Joseph Joubert
Joseph Joubert, (Montignac, 1754. május 7. – Villeneuve-sur-Yonne, 1824. május 4.) francia moralista és esszéista, aforizma-szerző. A Pensées című egyetlen műve csak a halála után jelent meg.
Joseph Joubert | |
Született | Montignac-Lascaux |
Elhunyt | 1824. május 4. (69 évesen)[1][2][3][4][5] |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Montmartre-i temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Joubert témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésElsősorban az irodalom és a művészet iránt érdeklődött. A humanizmus, az igazságszeretet állt felfogásának középpontjában. A felvilágosodás és a demokrácia eszméiben hitt.
Egy toulouse-i egyházi iskola diákja volt, később ott is tanított. Párizsban megismerkedett D’Alembert-ral, Diderot-val, Chateaubriand-nal. Napóleon korában a Sorbonne főinspektora volt.
Joubert a modern francia kritika egyik úttörője volt. Klasszikus műveltsége dacára a formák fellazítása cél volt számára, hítt a dolgok frissítésében, a megújulásban. Megnyilatkozásai újszerűek és bátrak voltak.
Életében semmi nem jelent meg tőle, a leveleit, céduláit aztán özvegye Chateaubriand-nak ajándékozta, aki 1838-ban, 14 évvel Joubert halála után kiadta hagyatékát.
- „Az illúzió szerves része a valóságnak, oly szorosan hozzátartozik, mint az okozat az okhoz.”
Magyarul
szerkesztés- Önmagáról és a bölcsességről; ford. Szávai Nándor; inː Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai; vál., előszó, tan. Gyergyai Albert, jegy. Somló Vera, Szávai János; Európa, Bp., 1977
- Gondolatok; vál., ford. Réz Pál; Helikon, Bp., 1988
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ az olomuci városi könyvtár regionális adatbázisa (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. szeptember 25.)