Kőrösi Sándor (katona)

Kőrösi Sándor (Szekszárd, 1932. március 18. – Budapest, 1958. március 6.) magyar katona, részt vett az 1956-os forradalomban, azon belül is a csepeli ellenállásban. A forradalom után halálra ítélték és kivégezték.

Kőrösi Sándor
Született	1932. március 18. Szekszárd
Meghalt	1958. március 6. (25 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	tüzér
Szolgálati ideje	1948–1956
Rendfokozata	főhadnagy
Egysége	csepeli ellenállók
Csatái	1956-os forradalom, Csepel védelme
Kitüntetései	Árvízvédelmi Emlékérem
Civilben	fotólaboráns
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőrösi Sándor témájú médiaállományokat.

Élete

Gimnáziumi tanulmányait megszakítva önkéntesen bevonult katonának. Egy évi csapatszolgálat után felvették a Légvédelmi Tüzértiszti Iskolára, melyet 1950-ben végzett el. Ezt követően alhadnagyként szolgált. Előbb szakaszparancsnok, majd hadműveleti tiszt lett. 1952-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába. 1956-ban főhadnaggyá léptették elő.

A forradalom kitörése után október 30-áig nem kapott parancsot a harcokban való részvételre, aznap azonban a Csepeli Királyerdőben harcoló üteghez vonult be. Ekkorra a szovjetek már bekerítették a szabadságharcosok ütegeit, így Kőrösi Sándor és tiszttársai megszervezték az ellenállást és a Forradalmi Katonai Tanácsot. A november 4-én támadó szovjet csapatok azonban az összes üteget elfoglalták egy kivételével. A megmaradt ütegekből Kőrösi Buri István nemzetőr parancsnok segítségével új ellenállást szervezett, stratégiai helyeket elfoglalva lőtték az oroszokat. A szovjet csapatok azonnal újabb támadásba lendültek; egy páncélautót és egy harckocsit, valamint sok katonát vesztettek, de az ellenállást nem sikerült megtörniük. Ettől kezdve már vadászrepülőgépeket is bevetettek, amelyek a levegőből géppuskázták a magyar fegyveresek állásait. November 5-én a szabadságharcosoknak sikerült zsákmányolniuk egy sorozatvetőt, mellyel tudták lőni a tököli szovjet katonai repülőteret. Ennek köszönhetően két Il–28-as gépet is sikerült kilőni.

November 9-én újabb általános szovjet roham indult, amely most sem járt sikerrel, habár mindkét oldalon nagyok voltak a veszteségek (pl. a szovjetek újabb négy harckocsit vesztettek). A túlerő miatt azonban végül is a csepeliek ellenállása összeroppant, november 11-én a védők feladták az ellenállást. Kőrösi és társai ki akartak szökni az országból, de november 13-án Kőszegen elfogták őket és december 4-éig fogságban tartották. Kiszabadulása után, december 8-án saját kérésére leszerelt. Ezt követően fotólaboránsként kezdett dolgozni, de nem sokáig, mivel 1957. április 6-án letartóztatták, majd Andi József főhadnaggyal és még két csepeli ellenállóval együtt szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték és 1958. március 6-án golyó által kivégezték.

Rendszerváltást követően 1990. július 5-én posztumusz előléptetést kapott a köztársaság ideiglenes elnökétől (Göncz Árpád), mely által alezredessé nevezték ki.

Források

• Életrajza az '56-os intézet honlapján.
• Magyar életrajzi lexikon