A Kessler-géb vagy békafejű géb (Ponticola kessleri) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

Kessler-géb
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Nemzetség: Ponticolini
Nem: Ponticola
Iljin, 1927
Faj: P. kessleri
Tudományos név
Ponticola kessleri
(Günther, 1861)
Szinonimák
  • Gobius kessleri Günther, 1861
  • Gobius platycephalus Kessler, 1857
  • Neogobius kessleri (Günther, 1861)
Elterjedés
Előfordulási területe
Előfordulási területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kessler-géb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kessler-géb témájú médiaállományokat és Kessler-géb témájú kategóriát.

A Kessler-gébet Karl Kessler német-orosz zoológusról és taxonómusról nevezték el.

Előfordulása

szerkesztés

A Kessler-géb a köves vagy kemény homoktalajú parti vizekben él, ahonnét a folyókba úszik. Újabban a Dunán egyre feljebb terjeszkedik. 1996-ban eljutott Bécsig. A Dunán keresztül a Rajna folyóba is bejutott, ahol inváziós fajnak bizonyult. A Fekete-tenger partjain, levő tavakban és folyótorkolatokban, majdnem mindenütt megtalálható, kivéve az Azovi-tengert és annak vidékét. Nagyobb folyók, amelyekbe megtalálható a Kessler-géb: Duna, Dnyeper, Dnyeszter és Volga. A Kaszpi-tenger mindegyik partjánál is vannak állományai.

Megjelenése

szerkesztés

A hal testhossza 12-18 centiméter, legfeljebb 22 centiméter. 64-79 pikkelye van egy hosszanti sorban. A fejtető és a kopoltyúfedők egyharmada pikkelyezett.

Életmódja

szerkesztés

Mérsékelt övi gébféle, amely egyaránt megél az édes- és brakkvízben is. A 4-20 Celsius-fokos hőmérsékletet és az alacsony sótartalmú vizet kedveli. A dús vízinövényzetű és a törmelékes aljzatot választja élőhelyül. A hím területvédő. Tápláléka férgek, apró rákok, puhatestűek és kishalak.

Szaporodása

szerkesztés

Kétévesen ívik először. Március-májusban van az ívási időszaka. A hím őrzi és gondozza az ikrákat. A ragadós ikrák a vízinövényeken és törmelékeken vannak elhelyezve.