Kordin megalitikus templomai
Kordin megalitikus templomegyüttesei a máltai Paola Kordin nevű részén, egy a Nagy Kikötőbe benyúló mészkőplatón állnak. Az őskor végén épített három épületegyüttes a közeli Tarxiennel és a Ħal Saflieni-i hipogeummal együtt az egyik jelentős közösség szent helyei voltak. A máltai őskori romok közül az egyik legrosszabb állapotban lévő.
Elhelyezkedésük
szerkesztésA romok Paola Kordin (eredetileg Corradino) nevű félszigetén, annak délnyugati gerincén helyezkednek el. Kordin ma iparterület, az egyetlen fennmaradt rom, Kordin III is modern épületek között helyezkedik el a Három Városból Marsa felé vezető út közelében.
Történetük
szerkesztésMálta őskori lakossága lakóhelyeik közelében hatalmas mészkő épületkomplexumokat emelt, amelyek valószínűleg vallási célt szolgáltak. A Nagy Kikötőtől keletre lakó közösség több jelentős épületet épített, ezek közül Tarxien temploma és a Ħal Saflieni-i hipogeum világhíresek. Nyugatabbra, a Nagy Kikötőbe nyúló Kordin félszigeten több kisebb komplexum épült. A 20. század elején írt beszámolók szerint legalább hat épület állt itt. Egyedül Kordin III-at sikerült datálni is, ez a talált cseréptöredékek alapján a Ġgantija-szakaszban épült, tehát ekkoriban még ez volt a nagyobb épület, Tarxien csak később nőtte túl. Azonban mindhárom helyszínen találtak edénytöredékeket Mġarr-szakaszból, így ezek a templomok azon kevesek közé tartoztak, amelyek már létező falu közelébe vagy helyére épültek. A templomokat aztán a templomépítők korának végén, Kr.e. 2500 körül elhagyták.[1]
A 19. századtól fokozatosan kerültek elő romok a Kordin dombon, ám Kordin III kivételével fokozatosan mind áldozatul estek a kikötői és ipari építkezéseknek. A II. világháborúban ez is komoly károkat szenvedett, miután közvetlen bombatalálat érte.
Feltárásuk
szerkesztésElső ízben 1840 körül kezdődött őskori maradványok utáni kutatás a területen. Cesare Vassallo könyvtáros 1876-ban számolt be arról, hogy néhány évvel korábban íves falmaradványokat tárt fel a Kordin félszigeten. A. A. Caruana 1892-ben összesen hat megalitcsoportról számolt be. Ezek közül a két legnagyobbat kutatta. Kiderült, hogy Kordin I egy része már elpusztult, mikor 1871-ben az angol barakkot védő árkot a romon keresztülvezették. Sir Temi Zammit és Dr. Thomas Ashby folytatták az ásatásokat 1908/9-ben, ekkor már csak hármat találtak meg (Kordin I, II, III), kettőt (Kordin I, II) közvetlenül a Nagy Kikötő meredek partjának a tetején, egyet (Kordin III) pedig feljebb a gerincen. Az ipari fejlesztések azonban ezeket sem kímélték, az 1950-es években John Evansnek és David Trumpnak már csak Kordin III-at sikerült feltárnia és ásatnia.[2]
Leírásuk
szerkesztésKordin I
szerkesztésA rendszertelen falmaradványok inkább egy templomhoz kötődő melléképületre utalnak, mint magára a templomra. Hasonlók láthatók Ħaġar Qim és Mnajdra környezetében.[3]
Kordin II
szerkesztésKordin II alaprajzán felismerhető egy templom-szerkezetű épületrész is a máskülönben rendszertelen vonalú falak között. Azonban a templomoknál megszokotthoz képest apró kövekből épült, és a templomszerkezethez nem kapcsolódik udvar, ami nem jellemző. Ha mégis templom maradványa, akkor Tarxien mellett ez az egyetlen "hatívű" templom a szigeteken.[3]
Kordin III
szerkesztés
A fő épület teljes egészében globigerinás mészkőből épült. Különlegessége, hogy az előtér - az összes templom közül egyedüliként - torba[4] helyett kővel van borítva. A homlokzat kőtömbjei előtt a lábazat kövei is fennmaradtak.[5]
Homorú homlokzatának nyugati kapuja egy háromívű, Ġgantija-szakaszba datált templomba vezet. Az előtér az udvarhoz hasonlóan kővel van borítva. A bejáratnál és az ajtóknál magas, élére állított küszöbkövek állnak. A három, torbával borított helyiséget a Tarxien-szakasz idején elfalazták. A szemközti és bal oldali helyiség padlóját később megemelték. A templom leghíresebb eleme a bal oldali ívnél fekvő, korallmészkő "vályú", egy monolitba vágott hét mélyedés, amelyet folyadék tárolására vagy őrlésre használhattak. Reuben Grima újabban visszatért Ashby eredeti meghatározásához, aki a monolitot "bárkaszerű"-ként írta le, és felvetette.[6] Jelentőségét mutatja, hogy anyagát több mint egy kilométerről, Żabbar környékéről kellett idehozni. A bal oldali helyiségben két kisebb "szentélyt" mélyítettek a falba.[5]
A bejárattól jobbra még egy helyiségpár nyílik, bizonytalan, hogy ezt tekinthetjük-e egy kétívű templomnak. Egyetlen jelentősebb emléke a falba vágott, az ajtót elzáró ponyvák kikötésére alkalmas néhány lyuk. A templom pusztulásához hozzájárult a modern mészégető kemence is. A két épületrész között időrend nem állítható fel a cseréptöredékek alapján. Emögött az épületrész mögött fedezhető fel egyedül az övező külső fal maradványa.[5]
A templom mögötti rendszertelen falmaradványok melléképületekre, vagy a templomhoz kapcsolódó falura utalnak, ám konkrét helyiségek nem ismerhetők fel. Az itteni edénytöredékek az Mġarr-szakaszból valók, így ez a templom is azon kevesek közé tartozik, amelyek már létező falu közelébe vagy helyére épültek.[7]
Megközelítés, látogatás
szerkesztésKordin III autóval Marsa és a Három Város ill. Fgura felől érhető el, a templomhoz táblák jelzik az utat. Busszal a közelben elhaladó, Vallettából a Három Város felé tartó járatokkal közelíthetjük meg. A látogatás azonban csak előzetes egyeztetés után, igen drágán lehetséges.[8]
Források
szerkesztés- Trump, David H.. Malta Prehistory and Temples, 3. ed., Malta's Living Heritage (angol nyelven), Midsea Books (2008)
- Vella, Nicholas C.. The prehistoric temples at Kordin III, Insight Heritage Guides (angol nyelven). Heritage Books & Fondazzjoni Wirt Artna (2004)
- Kordin III (angol nyelven). Odyssey Adventures in Archaeology. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Vella (2004), i. m. 19-21. o.
- ↑ Vella (2004), i. m. 6-9. o.
- ↑ a b Trump (2008), i. m. 188. o.
- ↑ A torba porított globigerinás mészkőből többszöri áztatással és tömörítéssel készült borítás
- ↑ a b c Vella (2004), i. m. 10-13. o.
- ↑ Vella (2004), i. m. 30. o.
- ↑ Trump (2008), i. m. 136-137. o.
- ↑ Kordin III (angol nyelven). ReachMalta.com