Kék-Nílus

folyó Afrika északkeleti részén
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 16.

A Kék-Nílus (amhara nyelven: Abbai, arabul an-Nīl al-Āzraq) folyó Afrika északkeleti részén, Etiópia és Szudán területén. A Fehér-Nílussal együtt a Nílus legfontosabb forrásága.

Kék-Nílus
Vízesés a Kék-Níluson
Vízesés a Kék-Níluson
Közigazgatás
Országok Etiópia (92%),
 Szudán (8%)
a teljes vízgyűjtő százalékos megoszlásával
Földrajzi adatok
Hossz1460-1600 km
Forrásszint2744 m
Vízhozam1632 m³/s
Vízgyűjtő terület324.530 km²
ForrásTana-tó, Gish-Abbai
(Etiópia)
é. sz. 11° 37′ 14″, k. h. 37° 24′ 29″11.620600°N 37.408000°E
TorkolatKartúm (Szudán)
é. sz. 15° 37′ 25″, k. h. 32° 30′ 07″15.623611°N 32.501944°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Kék-Nílus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Kék-Nílus térképe

Elnevezése

szerkesztés

A folyó a nevét az általa szállított hordalékról kapta, mely főként áradások idején színezi feketére a vizet. A torkolatnál beszélt szudáni nyelvjárásban pedig a fekete és a kék színekre ugyanazt a szót használták.

A Tana-tótól kb. 100 km-re délre ered a Gish-Abbai folyó, mely a tó legnagyobb táplálója, és a Kék-Nílus forrása. A tó déli oldalán lép ki belőle a tulajdonképpeni Kék-Nílus, majd délkelet felé folyva kb. 30 km után egy 400 km hosszú, helyenként 1500 m mély kanyont alakított ki, ami Etiópia számára komoly közlekedési akadályt képez.

A kanyon bejáratától 10 km-re van a 45 m magas Kék-Nílus-, más néven Tis Issat-vízesés (amhara nyelven: „füstölgő víz”), mely a környék egyik legjelentősebb turisztikai látványossága. Innen dél, majd nyugat felé fordulva halad át az Etióp-magasföldön, végül északnyugat felé fordulva Szudán fővárosában, Kartúmban éri el a Nílus másik ágát 380 méteres tengerszint feletti magasságban. A folyó áradása az esős szezonban, június és szeptember között van.

Jelentősége

szerkesztés

A Kék-Nílus a Nílus teljes vízhozamának 56%-át adja, a szintén az Etióp-magasföldön eredő Atbara folyóval együtt pedig a vízhozam 90%-át, a hordalékok 96%-át biztosítja. E két folyó okozta a Nílus áradásait, mely az ókori egyiptomi civilizáció kialakulásának nélkülözhetetlen feltétele volt. A folyó energetikai felhasználása is jelentős, a szudáni Roseires és Sennar vízerőművei az ország villamosenergia-termelésének 80%-át adják. Az itteni víztározók pedig lehetővé tették a Gezira-alföld öntözését, ahol főleg gyapotot, búzát és takarmánynövényeket termelnek.

Felfedezése

szerkesztés

Az első európai, aki látta a folyót és Tana-tóból eredő forrását Pero Páez spanyol jezsuita volt 1613 április 21-én. A Tis Isaat-vízesést viszont 1565-ben kiadott emlékirataiban már leírta a spanyol Juan Bermúdez, sőt már a 15. században itt élt európaiak is, mint a portugál diplomata-felfedező Pêro da Covilhã (1460-1526) látták a folyót. A mai etióp-szudáni határ szakadékai és a torkolat közötti szakaszt azonban csak 1821-ben járta be Frédéric Cailliaud francia utazó.

A folyó első végighajózását 1902-ben kísérelte meg egyidejűleg a fentről lefelé haladó amerikai W. W. Macmillan és a Kartúmtól felfelé tartó norvég B. H. Jenssen, ám mindkettőjük hajója szerencsétlenül járt. Jenssen 1905-ben már 300 mérföldre megközelítette a folyón a Tana-tavat. A felső szakaszt 1925 és 1933 között térképezte fel Robert Ernest Cheesman (1878-1962) brit konzul. Ő viszont nem a folyóparton utazott, kb. 5000 mérföldes területet járt be szamárháton. A Kék-Nílus etióp szakaszának első végighajózója az a 60 brit és etióp felfedező volt, akik Hailé Szelasszié császár kívánságára John Blashford-Snell (1936-) tábornok vezetésével 1968-ban a Tana-tótól az etióp-szudáni határig jutottak.

A folyó teljes szakaszát elsőként Pasquale Scaturro geológus és Gordon Brown filmes hajózta végig 2004-ben 114 nap alatt. Útjukról könyvet adtak ki és 2005-ben jelent meg az általuk készített Mystery of the Nile című IMAX-dokumentumfilm. 2005-ben pedig a kanadai Les Jickling és az új-zélandi Mark Tanner eveztek végig a Tana-tótól a Földközi-tengerig.

Mellékfolyók

szerkesztés

Etiópiában:

  1. Bashilo: bal, 13242 km²
  2. Jamma: bal, 15782 km²
    1. Wanchet
  3. Muger: bal, 8188 km²
  4. Guder: bal, 7011 km²
    1. Taranta
  5. Finchaa: bal, 4089 km²
  6. Temcha: jobb
  7. May Dara: jobb
  8. Didesa: bal, 19630 km²
  9. Dabus (Yabus): bal, 21032 km²
  10. Beles: jobb, 14200 km²

Szudánban:

  1. Khor Tumar: bal
  2. Dindar: jobb, 480 km
    1. Galegu
    2. al Atsan
  3. an-Rahad: jobb
    1. ash-Shuheir
    2. Fargha

Városok a Kék-Nílus mentén

szerkesztés

Etiópiában:

  1. Bahir Dar
  2. Dejen
  3. Bambudi

Szudánban:

  1. Kamba
  2. Damazine
  3. ar-Rusayris (Roseires): gát, víztározó
  4. Singa
  5. Maiurno
  6. Sennar: 3025 m hosszú, 40 m magas gát, épült 1925-ben, víztározó
  7. Wad Madani
  8. Kartúm

Érdekesség

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Kék-Nílus témájú médiaállományokat.

A folyó felső szakaszát Etiópiában szentnek tartják, mert a Bibliában az Édenkert egyik folyójaként leírt Gihonnal azonosítják.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Blue Nile című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.