Jean-Henri Dunant
Jean-Henri Dunant, Henry Dunant (Genf, 1828. május 8. – Heiden, Appenzell Ausserrhoden kanton, 1910. október 30.) Nobel-békedíjas svájci közéleti személyiség, üzletember, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója.
| Jean-Henri Dunant | |
 | |
| Dunant 1860 körül | |
| Született | 1828. május 8. Genf |
| Elhunyt | 1910. október 30. (82 évesen) Heiden, Appenzell Ausserrhoden kanton, Svájc |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | svájci  |
| Szülei | Anne Antoinette Colladon Jean Jacques Dunant |
| Foglalkozása | üzletember |
| Iskolái | Collège Calvin |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye |
|
 | |
| Jean-Henri Dunant aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Henri Dunant témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésDunant 1828. május 8-án született Genfben. Hithű kálvinista családból származott, ahol az emberek iránti szeretet gyakorlattá vált. Nem teljesen befejezett középiskolai tanulmányai után felvették gyakornoknak egy genfi bankba. 1853-ban Algériába utazott, hogy a sétifi svájci koncessziós terület ügyeit irányítsa. Belekezdett egy malom építésébe, de nem tudta beszerezni a föld koncessziót, amely a malom működéséhez elengedhetetlen lett volna.
Előbb Tunéziába utazott, majd visszatért Genfbe, ahol elhatározta, hogy III. Napóleontól kéri a szükséges üzleti okmányok kiadását. Ebben az időben Napóleon a francia-szardíniai seregeket vezette az osztrákok ellen Olaszország északi részén. Itt próbálta őt felkeresni Henry Dunant, és ekkor látta a Lombardiában zajló solferinói csatát. Látta, ahogyan a csata végén, napnyugta után a vörös keresztet viselő kamilliánus szerzetesek ellátják a sebesülteket, és eltemetik az elhunytakat.[18][19]
A csatában a fekete ruhájukon vörös keresztet viselő kamilliánus szerzetesek (Szent Kamill a szerzetesrend alapítója egy vörös színű keresztet tett a betegeket szolgáló rend tagjainak ruhájára, hogy fel lehessen ismerni őket a különböző harctereken) mindkét tábor sebesültjeit egyaránt ápolták, mivel szerzetesi fogadalmuk szerint életük kockáztatásával is szolgálniuk kellett minden irgalmasságra szoruló beteget. A vörös színű kereszt a különböző csatatereken már 1595-ben megjelent a szerzetes betegápolók jelvényeként, a törökök elleni hadjáratok alkalmával.
A svájci kereskedőt ez az élmény inspirálta a Nemzetközi Vöröskereszt létrehozására, Henri Dunant ezért a kamilliánus szerzetesek vörös színű kereszt jelképét vette át, és nevezte el intézményét Vöröskeresztnek, bár a jelkép választásánál szerepet játszhatott nemzetisége is, a svájci zászlón szereplő kereszt is.[20][21][22][23]
A csatatéren tapasztaltak alapján Genfbe visszatérve megírta a Solferinói emlék (Un Souvenir de Solferino)[25] című könyvet.
Az egész város egyetlen kórház volt, franciák és osztrákok számára. Már pénteken itt rendezték be a nagy főhadiszállás kötözőhelyét, kicsomagolták a ládákból a tépéseket, az orvosi felszerelést és a gyógyszereket. A lakosság odahordta minden nélkülözhető takaróját, ágyneműjét, szalmazsákját és matracát. A castiglionei kórház, a templom, a kolostor és a San Luigi kaszárnya, a Kapucinusok temploma, a csendőr kaszárnya, a Maggiore, San Giuseppe és Santa Rosalia templomok mind megteltek sebesültekkel. Szorosan összezsúfolva feküdtek a szalmán, de szalmával borították az ottlakók az utcákat, udvarokat, tereket is, hogy elhelyezhessék a mindenfelől özönlő sebesülteket. Deszkából, vászonból hevenyészett tetőkkel védték őket a naptól.
A háború borzalmain elszörnyedt,és a sebesült katonák megsegítésére hozta létre a Vöröskereszt elődjét, mely bizottságként működött, és ő a titkárjaként tevékenykedett. 1864. augusztus 22-én létrejött a genfi megállapodás „a hadban álló seregek sebesültjei sorsának javítására”. Tizenhat állam írta alá az egyezményt és utólag még tizenkettő csatlakozott hozzá.[26] Nem volt szerencsés az üzleti életben, mert 1867-ben csődöt jelentett, tönkrement és teljesen eladósodott. Dunant emiatt lemondott (nem volt már üzletember) és a bizottság 1867. szeptember 8-án elfogadta lemondását. Ezután Párizsba indult ahol nyomorban élt, és eleinte padokon aludt. Itt Eugénia császárné karolta fel, és hívatta őt azért, hogy konzultáljon a genfi egyezmények hatálya alá eső tengeri csaták ügyében.
1870-ben a porosz–francia háború során látogatta és segítette a Párizsba szállított sebesülteket. Bevezette az azonosító jelvényeket, amivel azonosítani tudták az elesetteket. Utána Londonba utazott és konferenciát szervezett a hadifoglyok problémáiról. 1875. február 1-én Dunant kezdeményezésére kongresszus kezdődött a négerekkel és a rabszolgákkal való kereskedelem megszüntetésére. Németországban és Olaszországban is lakott egy ideig, de idősebb korára is szegény maradt, és adományokból tartotta fenn magát.
1887-ben egy Heiden nevű svájci faluba költözött. Megbetegedett, és a faluban talált rá egy újságíró 1895-ben. Készített egy cikket róla, mely pár nap alatt bejárta egész Európát. Dunant munkásságát ekkortól ismerték el igazán, és egyre nagyobb köztiszteletnek örvendett. 1901-ben megkapta a Nobel-békedíjat. 1910. október 30-án hunyt el Heidenben.[27]
Irodalom
szerkesztés- Cecilia Dawson Oldmeadow: The first Red cross : (Camillus de Lellis, 1550-1614), Burns, Oates & Washbourne, London, 1923
- Jean Henri Dunant: Solferinoi emlék
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. szeptember 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ a b 019082
- ↑ német, https://roter-kreis.de/29._April
- ↑ https://roter-kreis.de/Notice_sur_la_r%C3%A9gence_de_Tunis
- ↑ https://roter-kreis.de/16._Januar
- ↑ https://roter-kreis.de/12._Januar
- ↑ https://roter-kreis.de/29._April
- ↑ https://roter-kreis.de/4._Mai
- ↑ https://roter-kreis.de/2._Juni
- ↑ https://roter-kreis.de/25._Januar
- ↑ https://roter-kreis.de/15._Februar
- ↑ https://roter-kreis.de/4._M%C3%A4rz
- ↑ https://roter-kreis.de/31._M%C3%A4rz
- ↑ https://roter-kreis.de/19._April
- ↑ http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/peace/laureates/1901/
- ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
- ↑ https://www.stadt-zuerich.ch/content/dam/stzh/prd/Deutsch/Bevoelkerungsamt/rund-um-den-tod/wissen---faq/prominente-friedh%c3%b6fe/1462-P_FH%20Sihlfeld%20D%20und%20Urnenhain_Prominente.web.pdf, 2023. február 12.
- ↑ Saint Camillus de Lellis (angol nyelven). ecatholic2000.com. (Hozzáférés: 2016. április 9.)
- ↑ A Vöröskereszt születése (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2016. április 10.)
- ↑ Szent Kamillt választották védőszentjüknek a mentők. mentok.hu. [2014. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 9.)
- ↑ Bende Zsófia: Halat vagy hálót?. docplayer.hu. (Hozzáférés: 2016. április 9.)
- ↑ Where the Red Cross Symbol Comes From (angol nyelven). nytimes.com. (Hozzáférés: 2016. április 9.)
- ↑ Catholic Truth Society – Life of Saint Camillus de Lellis (angol nyelven). catholicsaints.info. (Hozzáférés: 2016. április 11.)
- ↑ International Museum of the Red Cross and Red Crescent, Geneva, Switzerland, Inv. No. COL-2000-14-2 (angol nyelven). refo500.nl. [2016. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 14.)
- ↑ Jean Henri Dunant: Un Souvenir de Solferino (francia nyelven). icrc.org. (Hozzáférés: 2016. április 9.)
- ↑ A magyar filantrópia könyve
- ↑ "Listen ... Henry Dunant!" (angol nyelven). dunant-museum.ch. (Hozzáférés: 2016. április 9.)
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Henri Dunant életrajzi adatai (németül)
- Vértes László: Henry Dunant; Medpress, Bp., 1987
- Pam Brown: Henry Dunant. A Vöröskereszt megalapítója, együttérzése milliók életét mentette meg; ford. Gyenes Júlia; Exley, Watford, 1988 (Az emberiség jótevői)