Nisio Tosizó

Nisio Tosizó (西尾 寿造; Hepburn: Toshizō Nishio; 1881. október 31. – 1960. október 26.) a Japán Császári Hadsereg tábornoka volt, akit a második kínai–japán háború legeredményesebb parancsnokaként tartanak számon.

Nisio Tosizó
Született	1881. október 31. Tottori, Japán
Meghalt	1960. október 26. (78 évesen) Tokió, Japán
Állampolgársága	japán Japán Birodalom
Nemzetisége	japán
Szolgálati ideje	1902 – 1943
Rendfokozata	Tábornok
Csatái	Orosz–japán háború Második kínai–japán háború
Kitüntetései	a Felkelő Nap Rendje
Civilben	politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Nisio Tosizó témájú médiaállományokat.

Élete

Fiatalkora

1881. október 31-én született a Tottori prefektúrabeli Tottori városában. 1902-ben végezte el a Japán Császári Katonai Akadémiát és nem sokkal utána a Vezérkari Akadémiát is. Részt vett az orosz–japán háború háborúban, és a szandepui csatában átesett a tűzkeresztségen.

Nision 1921 és 1923 között a 10. hadosztály kötelékébe tartozó 10. ezredet parancsnokolta. Ezután egészen 1925-ig a Vezérkari Akadémia tanáraként tevékenykedett. Ezután a 10. hadosztály 40. ezredének lett a vezetője. 1926 és 1929 között az 1-es szekció (Katonai Kiképzési Főfelügyelőség) vezetője volt. 1929-ben a Koreában állomásozó 20. hadosztály 39. dandárjának lett a parancsnoka. 1930-tól 1932-ig a Hadügyminisztérium alá tartozó Katonai Nyomozóiroda elnöke lett, majd ezután 1934-ig mint a Központi Vezérkar 4. Irodájának vezetője tevékenykedett.

Kína

1934. március 5-én kinevezték a Mandzsukuo területén állomásozó Kvantung-hadsereg vezérkari főnökévé, ahol részt vett a mandzsukuoi hadsereg újjászervezésében, és az ország pacifikálásában. 1936. márciusában a Központi Vezérkar helyettes főnöke és az Általános Ügyek Irodájának ügyvezetője lett. 1937 elején rövid ideig a Császári Testőrséget vezette, aztán Kínába helyezték, hogy az éppen kibontakozó konfliktusban részt vegyen.

1937. augusztus 26-án, a Marco Polo hídi incidenst követően, a második hadsereg parancsnokává nevezték ki. Az ő vezetése alatt csapatai a hszücscsói csata idején átkeltek a Jangce folyón, és elfoglalták Santung provinciát. A tajercsuangi csatában azonban súlyos vereséget szenvedett, és visszarendelték Tokióba, hogy ismét a Katonai Kiképzési Főfelügyelőség vezetője legyen.

1939. szeptember 12-én tért vissza Kínába, mint a 13. Hadsereg parancsnoka, és egy hónap múlva, szeptember 22-én a Kínai Expedíciós Haderő főparancsnoka lett. Ilyen minőségében vezette a caojang-jicsangi és csangsai csatákat. Az 1939–1940 téli offenzívában csapatai megállították a kínai előretörést és az általuk elhódított területeket tavasszal visszafoglalták. Katonáit ismételt támadások érték a kommunisták száz ezredes offenzívájának ideje alatt, miközben ő folytatta támadásait Hopej tartományban. 1941. március 1-jén leváltották, és visszatért Tokióba, ahol a Legfelsőbb Háborús Tanács tagja lett egészen 1943-as visszavonulásáig.

Visszavonulása után

Habár nyugdíjba ment, 1944-ben mégis elfogadta a neki felajánlott pozíciót, és Tokió kormányzóságának vezetője lett. A második világháború végén a szövetséges hatalmak legfőbb parancsnoka letartóztatta, mint lehetséges háborús bűnöst, azonban vádat nem emeltek ellene és később elengedték. 1960. október 26-án halt meg Tokióban, 78 évesen.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Toshizō Nishio című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Dorn, Frank. The Sino-Japanese War, 1937-41; From Marco Polo Bridge to Pearl Harbor. MacMillan. (1974). ISBN 0025322001 
• Fuller, Richard. Shokan: Hirohito's Samurai. London: Arms and Armor (1992). ISBN 1854091514 
• Ammenthorp, Steen: Nishio, Toshizou. The Generals of World War II