Wikipédia

Kodály Zoltán

(1882–1967) magyar zeneszerző, zenepedagógus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 21.

Kodály Zoltán Vilmos (Kecskemét, 1882. december 16.[1] – Budapest, 1967. március 6.)[2] háromszoros Kossuth-díjas, valamint kiváló művész címmel kitüntetett magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja, majd 1946-tól 1949-ig elnöke.

Kodály Zoltán
Az 1930-as években
Az 1930-as években
Életrajzi adatok
Teljes névKodály Zoltán Vilmos
Született1882. december 16.
Kecskemét
Állampolgárságamagyar
Elhunyt1967. március 6. (84 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Családja
ÉdesapjaKodály Frigyes
ÉdesanyjaJaloveczky Paulina
HázastársSándor Emma
Péczely Sarolta
Gyermekeinem voltak
Pályafutás
Tevékenységzeneszerző
népdalkutató
Műfajokkomolyzene
Hangszerbrácsa
Díjak
IPI névazonosító00016452208
Kodály Zoltán aláírása
Kodály Zoltán aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kodály Zoltán témájú médiaállományokat.

Élete

szerkesztés

Édesapja a magyar–flamand–cseh–morva felmenőkkel rendelkező Kodály Frigyes[3] (1853–1926),[4] a kecskeméti vasútállomás teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn, anyja pedig zongorán játszott és énekelt.[5]

A galántai népiskolában (1888–1892) és a nagyszombati érseki főgimnáziumban (1892–1900) végezte alsóbb tanulmányait. Már ekkor komponálni kezdett, de első próbálkozásait valószínűleg megsemmisítette.[6] 1900. június 13-án jelesen érettségizett. Szeptemberben került Budapestre, s beiratkozott a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem magyar–német szakára, valamint felvételt nyert az Eötvös Kollégiumba, ahol Balázs Béla volt a szobatársa. Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is. Zenei tanára Koessler János volt. Az iskola hangversenyein bemutatták c-moll nyitányát (1899) és Esz-dúr trióját (1899). Erről később megjelent legelső (igen jó) kritikája egy pozsonyi lapban. 1904 júniusában megkapta a zeneszerzői diplomát. Szeptemberben újból beiratkozott a Zeneakadémiára, önkéntes ismétlőként.

 
Bartók Bélával a Zeneakadémia két ifjú tanáraként

Miután tanulmányozta a korábban megjelent népdalgyűjteményeket és Vikár Béla első fonográfos felvételeit, 1905 augusztusában útnak indult, hogy a helyszínen személyesen jegyezze le a paraszt-énekesek – a „nótafák” – ajkáról a hamisítatlan népdalokat. Munkáját Galántán kezdte, a környékbeli falvakban folytatta. Egy hónap alatt 150 dallamot gyűjtött ezen a Kis-Duna és Vág közti területen.[7] Közülük tizenhármat közreadott Mátyusföldi gyűjtés címmel az Ethnographia című folyóiratban. Azután a hozzáférhető teljes anyag (mintegy ezer dal) ismeretében elkészült disszertációja: A magyar népdal strófaszerkezete (1906). Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával, ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk. 1906-ban Magyar népdalok címmel tíz-tíz népdalt adtak ki közösen, zongorakísérettel ellátva. Október 22-én mutatták be diplomamunkáját, a Nyári estét. Ezután féléves bonni és párizsi tanulmányútra indult. Ott ismerkedett meg Claude Debussy zenéjével. 1907-től a Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-tól a zeneszerzés tanárává nevezték ki.

1910. március 17-én, első szerzői estjén, hangszeres kompozíciókkal állt a nagyközönség elé. Augusztus 3-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Sándor (Schlesinger) Emmát, Schlesinger Móric és Deutsch Sarolta lányát.[8]

1909 és 1920 között kizárólag zongora- és zenekar-kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. Erre az időszakra esik például hegedű-cselló Szonátája (1914), vagy gordonkára írt Szólószonátája (1915). Vokális alkotásaiban mindenekelőtt a magyar dalkultúra megteremtésére törekedett. Nem véletlen, hogy egyik dalsorozatának a Megkésett melódiák címet adta. Kodály ugyanis a magyar klasszikus költők, Arany János, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Balassi Bálint verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, amely még e költők életében nem létezett. De a kortárs irodalom is felkeltette érdeklődését: Ady Endre verseit éppúgy megzenésítette, mint barátja, Balázs Béla vagy Móricz Zsigmond alkotásait. Mindezek mellett dalainak köszönhetjük a nyelv hajlamaihoz alkalmazkodó prozódia megszületését is.

Az első világháború kitörése nemcsak műveinek nyugat-európai terjedését akadályozta meg, hanem a falusi gyűjtések folytatását is. Kodály ezért ismeretterjesztő és tudományos közleményeket írt az Ethnographia és a Zenei szemle című folyóiratok számára. 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Zeneakadémia, új nevén a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki. Bartókkal és Dohnányival együtt a zenei direktórium tagja volt.[9]

1920–1923 között nem írt új műveket majd két hónap alatt készítette el a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt Psalmus Hungaricust. Kodály pillanatok alatt Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. Munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.

A Kecskeméti Vég Mihály szövegére komponált magyar zsoltár nemcsak a közvélemény nagyobb részét állította Kodály mellé, de a tanítványok seregét is vonzotta. Kodály szellemi támogatásával és az ő népnevelő-népművelő eszméinek jegyében hozta létre a harmincas évek közepén a Magyar Kórus és az Énekszó című folyóiratot. Mindkettő a katolikus egyházzene megreformálására, valamint a zenei nevelés színvonalának emelésére vállalkozott. Kodály úgy döntött, hogy ezentúl gyermekkarok számára komponál műveket. A Háry János daljáték (1925–27), a Marosszéki táncok (1930), a Galántai táncok (1933). A Psalmus révén már Európa és Amerika hangversenytermeibe is eljutott. A Felszállott a páva (1938–39) és a Concerto (1934) eleve külföldi megrendelésre készült: előbbi az amszterdami Concertgebouw, utóbbi a Chicagói Filharmonikusok ötvenéves jubileumára.

A harmincas években a nagy-zenekari alkotások mellett Kodály álma is valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az Operaházban. 1925-ben induló dalestjein számos népdalfeldolgozása hangzott fel a Magyar népzene sorozatának tíz-tíz kötetéből, s ebben jelentős szerepet vállalt néhány kitűnő magyar énekművész.

A nagy változást a Székely fonó hozta, amelynek zenei anyaga már kizárólag népdalokra épül. Későbbi kórusaiban Kodály újból a magyar költészethez fordult. A magyarság néprajza számára 1937-ben megírta A magyar népzene című népzene-történeti összefoglalását. Kodály arra is rávilágított, hogy zenetörténeti emlékek hiányában a magyar zenetörténeti kutatás legfontosabb segédtudománya a zenei néprajz, és ezzel Magyarországon is meghonosított egy új diszciplínát, az összehasonlító népzenetudományt.

 
Második feleségével, Péczely Saroltával és Tardos Bélával a Zeneakadémián

A Kodály-írások új témája a zenei nevelés, amelyet ő „zenei belmissziónak” tekintett. Felszólalt a magyar karének ügyében (1937), és felvetette az óvodai zeneoktatás ötletét is (Zene az óvodában, 1941). E munkával párhuzamosan számos pedagógiai művet tett az iskolások asztalára: elsőként a kétszólamú éneklésbe bevezető Bicinia Hungarica (négy kötet, 1937–1942) látott napvilágot. A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott. 1938-ban harminckét vezető értelmiségi társaságban, a Pesti Napló hasábjain tiltakozott a zsidótörvények ellen. 1940-ben a Norvégia német megszállása feletti megdöbbenése hatására zenésítette meg Weöres Sándor versét, a Norvég leányokat. Forradalmi Petőfi-kórusai (Csatadal, Rabhazának fiai, Isten csodája) pedig a magyar kulturális és nemzeti függetlenség eszméjét hirdette egy olyan korban, amely egyre inkább kiszolgáltatta magát az elnyomó német hatalmaknak.

1942-ben nyugalomba vonult, de folytatta a népzene tantárgy oktatását a Zeneakadémián; a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A Magyar Dalegyesületek Országos Szövetsége az 1942-es évet Kodály-évvé nyilvánította. 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta. 1944-ben és 1945-ben zsidókat próbált menekíteni. Budapest ostroma alatt ő is egy budapesti zárda pincéjébe kényszerült. Ott keletkezett békéért könyörgő, zenekarra, orgonára és kórusra komponált miséje, a Missa brevis (ennek 1942-ben már galyatetői pihenése alatt elkészült orgonaszóló-változata, az Organoedia, melyhez az ostrom alatt orgona-kórus, illetve zenekar-kórus faktúrát adott), amelyet végül az 1945 februári ostrom utáni a főváros első bemutatójaként, 1945. február 11-én mutattak be az Operaház ruhatárában.

Első feleségének, Sándor Emmának halála (1958. november 22.) után egy évvel, 1959. december 18-án – két nappal 77. születésnapja után – újabb házasságot kötött a 19 éves, dombóvári születésű Péczely Saroltával.

A második világháborút követően Kodály meghatározó szerepet vállalt az ország szellemi újjáépítésében. Számos közéleti feladatot kapott: a Magyar Művészeti Tanács és Zeneművészek Szabad Szervezetének elnökévé választották, s kinevezték a Zeneművészeti Főiskola igazgatósági tanácsának elnökévé. Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokat követően az alakuló Nemzetgyűlés mint kiemelkedő közéleti szereplőt kilenc másik személlyel együtt külön törvény alapján meghívta képviselőnek a Parlamentbe, amit el is fogadott. 1946 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztségét töltötte be, 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa elnökévé választották.

1947-ben a Szovjetunióban, 1948-ban és 1949-ben pedig újból Nyugat-Európában járt. 1965-ben két hónapot töltött Amerikában, és olyan régi és új emigránsokkal találkozott, mint Serly Tibor zeneszerző és Würtzler Arisztid hárfaművész. Külföldi útjain népzenei, zenepedagógiai konferenciákon vett részt, és nemzetközi kitüntetésekben részesült. Háromszor kapott Kossuth-díjat (1948, 1951, 1957), 1952-ben kiváló művész címet.[10][11] Az 1956-os forradalom idején a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöke volt. 1967. március 6-án, reggel ¾6-kor, szívroham következtében hunyt el Budapesten.

 
Kodály Zoltán sírja Budapesten. Farkasréti temető: 20. körönd-1-17/18. Pátzay Pál alkotása

Zenepedagógiai munkássága

szerkesztés
 Lásd még: Kodály-módszer
Legyen a zene mindenkié!
– Kodály Zoltán

Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult.

Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van. … Az első két pontra a szolfézs és a vele kapcsolt, összefonódott összhangzattan és formatan tanít. Szükséges kiegészítés: mennél sokoldalúbb gyakorlati zenei tevékenység: kamarazene, karéneklés nélkül senkiből sem lesz jó zenész.[12]

Emlékezete

szerkesztés
 Bővebben: Kodály Zoltán emlékezete Erdélyben
  •  
    Emléktáblája Budapesten, az Andrássy-úton
  •  
    Emléktáblája:
    a Szent Lukács Gyógyfürdőben
    Krajcsovics Károly alkotása
  •  
    Kodály Zoltán mellszobra Dombóváron
  •  
    Kodály Zoltán domborműve Szegeden
  •  
    Komárom 2023

Főbb művei

szerkesztés
 
A kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet

Színpadi művek

szerkesztés

Zenekari művek

szerkesztés

Kórusművek (a cappella)

szerkesztés

Kb. 147 mű:

  • 24 a cappella férfikari mű (Karádi nóták, Huszt, Felszállott a páva, Esti dal, Rab hazának fia stb.)
  • 45 vegyeskari mű (Mátrai képek, Öregek, Jézus és a kufárok, Liszt Ferenchez, Norvég leányok, Békesség-óhajtás, Zrínyi szózata, Miserere stb. kánonok: A magyarokhoz);
  • 78 gyermekkari és nőikari mű (gyermekkarok: Villő, Túrót eszik a cigány, Gergelyjárás, Juhásznóta, Pünkösdölő stb., nőikarok: Két zoborvidéki népdal, Hegyi éjszakák, 4 olasz madrigál stb.)

Pedagógiai művek

szerkesztés

333 olvasógyakorlat, Bicinia Hungarica I–IV, Tricinia, 77/66/55/44/33/22/15 kétszólamú énekgyakorlatok, Énekeljünk tisztán!, Kis emberek dalai (saját kompozíciójú gyermekdalok óvodai tanításra), Ötfokú zene I–IV. V–X. stb.

Hangszerkíséretes kórusművek

szerkesztés

Kamarazenei művek

szerkesztés

Szólóhangszerre írott művek

szerkesztés
  • Romance Lyrique (1898)
  • Szonáta, op. 8 (1915)
  • Prelúdium (orgonára) (1931) (a Pange lingua c. ciklushoz)
  • Organoedia ad missam lectam – Csendes mise (1942)

Misék

szerkesztés
  • Csendes mise (1942)
  • Missa brevis (orgonaváltozat–1942; zenekari változat–1948)
  • Magyar mise (1966)

Dalok

szerkesztés
  • Négy dal (1907–1917)
  • Énekszó, op. 1 (1907–1909)
  • Két ének, op. 5 (1913–1916) (zongorára is)
  • Megkésett melódiák, op. 6 (1912–1916)
  • Öt dal, op. 9 (1915–1918)
  • Három ének, op. 14 (1918–1923)
  • Himfy-dal (1925)
  • Epithaphium Ioannis Hunyadi (1965)
  • Epigrammák
  • Magyar népdalok I–XI. ének-zongorára. Összkiadásuk 2009-ig nem jelent meg.
  • Úttörő induló

Kodály zeneművei között hangsúlyos szerepet töltenek be a kórusművek és a pedagógiai művek. (Lásd még: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga).

Írásai

szerkesztés
  • A magyar népdal strófa-szerkezete; s. n., Bp., 1906
  • Zoborvidéki népszokások (Ethnographia, 1909) első közlemény,második közleményharmadik közlemény
  • Ötfokú hangsor a magyar népzenében (Zenei Szemle, 1917)
  • Béla Bartók (La Revue Musicale, 1921)
  • Népdalok; közzéteszi Bartók Béla, Kodály Zoltán; Rózsavölgyi, Bp., 1923 (Erdélyi magyarság) (angolul, franciául is)
  • Nagyszalontai gyűjtés; Kodály Zoltán közreműködésével szerk. Szendrey Zsigmond; Kisfaludy-Társaság, Bp., 1924 (Magyar népköltési gyűjtemény. Új folyam)
  • Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János kalandozásai Nagyabonytúl a Burgváráig; Kodály Zoltán kottáival és eredeti nép dalokkal, rajz Paulini Béla; szerzői, Bp., 1926
  • Gyermekkarok (Zenei Szemle, 1929, 2. sz.)
  • Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében (Pécs, 1935)
  • A magyar népzene (Budapest, 1937; Vargyas Lajos példatárával: 1952)
  • A magyar kiejtés romlásáról; Budapesti Eötvös József Collegium Volt Tagjainak Szövetsége, Bp., 1938
  • Magyarság a zenében; Athenaeum, Bp., 1942
  • Kodály Zoltán–Bartha Dénes: Die ungarische Musik; Danubia, Bp.–Leipzig, 1943 (Probleme des Donauraumes)
  • Iskolai énekgyűjtemény, 1–2.; Közoktatási Tanács, Bp., 1943–1944 (Nemzetnevelők könyvtára V. A népiskola könyvei)
  • Kodály Zoltán–Ádám Jenő: Szó-mi. Énekeskönyv általános iskolák 1-8. oszt. számára. 1-8. füz.; Magyar Kórus, Bp., 1947
  • A magyar népzene tára / Corpus musicae popularis Hungaricae; szerk. Bartók Béla, Kodály Zoltán; Akadémiai, Bp., 1951–
  • A folklorista Bartók (Új Zenei Szemle, 1950. 4. sz.)
  • Arany János népdalgyűjteménye (Gyulai Ágosttal együtt, Budapest, 1953)
  • A zene mindenkié (Szőllősy András szerkesztésében, Budapest, 1954)
  • Ki a jó zenész?; Zeneműkiadó, Bp., 1954
  • Zene az óvodában; Zeneműkiadó, Bp., 1958
  • Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, 1-2.; sajtó alá rend., bibliogr., jegyz. Bónis Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1964
  • Utam a zenéhez. Öt beszélgetés Lutz Beschsel; ford. Keresztury Mária, bev. Ernest Ansermet, Benjamin Britten, Yehudi Menuhin, utószó Szabolcsi Bence; Zeneműkiadó, Bp., 1969
  • Néphagyomány és zenekultúra; vál., bev., jegyz. Katona Ádám; Kriterion, Bukarest, 1974 (Téka)
  • The selected writings of Kodály Zoltán; szerk. Bónis Ferenc, angolra ford. Halápy Lili, Fred Macnicol; Corvina, Bp., 1974
  • Kodály Zoltán, 1882–1967. Művek; vál. Zoltai Dénes; Kossuth, Bp., 1982
  • Magyarság a zenében; előszó, jegyz. Szigethy Gábor; Magvető, Bp., 1984 (Gondolkodó magyarok)
  • Voyage en Hongrie. Kodály Zoltán jegyzetfüzete, 1906–1910; szerk., képvál., utószó Sz. Farkas Márta; Múzsák, Bp., 1984
  • Közélet, vallomások, zeneélet; vál., szerk., sajtó alá rend. Vargyas Lajos; Szépirodalmi, Bp., 1989 (Kodály Zoltán hátrahagyott írásai)
  • Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers; vál., szerk., sajtó alá rend. Vargyas Lajos, Szépirodalmi, Bp., 1993 (Kodály Zoltán hátrahagyott írásai)
  • Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtése; sajtó alá rend., szerk. Szalay Olga, Rudasné Bajcsay Márta; Balassi–Magyar Néprajzi Társaság, 2001 (Magyar népköltési gyűjtemény) + CD-ROM
  • Letters in English, French, German, Italian, Latin; szerk. Legány Dezső, Legány Dénes; Argumentum–Kodály Archívum, Bp., 2002 (A Kodály Archívum kiadványai)
  • Legyen a zene mindenkié. 120 idézet írásaiból és beszédeiből / Music should belong to everyone. 120 quotations from his writings and speeches; vál. Herboly Kocsár Ildikó, angolra ford. Vandulek Márta; Nemzetközi Kodály Társaság, Bp., 2002
  • Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, 1-3.; sajtó alá rend., bibliográfia, jegyz., Bónis Ferenc; Argumentum, Bp., 2007
  • Száz magyar katonadal. Bartók Béla és Kodály Zoltán kiadatlan gyűjteménye, 1918. Dokumentumok és történeti háttér; sajtó alá rend., szerk. Szalay Olga; Balassi–MTA Zenetudományi Intézet, Bp., 2010

Levelezése

szerkesztés
  • Kodály Zoltán levelei; szerk. Legány Dezső; Zeneműkiadó, Bp., 1982
  • Kodály Zoltán és az Universal Edition levélváltása, 1938–1966; sajtó alá rend., ford. Bónis Ferenc; Kodály Archívum–Argumentum, Bp., 2013
  • Kodály Zoltán és az Universal Edition levélváltása, 1918–1929; sajtó alá rend., ford. Bónis Ferenc; Balassi–Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, Bp., 2017
  • Kodály Zoltán és az Universal Edition levélváltása, 1930–1937; sajtó alá rend., ford. Bónis Ferenc; Balassi–Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, Bp., 2018

Származása

szerkesztés
Kodály Zoltán családfája[19]
Kodály Zoltán
(Kecskemét, 1882. dec. 16. –Budapest, 1967. márc. 6.)
zeneszerző, népzenekutató 		Apja:
Kodály Frigyes[20]
(Pest, 1853 – 1926)
 Apai nagyapja:
Kodály Ferdinánd
(Brünn, 1798 körül –
Győr, 1873)
Magyaro.-ra kb. 1849 		Apai nagyapai dédapja:
Kodal, Mathias

(Flandria kb. 1750 – Brünn)

Apai nagyapai dédanyja:
Clara Ruzin ered. Rougene

(Flandria kb. 1750 – Brünn)

Apai nagyanyja:
Hell Magdolna[21][22]

(Chenov, Csehország, 1819 – Szombathely, 1901. febr. 2.)

Apai nagyanyai dédapja:

Hell Márton
szabómester

Apai nagyanyai dédanyja:

Svoboda Ludmilla

Anyja:
Jalovetszky Paulina[23]
(Fehértemplom, 1857 –Budapest, 1935. máj. 5.)
 Anyai nagyapja:
Jalovetszky Ferenc

(Baja – Baja)

Anyai nagyapai dédapja:
ifj. Jalovetszky Mihály (Baja-Baja) (Szülei: Michal Jalowiecki=id Mihály (nemes lengyel menekült)/ és Berger Magdolna, Bajai)
Anyai nagyapai dédanyja:
Streimer Anna (Baja – Baja?)
Anyai nagyanyja:
Paulina Arendt

(Raguhn, Dessau – Magyarország)

Anyai nagyanyai dédapja:
Gottlieb Arendt

serfőző, kőművesmester

Anyai nagyanyai dédanyja:
Johanna Paschasius

Kép és hang

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ familysearch.org Kodály Zoltán keresztelője
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest XII. kerület halálozási anyakönyve 577/1967 száma alatt.
  3. ↑ Ittzés Mihály: KODÁLY ZOLTÁN ÉS TANÍTVÁNYAI Könyv egy korszakos jelentőségű 20. századi zenei-szellemi műhely kisugárzásáról. Muzsikalendárium. (Hozzáférés: 2019. február 24.)
  4. ↑ Halálesete Bp. VI. ker. állami halotti akv. 760/1926. folyószám.
  5. ↑ Kodály Zoltán (1882–1967), filharmonia.com
  6. ↑ A gimnáziumi zenekar számára írt d moll nyitánya sokáig Martincsek Károly Nyitra vármegyei főjegyzőnél, Mártonvölgyi László apjánál volt. Miután visszaadta azt, Kodály megsemmisítette (Felletár Béla 1982: Mikuláš Schneider-Trnavský levelei dr. Péczely Attilához. Irodalmi Szemle 1982/10, 896).
  7. ↑ Eősze, László. Kodály Zoltán – élete képekben és dokumentumokban (magyar nyelven), 40. o. [1971]  Vö. Móser Zoltán 1982: Moderato cantabile. Tiszatáj 36/12, 55-56.
  8. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest VI. kerület polgári házassági akv. 972/1910. folyószáma alatt.
  9. ↑ Kusz
  10. ↑ 70. születésnapja alkalmából, az esetet egyediként kezelve, az adományozási rendtől eltérően, 1952. december 15-én vehette át az akkor már kétszeres Kossuth-díjas művész. Lásd: A művészeti díjak rendszerének kialakulása. In Bolvári-Takács Gábor: A művészet megszelídítése: Folyamatok és fordulatok a művészetpolitikában, 1948–1956. Budapest: Gondolat Kiadó. 2011. ISBN 978 963 693 361 6 arch Hozzáférés: 2021. május 15. PDF, 887 KB  
  11. ↑ A hetvenéves Kodály Zoltánt a Magyar Népköztársasági Érdemrend I. fokozatával és a Magyar Népköztársaság kiváló művésze címmel tüntették ki. Szabad Nép, X. évf. 314. sz. (1952. december 16.) 3. o.
  12. ↑ Ki a jó zenész? (1953)
  13. ↑ Zoltán Kodály's 130th Birthday
  14. ↑ Komoly magyar siker: a Kodály-módszer mostantól része a világ szellemi örökségének. 24.hu, 2016. december 2. (Hozzáférés: 2016. december 5.)
  15. ↑ Tóth Klára: Kodály-emléktáblát avattak Nagyszombatban. Terra – Mátyusföldi Magyar Nyelvű Havilap VIII/10, 9.
  16. ↑ zoboralja.sk. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 30.)
  17. ↑ korkep.sk; ma7.sk; sziakomarom.sk
  18. ↑ https://kodaly.hu/kodaly
  19. ↑ DR. Eősze László: „Vérségi kötelék nélkül…” Egy családfakutatás története. parlando.hu – XI. Magyar Karvezető Konferencia anyaga. (Hozzáférés: 2018. április 6.)
  20. ↑ Kodály Frigyes és Jaloveczky Paulina házasságkötési bejegyzése a kecskeméti római katolikus házassági akv. 194/1879. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  21. ↑ Hell Magdolna gyászjelentése. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  22. ↑ Hell Magdolna halotti bejegyzése a szombathelyi polgári halotti akv. 35/1901. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  23. ↑ Kodály Frigyesné halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 826/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. július 16.)

Források, életrajzok, válogatott szakirodalom

szerkesztés
  • Molnár Antal: Kodály Zoltán; Somló Béla, Bp., 1936 (Népszerű zenefüzetek)
  • Szőllősy András: Kodály művészete; Pósa Károly Könyvkereskedő, Bp., 1943
  • Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára; szerk. Gunda Béla; Magyar Néprajzi Társaság, Bp., 1943
  • Sonkoly István: Kodály, az ember, a művész, a nevelő; Tanügyi Könyvesbolt, Nyíregyháza, 1948
  • Emlékkönyv Kodály Zoltán 70. születésnapjára; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1953 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Eősze László: Kodály Zoltán élete és munkássága; Zeneműkiadó, Bp., 1956
  • Zenetudományi tanulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1957 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Eösze László: Kodály Zoltán élete képekben; Zeneműkiadó, Bp., 1957
  • Eösze László: Kodály Zoltán; Gondolat, Bp., 1967 (Kis zenei könyvtár)
  • Kecskeméti István: Kodály balladaköltészete; Zenemű Ny., Bp., 1968
  • Eősze László: Forr a világ... Kodály Zoltán élete; Móra, Bp., 1970 (Nagy emberek élete)
  • Kodály Szeminárium. Kecskemét, 1970. júl. 20–aug. 20., 1-12.; Városi Tanács, Kecskemét, 1970
  • Eősze László: Kodály Zoltán; Akadémiai, Bp., 1971 (A múlt magyar tudósai)
  • Szabolcsi Bence: Úton Kodályhoz; Zeneműkiadó, Bp., 1972
  • Gál Zsuzsa: Kodály Zoltán; Zeneműkiadó, Bp., 1972 (Az én zeneszerzőm)
  • Budapest. 1873-1973. Dohnányi, Kodály, Bartók; szerk. Homolya István; Editio Musica, Bp., 1973
  • Lendvai Ernő: Bartók és Kodály harmóniavilága; Zeneműkiadó, Bp., 1975
  • Hegyi József: Kodály Zoltán énekpedagógiai szisztémájáról; Pécsi Tanárképző Főiskola, Pécs, 1976 (Tantárgypedagógiai tanulmányok)
  • Kodály Zoltán emlékére; szerk. Bónis Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1977 (Magyar zenetörténeti tanulmányok)
  • Kodály dokumentumok. 1. Németország 1910-1944; gyűjt., ford., előszó, bev. jegyz. Breuer János; Zeneműkiadó, Bp., 1977
  • Mórocz Károly: Kodály Zoltán nyomában; dallam lejegyz. Ág Tibor; SPN, Bratislava, 1979
  • Így láttuk Kodályt. Harmincöt emlékezés; szerk. Bónis Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1979
  • Kodály centenárium, 1982. Programtervezet; szerk. Erkel Tibor; Kodály Zoltán Emlékbizottság, Bp., 1982
  • Nádor Tamás: Kodály Zoltán és Pécs-Baranya; TIT Baranya megyei Szervezete, Pécs, 1982
  • Kodály szemináriumok. Válogatás a nyári tanfolyamokon elhangzott előadásokból, Kecskemét 1970-1980; szerk. Erdeiné Szeles Ida; Tankönyvkiadó, Bp., 1982
  • Kodály-mérleg, 1982. Tanulmányok; vál., szerk. Breuer János; Gondolat, Bp., 1982
  • Szőnyi Erzsébet: Kodály Zoltán zenepedagógiai elvei és munkássága; TIT, Bp., 1982
  • Kodály Zoltán 100. Kodály Zoltánra emlékezünk születésének 100. évfordulóján; összeáll. Mézes Rudolf; Galántai VNB–CSEMADOK, Galánta, 1982
  • Tolnai Kodály-emlék; szerk. Fehérvári Lajosné, Töttős Gábor; Városi Művelődési Központ és Könyvtár, Dombóvár, 1982
  • Kodály. Magyarság – történetiség – népiség. Emlékkiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban: Budapest, 1982; kiállításvezető Sz. Farkas Márta; Történeti Múzeum, Bp., 1982
  • Péter László: Kodály Szegeden; Somogyi Könyvtár, Szeged, 1982 (A Somogyi-könyvtár kiadványai)
  • Breuer János: Kodály-kalauz; Zeneműkiadó, Bp., 1982
  • Így láttuk Kodályt. Ötvennégy emlékezés; szerk. Bónis Ferenc; centenáriumi, bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1982
  • Bónis Ferenc: Hódolat Bartóknak és Kodálynak; Püski, Bp., 1992
  • Gál Zsuzsa: Kodály Zoltán; Zeneműkiadó, Bp., 1972 (Az én zeneszerzőm)
  • Budapesti kórusok évkönyve Bartók-Kodály centenárium alkalmából; szerk. Kalmár Márton, Dobray István; Budapesti Kórusok Tanácsa, Bp., 1983
  • Utunk Kodályhoz. Tanulmányok, emlékezések; szerk. László Ferenc; Kriterion, Bukarest, 1984
  • Szőnyi Erzsébet: Kodály Zoltán nevelési eszméi; Tankönyvkiadó, Bp., 1984
  • László Ferenc: A százegyedik év. Bartókról, Enescuról, Kodályról. Esszék, publicisztikai írások; Kriterion, Bukarest, 1984
  • Kecskeméti István: A zeneszerző Kodály. Kistanulmányok az életmű első feléből; Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, Kecskemét, 1986
  • International Kodály Conference. Budapest, 1982; szerk. Bónis Ferenc, Szőnyi Erzsébet, Vikár László; Editio Musica, Bp., 1986
  • Szabolcsi Bence: Kodályról és Bartókról; Zeneműkiadó, Bp., 1987 (Szabolcsi Bence művei)
  • Móser Zoltán: Tulipán és kereszt. Írások Kodály Zoltánról; Eötvös Kollégium, Bp., 1988 (Eötvös-füzetek)
  • Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence emlékezete; szerk. Bónis Ferenc; Kodály Intézet, Kecskemét, 1992 (Magyar zenetörténeti tanulmányok)
  • Joób Árpád: A magyar népzene rendszere és szelleme Kodály Zoltán 333 olvasógyakorlatában; Kodály Intézet–Finn Kodály Központ, Kecskemét–Jyväskylä, 1996
  • Ittzés Mihály: "A múlt csak példa legyen". A magyar történelem Kodály Zoltán műveiben; Kodály Intézet–Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét, 1996
  • Kodály emlékkönyv 1997; szerk. Bónis Ferenc, névmutató Lukin Cecilia; Püski, Bp., 1997 (Magyar zenetörténeti tanulmányok)
  • Kodály-történet 1997. Kodály Zoltán Emléknapok, Kolozsvár – 1997 március 9-15.; fel. szerk. Margitházi Beja; Romániai Magyar Zenetársaság, Kolozsvár, 1997
  • Breuer János: Kodály Zoltán; Mágus, Bp., 1999 (A világ legnagyobb zeneszerzői) – angolul is
  • Kodály Zoltán nevelési eszméi a harmadik évezred küszöbén. A Nemzetközi Kodály Konferencia (1997. IX. 22-24.) Zenepedagógiai Szekciójának anyaga; szerk. Szőnyi Erzsébet; Kodály Intézet, Kecskemét, 1999
  • Ittzés Mihály: 22 zenei írás. Kodály és elődök, kortársak, utódok; Kodály Intézet, Kecskemét, 1999
  • Nádasi Alfonz: Mi mindenre emlékezett Kodály?; előszó Szokolay Sándor, utószó Cs. Varga István, szerk., szöveggond. Lukácsi Márk et al.; Felsőmagyarország, Miskolc, 2000
  • Eősze László: Örökségünk Kodály. Válogatott tanulmányok; Osiris, Bp., 2000
  • Tari Lujza: Kodály Zoltán, a hangszeres népzene kutatója; Balassi, Bp., 2001
  • Erkel Ferencről, Kodály Zoltánról és korukról; szerk. Bónis Ferenc, névmutató Lukin Cecilia; Püski, Bp., 2001 (Magyar zenetörténeti tanulmányok)
  • Breuer János: Kodály és kora. Válogatott tanulmányok; Kodály Intézet, Kecskemét, 2002
  • Kollár Kálmán: "Zengj nekünk dalt...". Tanulmányok Kodály Zoltán válogatott vegyes kari műveiről; Liszt Ferenc Kórustársaság, Veszprém, 2002
  • Straky Tibor: Kodály Zoltán és Debrecen; Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Debrecen, 2003
  • Pécsi Géza–Uzsalyné Pécsi Rita: Mese muzsikával. Kodály Zoltán: Háry János, Kállay kettős; rajz. Nászay Csilla, elbeszélő Sinkovits Imre; Kulcs a Muzsikához–Deák, Pécs, 2004 + CD
  • Szalay Olga: Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye; Akadémiai, Bp., 2004
  • Für Lajos: "Ne bántsd a magyart!". Bartók és Kodály történelemszemlélete; Kairosz, Bp., 2005
  • "Kodály Zoltán nyomában". Negyedik Magyar Karvezető Konferencia a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Budapest, 2005. március 8-12.; szerk. Kollár Éva; Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Bp., 2006
  • Rácz Rita: Vers és dallam kapcsolata Kodály Zoltán műveiben. Nyolc szólóénekre és zongorára írott dal prozódiai elemzése; Amadé Zenei Alapítvány; Bp., 2006
  • Erkölcs és művészet törvényhozója. Kodály Zoltán és Szeged; szerk. Tandi Lajos; Bába, Szeged, 2007
  • Dalos Anna: Forma, harmónia, ellenpont. Vázlatok Kodály Zoltán poétikájához; Rózsavölgyi, Bp., 2007
  • Eősze László: Kodály Zoltán életének krónikája; 2. jav., bőv. kiad.; EMB, Bp., 2007
  • Kodály Zoltán és tanítványai. A hagyomány és a hagyományozódás vizsgálata két nemzedék életművében; szerk. Berlász Melinda; Rózsavölgyi és Társa, Bp., 2007
  • Emlékezés Kodály Zoltánra / Volt egyszer egy Haydn Kórus…; szerk. Bertha János; Esterházy Pál Alapítvány, Fertőd, 2007
  • Ág Tibor: Népdalkutatók nyomában Szlovákia magyarlakta vidékén. Kunyhók hűsége; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007
  • Kodály a színpadon; vál., szerk. Kis Domokos Dániel; Osiris, Bp., 2007 (Libri de libris)
  • Huszár Elvira: A Kodály-módszer alapjai; Forum–Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Újvidék–Szabadka, 2008 (Tankönyv Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka)
  • Kodály Zoltán emlékére. Kecskemét, 1882. december 16., Budapest, 1967. március 6.; szerk. Mészáros András; Bárczi Gusztáv Kiejtési Alapítvány, Bp., 2008 (Bárczi füzetek)
  • A népzenekutató Kodály Zoltán. Egy kiállítás képei és dokumentumai; szerk. Pávai István; Hagyományok Háza, Bp., 2008
  • Heltai Nándor: Kodály Zoltán és szülővárosa, Kecskemét. Dokumentumok, emlékek; Argumentum, Bp., 2008
  • A zene mindenkié. Kodály 125; kurátor Huller Ágoston, Kádár J. Miklós, Kemény Éva; József Attila Művészeti Centrum Közhasznú Alapítvány, Bp., 2008
  • Bartók és Kodály. Anno 1910. Kiállítási katalógus. Kiállítás a Magyar Tudományos Akadémia Zenetörténeti Múzeumában, 2010. június 3–augusztus 31.; szerk. Vikárius László, Baranyi Anna; MTA Zenetudományi Intézet, Bp., 2010
  • Dalos Anna: Kodály és a történelem. Tizenkét tanulmány; Rózsavölgyi, Bp., 2015 (Musica scientia)
  • A magyar népdal strófa-szerkezetétől Arany János népdalgyűjteményéig. Pillantás Kodály Zoltán tudományos alkotóműhelyébe. XIX. századi kottakiadványok. Kiállítási katalógus; rend. Kapronyi Teréz, Barnás Andrásné; Kodály Archívum, Bp., 2011
  • Bónis Ferenc: Élet-pálya. Kodály Zoltán; Balassi Kodály Archívum, Bp., 2011
  • Szirányi János: Kodály Zoltán; Kossuth, Bp., 2011 (Metropol könyvtár) + CD
  • Móser Zoltán: "Erre leltem földnek nyomát...". Kodály Zoltán életéről, műveiről – a hagyományról, a múltról és a történelemről; Magyar Kultúra, Győr, 2011
  • A magyar népdal strófa-szerkezetétől Arany János népdalgyűjteményéig. Pillantás Kodály Zoltán tudományos alkotóműhelyébe. XIX. századi kottakiadványok. Kiállítási katalógus; rend. Kapronyi Teréz, Barnás Andrásné; Kodály Archívum, Bp., 2011
  • Arany János népdalgyűjteménye; közzéteszi Kodály Zoltán, Gyulai Ágost, szerk. Szabolcsi Bence; hasonmás kiad.; Kodály Archívum–Argumentum, Bp., 2011
  • A nevelés kozmológusai. Kodály Zoltán, Karácsony Sándor és Németh László megújító öröksége; szerk. Lázár Imre, Szenczi Árpád; átdolg., bőv. kiad.; KRE–L'Harmattan, Bp., 2015 (Károli könyvek. Tanulmánykötet)
  • Kodály Zoltán nyomában Budapesten; összeáll. Ittzésné Kövendi Kata; Magyar Kodály Társaság–Kodály Archívum, Bp., 2017
  • Így láttuk Kodályt. Nyolcvannyolc emlékezés; szerk. Bónis Ferenc; 4. jav., bőv. kiad.; Balassi–Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, Bp., 2017
  • Ittzés Mihály: "A múlt csak példa legyen". A magyar történelem Kodály Zoltán műveiben; 2. jav. kiad.; Kecskeméti Kodály Intézetért Alapítvány, Bp., 2017
  • ↑ Kusz: Kusz Veronika: Dohnányi és Bartók. Zeneakadémia koncertmagazin, (2017. január) 24. o.

További információk

szerkesztés

Bibliográfia, diszkográfia, fototéka

szerkesztés
  • Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban; Zeneműkiadó–Corvina, Bp., 1971
  • Skaliczki Józsefné–Tóth Ferencné: Kodály műveinek hanglemezjegyzéke. Diszkográfia; Szegedi Ny., Szeged, 1974 (a Somogyi-könyvtár kiadványai)
  • Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban; 2. bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1976
  • Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban. Jubileumi kiadás Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára; 3. bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1982
  • Kodály Zoltán műveinek hanglemezjegyzéke. Diszkográfia; összeáll. Zgolombiczky Erzsébet, Szakács Ildikó; BBMK, Salgótarján, 1982
  • A zene mindenkié. Kodály Zoltán és Szlovákia. Életrajzi bibliográfia; összeáll. Anna Jonásová; Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, Győr, 1992
  • Kodály Zoltán zenepedagógiai eszméi a nemzetközi gyakorlatban. Válogatott bibliográfia a Kodály Intézet gyűjteményéből; összeáll., szerk. Szögi Ágnes; Kodály Intézet, Kecskemét, 1993 (Zenei bibliográfiák)
  • Kodály Zoltán és Galánta 1992-2002. Személyi bibliográfia; összeáll. Kontár Judit; Galántai Könyvtár, Galánta, 2003
  • Kodály Zoltán nevét viselő kórusok és iskolák; szerk. Márkusné Natter-Nád Klára; Magyar Kodály Társaság, Bp., 2009

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Kodály által gyűjtött népdalok:

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kodály_Zoltán&oldid=27615757”