Palsa
A palsa földtani képződmény, tőzeghalom, amelynek magját állandóan fagyott tőzeg és ásványi talaj alkotja. Tipikus jelenség nem-folyamatos permafroszt környezetben az arktikus régióban. A pingóhoz hasonló, de annál kisebb, általában 2-3 méter magas, 45 méter[1] átmérő körüli nagyságú, de akár a 12 méteres magasságot és a 150 méteres átmérőt is elérheti.
A száraz tőzeg jó szigetelő, de a nedves, és főként a fagyott tőzeg jobban vezeti a hőt, tehát télen a hideg a mély tőzegrétegekig le tud hatolni, és a hő könnyebben áramlik fel innen. Míg a száraz tőzeg a palsa felszínén szigeteli a fagyott belső magot, és ezáltal megakadályozza a felolvadását nyáron.[2]
Gyakran vizes élőhelyeken találhatóak, tőzeglápos részeken, nyílt vízmedencékkel és különböző fejlődési állapotban levő palsákkal tarkítva.
Kialakulása
szerkesztésA palsák kialakulása kis felszíni rendellenességekkel kezdődik egy sásos mocsárban. Már egészen kis kiemelkedés is befolyásolja a hó összegyülemlését, innen a havat lefújja szél vagy lecsúszik, és az alacsonyan fekvő mélyedésekben gyűlik össze, így a magasabb pontokon kevesebb hó marad. Mivel a hó szigetelő takaróként működik, ezek a magasabb részek hidegebbek lesznek, a hideg behatol ide, és jégmagok alakulnak ki bennük. Ahogy a jég képződik, kitágul, és még magasabbra tolja a buckát, ezáltal még kevesebb hó marad rajta, és még hidegebb lesz, így a palsa képződése egy öngerjesztő folyamat.
Mivel a szigetelő száraz tőzeg miatt a jégmag nyáron sem olvad el, évekig, akár évszázadokig tud növekedni.
Ahogy nő a palsa magassága, a vízelvezetése javul, a felszín szárazabbá válik, ezután zuzmóvegetáció jelenhet meg rajta. Sok zuzmó fehér vagy halványszürke, ezek visszaverik a fényt és hűvösen tartják a palsát nyáron. Idővel törpecserjék váltják fel a zuzmókat, amelyek sötétebb színűek, több hőt nyelnek el a napsugárzásból. Ez és a halom növekvő magassága a felszíni talaj eróziójához vezet, ami által előbukkan a fő alkotó tőzeg. A tőzeg sötétebb színű, még több hőt vesz fel, ez pedig a jégmag elolvadását eredményezi. A mag elég gyorsan összeomlik, és egy nyílt vízmedence marad a helyén, elérhetővé válik hogy a sásfélék újrakolonizálják, és az egész folyamat kezdődik elölről.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Calmels, Fabrice (2008. november 4.). „Segregated ice structures in various heaved permafrost landforms through CT Scan” (angol nyelven). Earth Surface Processes and Landforms 33 (2), 209–225. o. DOI:10.1002/esp.1538. ISSN 1096-9837.
- ↑ Kujala, Kauko, Teuvo (2008. május 1.). „Physical properties of peat and palsa formation” (angol nyelven). Cold Regions Science and Technology 52 (3), 408–414. o. DOI:10.1016/j.coldregions.2007.08.002.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Palsa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Calmels, Fabrice (2008. november 4.). „Segregated ice structures in various heaved permafrost landforms through CT Scan” (angol nyelven). Earth Surface Processes and Landforms 33 (2), 209–225. o. DOI:10.1002/esp.1538. ISSN 1096-9837.
- Kujala, Kauko, Teuvo (2008. május 1.). „Physical properties of peat and palsa formation” (angol nyelven). Cold Regions Science and Technology 52 (3), 408–414. o. DOI:10.1016/j.coldregions.2007.08.002.
További információk
szerkesztés- Brown, R.J.W.; Kupsch W.O. (1974). Permafrost terminology. Altona, Manitoba: National Research Council Canada.
- Washburn, A.L. (1980). Geocryology. New York: John Wiley & Sons. <ISBN 0-470-26582-5
- Williams, Peter J.; Michael W. Smith (1989). The frozen Earth. New York: Cambridge University Press. ISBN 0-521-36534-1