Króm(II)-klorid
| króm(II)-klorid | |||
 króm(II)-klorid 3D modellje | |||
 króm(II)-klorid minta | |||
| IUPAC-név | króm(II)-klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 10049-05-5 | ||
| PubChem | 24871 | ||
| ChemSpider | 23252 | ||
| RTECS szám | GB5250000 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | XBWRJSSJWDOUSJ-UHFFFAOYSA-L | ||
| UNII | CET32HKA21 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | Cl2Cr | ||
| Moláris tömeg | 122,90 g/mol | ||
| Megjelenés | fehéres-szürke/zöld por (anhidrát), nagyon higroszkópos | ||
| Szag | Szagtalan | ||
| Sűrűség | 2,88 g/cm³ (24 °C)[1] | ||
| Olvadáspont | 824 °C (1515 °F; 1097 K) anhidrát 51 °C (124 °F; 324 K) tetrahidrát, elbomlik[1] °C | ||
| Forráspont | 1302 °C (2376 °F; 1575 K) anhidrát[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | Oldható[1] | ||
| Oldhatóság | Oldhatatlan alkoholokban, éterben | ||
| Savasság (pKa) | 2 | ||
| Mágneses szuszceptibilitás | +7230·10−6 cm³/mol | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | rombos [2] monoklin (tetrahidrát) | ||
| Tércsoport | Pnnm, No. 58 (anhidrát)[2] P21/c, No. 14 (tetrahidrát)[3] | ||
| Koordinációs geometria |
oktaéderes (Cr2+, anhidrát)[2] | ||
| Rácsállandó | a = 6,64 Å, b = 5,98 Å, c = 3,48 Å | ||
| Rácsállandó-szög | α = 90°, β = 90°, γ = 90° | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−395,4 kJ/mol[1] | ||
| Standard moláris entrópia S |
115,3 J/mol·K[1] | ||
| Hőkapacitás, C | 71,2 J/mol·K[1] | ||
| Veszélyek | |||
| Lenyelés veszélye | lenyelve káros | ||
| Belégzés veszélye | légzési irritációt okoz | ||
| Szembe kerülés veszélye | szemirritációt okoz | ||
| Bőr-kontaktus veszélye | bőrirritációt okoz | ||
| NFPA 704 |  0
2
1
| ||
| LD50 | 1870 mg/kg (patkány, szájon át)[4] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | króm(II)-fluorid króm(II)-bromid króm(II)-jodid | ||
| Azonos anion | króm(III)-klorid króm(IV)-klorid molibdén(II)-klorid volfrám(II)-klorid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A króm(II)-klorid minden olyan szervetlen vegyületet leír, amelyet magában foglal a kémiai képlet. A kristályvíz nélküli változat tisztán fehér színű, azonban a kereskedelmi minták gyakran szürkék vagy zöldek. Az anyag higroszkópos, vízben könnyen elbomlik, világoskék, Cr(H2O)4Cl2 képletű tetrahidrátot képez. A króm(II)-kloridnak nincsen kereskedelmi felhasználása, de laboratóriumban használatos más krómkomplexek előállítására.
Előállítása
szerkesztésCrCl2 króm(III)-klorid redukálásával hozható létre, vagy hidrogénnel 500°C-on:
- 2 CrCl3 + H2 → 2 CrCl2 + 2 HCl,
vagy elektrolízissel.[5]
Kis mennyiség előállításához a CrCl3 redukálására lítium-alumínium-hidridet (LiAlH4), cinket, vagy hasonló reagenseket lehet használni:
- 4 CrCl3 + LiAlH4 → 4 CrCl2 + LiCl + AlCl3 + 2 H2
- 2 CrCl3 + Zn → 2 CrCl2 + ZnCl2.
CrCl2 nyerhető még króm(II)-acetát oldat hidrogén-kloriddal való kezelésével is:[6]
- Cr2(OAc)4 + 4 HCl → 2 CrCl2 + 4 AcOH
Felépítése és tulajdonságai
szerkesztésA kristályvíz nélküli változat tisztán fehér színű,[6] azonban a kereskedelmi minták gyakran szürkék vagy zöldek. A Pnnm tércsoportban kristályosodik, amely a rutil szerkezetének rombosan torzított változata, így a kalcium-kloriddal izostrukturális. A króm centrumok oktaéderesek, a Jahn–Teller-effektus által eltorzítva.
Hidratált változata, a CrCl2(H2O)4, monoklin kristályt alkot a P21/c tércsoportban. A molekuláris geometriája megközelítőleg sík négyzet, 207,8 pm Cr−O és 275,8 pm Cr−Cl távolságokkal.[3]
Reakciók
szerkesztésA Cr3+ + e− ⇄ Cr2+ félreakció potenciálja −0,41 V.
Szerves kémiában
szerkesztésA króm(II)-klorid szerves és szervetlen krómkomplexek kiindulási vegyülete. Az alkil-halogenideket és nitrocsoportot tartalmazó aromás vegyületeket a CrCl2 redukálja. A króm közepes mértékű elektronegativitása és a CrCl2 által megköthető vegyületek mennyisége elég változatossá teszi a krómorganikus reagenseket.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h Lide, David R.. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 90., CRC Press (2009). ISBN 978-1-4200-9084-0
- ↑ a b c d (1961) „The crystal structure of chromium(II) chloride”. Acta Crystallographica 4 (9), 927–929. o. DOI:10.1107/S0365110X61002710.
- ↑ a b c (1973) „Struktur und Eigenschaften des blauen Chrom(II)-chlorid-tetrahydrats CrCl2.4H2O”. Zeitschrift fuer Anorganische und Allgemeine Chemie 402 (2), 159–168. o. DOI:10.1002/zaac.19734020206.
- ↑ a b MSDS of Chromium(II) chloride. fishersci.ca . Fisher Scientific. (Hozzáférés: 2014. július 4.)
- ↑ David G. Holah – John P. Fackler – Constance M. Wright: Chromium(II) Salts and Complexes. 2007. 26–35. o. ISBN 9780470132418 Hozzáférés: 2019. február 17.
- ↑ a b Riley, edited by Georg Brauer ; translated by Scripta Technica, Inc. Translation editor Reed F.. Handbook of preparative inorganic chemistry. Volume 1, 2, New York: Academic Press, 1337. o. (1963. november 21.). ISBN 978-0121266011
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Chromium(II) chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
