Novák Lajos (kanonok)

kanonok, egyházi író, tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 10.

Novák Lajos (Divény, 1842. május 24.Budapest, 1941. február 4.) Esztergom főegyházmegyei áldozópap és tanár, kanonok, egyházi író.

Novák Lajos
Született1842. május 24.
Divény
Elhunyt1941. február 4. (98 évesen)
Budapest
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Apja Novák Miklós, nemes származású, a Zichy grófi család főtisztje volt. A gimnázium I-IV. osztályt Vácon, az V-VI.-at Esztergomban végezte, 1859-ben az Esztergom egyházmegyei növendékpapok közé felvették, s a bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát Esztergomban hallgatta. 1865. július 23-án miséspappá szentelték fel és mint segédlelkész Nagycétényben, 1869. októbertől Budapest-Józsefvárosban működött. 1872-ben a budapesti királyi katolikus főgimnáziumhoz hittanárrá nevezték ki. 1900-ban tiszteletbeli esztergomi kanonok lett, 1901-ben a budapesti hitoktatás felügyelője, 1914-ben kaposfői címzetes prépost, 1924-től pápai prelátus.

1937-ben Balázsi Gergely nagycétényi plébános beszédét ajándékozta a Hadtörténeti Múzeumnak.[1] 1939-ben nyugalomba vonult.

1915-ben a Szent István Akadémia II. osztályú tagja lett.

Álneve: Kávon Lajos, melyet 1861-66-ig használt a Kath. Néplap, Vasárnapi Ujság, Napkelet, Idők Tanúja és Tanodai Lapokban.

Elismerései

szerkesztés
  • 1902-ben a király arany érdemkereszttel és a prímás a fővárosi hitoktatás érseki felügyeletének tisztével tüntette ki

Cikkei a Vasárnapi Ujságban (1861. A magyar szent korona története, Kávon Lajos álnévvel, 1864. A szem, szintén Kávon L. álnévvel); az Egyvelegben (1862. A római sírok és ezek feliratai); a Napkeletben (1862. Egy XV. századbeli menyegző, Uti jegyzetek); a M. Tudományos Értekezőben (1862. II. Divény vára ismertetése); a Felvidéki M. Közlönyben (Balassa-Gyarmat 1863. Divény városának ismertetése); a Tanodai Lapokban (1863. Szűz Szent Imre herczeg élete); a Kath. Néplapban (1864. Oláh Miklós primás); az Esztergomi Ujságban (1864. A sárkány-lovagrend); az Esztergomban (1865. Szent Ferencz-rendje magyarországi történetének korrajza, toldalék szent Ferencz életéhez); M. Sionban (1865. Szent Gellért csanádi püspök élete, 1868. A divényi plébánia, 1869. Nagy-Kér); az István bácsi Naptárában (1865. A káromkodó, 1866. A hitetlen, beszélyek, mindkettő pályadíjat nyert, 1867. Vanchai István első magyar bibornok s esztergomi érsek, 1868. Dömötör magyar bibornok, 1869. Széchy Dénes bibornok, 1870. Bakács Tamás bibornok érsek, 1878. Bölcsődék Budapesten); az Uj M. Sionban (1870. A közös iskolák kérdéséhez, 1872. A philanthropia és a ker. felebaráti szeretet); a Kath. Hetilapban (1876. Az uzsoratörvényről); a budapesti V. ker. kir. kath. főgymnasium Értesítőjében (1879. A szegény gyermekek sorsa az ó-kori társadalomban, különnyomatban is); a Religióban (1881. Mit tett a keresztény egyház a szegény gyermekek ügyében, 1888. II. A középiskolák hitoktatása); ezeken kívül írt még több verset, kritikát és könyvismertetést a Kath. Néplapba, Idők Tanujába, Religióba, Jelenkorba és a M. Államba.

  • 1868 A divényi plébánia. Magyar Sion
  • Falusi rossz szokások. Esztergom, 1869. (U. ez Bpest, 1892. a Szent István-társulat Népiratkái 67. sz.)
  • A községi iskola hátrányai az államra, társadalomra és keresztény mívelődésre. Eger, 1871. (Jutalmat nyert pályamunka)
  • A sinai bálvány. Pest, 1873. (Kávon L. névvel)
  • A zárdák és ellenségeik. Pest, 1873. (Kávon L. névvel)
  • Emlékirat a Pesti első bölcsőde-egylet alapításának negyedszázados évfordulója és a József-városban épült új intézet házának 1877. jan. 11. történt ünnepélyes beszentelése s megnyitása alkalmára. Budapest, 1877
  • Nagykárolyi gróf Károlyi Gyuláné, született nagykárolyi Károlyi Georgine grófnő emlékezete. Gyászbeszéd, melyet a pesti bölcsőde- és a budapesti gyermekmenhely-egyletek által 1878. márczius 14. rendezett emlékünnepély alkalmával mondott. Budapest, 1878
  • Gróf Károlyi István emlékezete. (Gyászbeszéd). Budapest, 1881
  • Paulai szent Vincze és a párisi első lelenczház. Budapest, 1882
  • A szegény gyermekek sorsa napjainkban. Budapest, 1883
  • A szegény gyermekek sorsa és társadalmi gondozása hazánkban. Budapest, 1885. (Különnyom. a Religióból)
  • Divény hajdan és most. Budapest, 1887
  • Az egresi cisterci apátság története. Budapest, 1892. (Különny. a Religióból)
  • Mit kell tudnunk a parancsolt böjtökről? Budapest, 1893. (Népiratkák 76.)
  • A budapesti első gyermekmenhely-egylet istvántelki intézetének czélja, keletkezése és szervezete. Budapest, 1893
  • Emlékbeszéd… Majer Istvánnak… 1894. máj. 10. a pesti bölcsőde-egyesület által rendezett gyászünnepélye alkalmával. Budapest, 1894
  • A pesti első bölcsőde-egyesület történetének, alapszabályainak és működésének rövid vázlata. Budapest, 1896
  • A budapesti első gyermekmenhely-egyesület huszonötéves működésének története. Budapest, 1896
  • A bérmálás szentsége. Előkészítő oktatások a bérmálás szentségének fölvételéhez. Budapest, 1899
  • Nagy Mária-Cell rövid története és ismertetése. A kegyhelyre zarándokló ájtatos bucsújárók használatára és épülésére. Budapest, 1900. (Népiratkák 161.)

További információk

szerkesztés
  • Nógrád vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., Országos Monografia Társaság, [1911]
  • Beke Margit: Az esztergomi (esztergom-budapesti) főegyházmegye papsága 1892-2006. Bp., Szent István Társulat, 2008
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, Szerző, IV, 1893
  1. Szoleczky Emese 2000: Aggházy Kamil naplószerű feljegyzései 1937-ből. A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 3, 179-180.