Mikó József
S. Mikó József (Joseph S. Miko) (Vecsés, 1920. augusztus 6. – Los Angeles, California, USA, 2008. április 28.)[1] operatőr.
Mikó József | |
Született | 1920. augusztus 6. Vecsés |
Elhunyt | 2008. április 28. (87 évesen) Los Angeles |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1955) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztésA második világháború alatt a Csonka Gépgyárban (Kismotor és Gépgyár) esztergályosként dolgozott. A világháború után volt baromfi- és halkereskedő is. 1950-ben lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Eiben István felvételiztette. 1951–1955 között két operatőri osztály indult: az egyikben azok voltak, akiket a filmgyár küldött és munka mellett, vagy ösztöndíjjal tanulhattak, a másik, „rendes” osztályba a hagyományosan felvettek. Az első osztály mestere Eiben István, a másiké Illés György volt.[2] A főiskola alatt is dolgozott, ipari és termelési filmek operatőre volt. Macskássy Gyulával is dolgozott.
Munkássága
szerkesztésMikó József operatőr volt Magyarországon, amikor kitört az 1956-os forradalom az orosz megszállás ellen. Megragadta a lehetőséget, hogy lefilmezze a forradalmat, abban a reményben, hogy a filmek kijutnak Magyarországról, hogy a világ többi része is láthassa a Szovjetunió brutalitását. A szovjet kormány tudomást szerzett a tevékenységéről, és el akarták kapni őt és az általa forgatott filmeket. Feleségével, Évával és az ifj. Józseff-fel együtt elmenekült az országból, hogy elkerülje az elfogást, a bebörtönzést és az esetleges kivégzést.
Az általa a forradalomról forgatott filmeket amerikai diplomáciai tasakban csempészték ki Magyarországról. Cserébe azért, hogy az amerikai kormánynak intelligens célokra másolatokat adtak a filmekről, a Miko családnak engedélyezték, hogy az amerikai hadsereg légi szállítóhajóján eljusson az USA-ba.
Egyike volt annak a három magyar operatőrnek, akik az 1956-os forradalom következtében emigráltak az USA-ba. Közeli barátja, Zsigmond Vilmos végül nagyon sikeres lett Hollywoodban; Oscar-díjat kapott a Harmadik típusú találkozások (1977) című filmjéért, és A fekete Dália (2006) című filmet is jelölték.
Miután Zsigmond Vilmossal együtt dolgozott néhány alacsony költségvetésű filmben, mint például A szadista (1963); elhagyta a filmipart, és sikeres üzletember lett a kaliforniai Santa Monicában. Az 1956-os forradalom világában létező filmek 80%-át ő forgatta; azóta visszaadományozta azokat Magyarországnak. A filmeket "The Miko Collection" néven archiválták, az esemény hivatalos történelmi feljegyzésének részeként.
Mikó József és az operatőr, Kovács László szintén közeli barátok voltak, miután 1956-ban mindketten kivándoroltak az USA-ba. Sajnálatos módon barátságuk az évek során megromlott, miután Kovács László megpróbálta magáénak tekinteni a magyar forradalomról Mikó által készített felvételeket. Az eredeti Agfa-felvételek azonban a Mikó család raktárában vannak, és hitelesítésre rendelkezésre állnak.
Filmjei
szerkesztés- A szadista (1963)
- A szabadság vihara (2006)
Díjai
szerkesztés- Kiváló Művészetért Díj
- Szabadság Hőse kitüntetés
- a Magyar Érdemrend lovagkeresztje
- A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (2000)
- Legenda Díj (HSC, 2006)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a József Mikó című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Mikó József az IMDb-n
- ↑ Az 1951–1955-ös évfolyamon: Az ún. régi-esti évfolyam: Burza Árpád, Jávorszky László, Kozma Béla, Széplaky Gyula, mesterük: Eiben István volt. A hagyományos osztály: Bornyi Gyula, Mezei István, Vagyóczky Tibor, Thinsz Béla, Zsigmond Vilmos járt, mesterük: Illés György volt.
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerkesztő: Tanka László. Szerkesztő: Balás Róbert. Budapest, Médiamix Kiadó. 2003.