pettyeket 2 hónaposan veszíti el. 7 hónapos vemhesség után, általában egy 2,2 kilogrammos gida jön világra. Körülbelül 6 hetesen már szilárd táplálékot is fogyaszt és elkezdi az anyját követni. Körülbelül egy évig, azaz míg eléri az ivarérettséget, az anyja mellett marad.[8]

Megjegyzések

szerkesztés
  1. A Mammal Species of the World harmadik kiadása szerint 5 alfaja van, míg az enwikiben csak hármat említenek meg.
  2. Linnaeust és Goldfusst azért tettem zárójelbe, mert amikor leírták az alfajokat még Cervusként tartották számon. Az Ozotoceros taxonnevet Ameghino alkotta meg 1891-ben.
  1. Gonzalez, S. & Merino, M.L. (2008). Ozotoceros bezoarticus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 7 November 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of near threatened.
  2. a b c d Geist, Valerius. Deer of the world their evolution, behaviour, and ecology. Mechanicsburg, Pa: Stackpole Books, 1998
  3. IUCN Mammal Red Data Book. Gland, Switzerland: IUCN, 1982
  4. (2005) „Safeguarding the Pantanal Wetlands: Threats and Conservation Initiatives”. Conservation Biology 19, 714–20. o. 
  5. (2003) „A Delicate Deer”. Wildlife Conservation 106, 6–7. o. 
  6. (2008) „Home range and habitat selection of pampas deer”. Journal of Zoology 276, 95–102. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.2008.00468.x. 
  7. a b Mattioli, S. (2011). Pampas Deer (Ozotoceros bezoarticus), p. 437 in: Wilson, D.E., & Mittermeier, R.A., eds. (2011). Handbook of the Mammals of the World, Hoofed Mammals, Vol. 2. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 978-84-96553-77-4
  8. a b c P., Walker, Ernest. Walker's Mammals of the world. Baltimore: Johns Hopkins UP, 1991

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pampas deer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés