Giro d’Italia
A Giro d’Italia a második legrangosabb kerékpáros körverseny a Tour de France után, amelyet évente rendeznek meg. A kerekesek három héten keresztül járják be elsősorban Olaszországot, de környező, sőt távolabbi országokat is érinthetnek (például 2012-ben Dániából indultak). Az egyes etapok különbözőek, vannak sík szakaszok sprinthajrával és hegyi szakaszok sprinthajrával vagy hegyi befutóval, illetve csapat- és egyéni időfutamok is.
| Giro d’Italia (Giro) | |
 | |
| Fausto Coppi emlékmű a Pordoi-hágón | |
 2022-es Giro d’Italia | |
| Címvédő |  Jai Hindley (2022) |
| Legtöbb győzelem | 5 győzelem:  Alfredo Binda Fausto Coppi Eddy Merckx |
| Adatok | |
| Sportág | országútikerékpár-versenyzés |
| Ország |  Olaszország |
| Időpont | minden év május-júniusa |
| Első esemény | 1909 |
| Eddigi események száma | 105 (2022) |
A Tour de France-szal és Vuelta ciclista a Españával együtt része a kerékpárosok legtekintélyesebb háromhetes versenyeinek, a Grand Tournak.[1]
Története
szerkesztés
Az első versenyt 1909-ben rendezték a La Gazzetta dello Sport sportújság szervezésében,[2][3] jelenleg ezt a feladatot az RCS Sport társaság végzi.[4][5] A versenyt 1909 óta minden évben megrendezték, kivéve a két világháború alatt.[2] Kezdetben szinte csak olaszok versenyeztek, de a verseny népszerűségének és elismerésének növekedéseként a mezőnyben az egész világról jelentek meg kerékpárosok. A körverseny a UCI World Tour része.
Lebonyolítás
szerkesztésA Tour de France-szal (francia körverseny) és a Vuelta a Españával (spanyol körverseny) együtt a Giro d’Italia egyike a három nagy körversenynek (Grand Tour, GT), amelyek a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) versenynaptárában is szerepelnek.
A Giro rendezője az RCS Sport, amely többek között olyan híres rendezvények szervezője is, mint például a Milánói maraton.
Rendszerint május végén, június elején rendezik meg. Míg az útvonal minden évben más, a verseny felépítése nem változik: legalább két időfutamot tartalmaz, illetve áthaladnak az Alpokon,[6] beleértve a Dolomitokat is. Hasonlóan a többi Grand Tour versenyhez a Giro is 21 szakaszból áll, amit 23 nap alatt teljesítenek (két pihenőnap van).
A Giro rajt/cél helyszínei
szerkesztésKözel fél évszázadig, a verseny Milánó városából rajtolt és ért célba, a város, ahol a Gazzetta dello Sport székhelye van.[7][8] 1911-ben kivételt téve a Giro Róma városából indult és ide is ért célba, Itália egyesítésének 50. évfordulójára.[9] A kivétellel a milánói rajt és cél a Giro d'Italia szabványa volt. Az 1960-as évek óta azonban az indulás helye minden évben megváltozott.[10] a cél olyan városokba látogatott el, mint Verona, Brescia, Trieszt, Torino és Róma.
Külföldi rajtok
szerkesztésA Giro d’Italia ( La Grande Partenza ) kezdete jelentős esemény, és a városok jelentős beruházásokra számítanak, remélve, hogy megtérítik a turizmus, az expozíció és egyéb előnyök költségeit. Rengeteg külföldi város részese kíván lenni a versenynek. Az első 47 kiírás során a verseny mindig Olaszországból rajtolt. 1965-ben volt az első külföldi kezdete a Gironak, San Marinóból.[11][12] Az Olaszországon kívüli rajt helyszínei:[13]
- 1965: San Marino, San Marino
- 1966: Monte-Carlo, Monaco
- 1973: Verviers, Belgium
- 1975: Róma, Vatikán
- 1996: Athén, Görögország
- 1998: Nizza, Franciaország
- 2002: Groningen, Hollandia
- 2006: Seraing, Belgium
- 2010: Amszterdam, Hollandia
- 2012: Herning, Dánia
- 2014: Belfast, Egyesült Királyság
- 2016: Apeldoorn, Hollandia
- 2018: Jeruzsálem, Izrael
- 2022: Budapest, Magyarország
Győztesek
szerkesztés
Értékelések
szerkesztésMinden szakasz idejét mérik, a célba érkezés után a versenyzők idejét hozzáadják az előző szakaszidejeikhez. Aki a legrövidebb idő alatt teljesítette az addigi versenyt, az vezet és veheti fel a rózsaszín trikót.[14] Ugyan a legnagyobb figyelem az összetettért folytatott harcot kíséri, vannak más versenyek is: a pontverseny a sprintereknek, a hegyi verseny a hegyimenőknek, a fiatalok versenye a 25 éven aluliaknak, illetve a csapatverseny. Minden csapatban néhány kerékpáros célja megnyerni az összetett versenyt, de vannak más versenyek is: pont, hegyi és a fiatalok versenye. A legrégebbi természetesen az összetett. Az ezen versenyek élén állók más-más színű trikót viselnek. Ha valaki több versenyben is vezet, akkor azt a trikót veszi fel, amelyik a legjelentősebb.
Összetett verseny
szerkesztés
Az összetett verseny a legfontosabb, az élen álló viseli a Maglia rosát, a rózsaszínű trikót. Az eredményt az összesített idő alapján számolják ki: minden szakasz idejét mérik, majd ezeket összeadják, aki a legkisebb idővel rendelkezik, az vezet. Aki az utolsó szakasz után is felöltheti ezt a trikót, az a Giro d’Italia győztese. Minden szakasz végén az élen álló megkapja a trikót, amit a céltelepülés pódiumán adnak át. Ha több versenyt is vezet, akkor azokat a trikókat is megkapja, de a következő nap a rózsaszínt fogja viselni, hiszen az a legfontosabb. A trikó akár minden nap végén gazdát cserélhet.
A trikó színe a versenyt létrehozó olasz sportújságtól, a La Gazzetta dello Sporttól ered, mivel lapjai rózsaszínűek.[15] Először 1931-ben viselték, elsőként Learco Guerra, azóta a Giro jelképévé vált. A versenyzők rendszerint mindent megtesznek azért, hogy a lehető legtovább megtartsák, ezzel népszerűsítve csapatukat és annak szponzorait. Eddig legtöbbször Eddy Merckx viselte, 78 szakaszon keresztül (nem egyhuzamban).[16][17][18] A legtöbb győzelem eddig öt volt, ez három embernek is sikerült: Alfredo Bindának, Fausto Coppinak és Eddy Merckxnek.[19]
Az összetett versenyben nem mindig az időt mérték. Az első Girón a szervezők úgy döntöttek, hogy a pontrendszert használnak az időrendszer helyett, az 1904-es Tour de France botránya miatt.[20] Ezen felül azért is választották ezt a rendszert, mert olcsóbb volt a versenyzők helyezéseit számolni, mint mindenki idejét minden szakaszon mérni. Minden etap végén összeadták a versenyzők helyezéseit, és akinek a legkevesebb pontja volt, az vezetett; például ha valaki az első szakaszon a második, a második szakaszon pedig a harmadik helyen végzett, akkor öt pontja volt. A következő évben változtattak a rendszeren: az 51. helytől mindenki 51 pontot kapott, míg az első ötven versenyző pontozása nem változott.[21] Ez a rendszer egészen 1912-ig állt fenn, amikor is a csapatok kerültek középpontba, továbbra is megtartva a pontrendszert.[22] 1913-ban visszatértek az 1911-es rendszerhez. 1914-ben a szervezők ismét változtattak, létrehozták a mai rendszert, ahol a versenyzők szakaszonkénti összideje számít.[23]
Vannak időbónuszok is, első néhány beérkező kap:[24]
| Típus | 1. | 2. | 3. | |
|---|---|---|---|---|
|
Sík befutó | 20" | 12" | 8" |
| Részhajrá | 6" | 4" | 2" | |
Hegyi verseny
szerkesztés
A hegyi verseny a második legrégibb verseny a Girón, először az 1933-ban avattak bajnokot, Alfredo Bindát.[15][25] Legtöbb alkalommal (hétszer) Gino Bartali nyert. A verseny során pontok járnak azért, ha valaki elsőként mászik meg egy jelentős hegyet, de néhány utána lévő is kap pontot, annál kevesebbet, minél hátrább van. A pontok száma attól függően változik, hogy milyen meredek, illetve hosszú egy hegy.[14]
Az 1974-es Giróig nem volt trikója a hegyi versenyt vezetőnek, azonban ebben az évben a szervezők úgy döntöttek, hogy a legjobb hegyimenő zöld trikót kap. Ez egészen 2012-ig így maradt, amikor a verseny szponzora, a Banca Mediolanum további négy évre meghosszabbította a támogatását és kérésére kékre változtatták a zöld trikót.
A Girón négyféle kategóriájú hegy van, a legkönnyebb 4. kategóriától, a legnehezebb 1. kategóriáig. Ezenfelül van még a Cima Coppi, a legmagasabb pont, amit elérnek; ez több pontot ér, mint bármely más 1. kategóriás emelkedő. A pontok elosztása a következő (2014-ben):[26]
| Típus | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Cima Coppi | 40 | 28 | 21 | 15 | 10 | 7 | 4 | 2 | 1 |
|
|
1. kategória | 32 | 20 | 14 | 10 | 7 | 4 | 2 | 1 | |
|
|
2. kategória | 14 | 9 | 6 | 4 | 2 | 1 | |||
|
3. kategória | 7 | 4 | 2 | 1 | |||||
|
|
4. kategória | 3 | 2 | 1 | ||||||
A hegyi trikót az a versenyző viseli, aki a nap elején a legtöbb hegyi ponttal rendelkezik. Ha egy biciklis kettő vagy több kategóriát is vezet, akkor ezt a trikót a második viseli, de a Giro végén az kapja meg, akinek a legtöbb hegyi pontja van. Pontegyenlőség esetén dönt:[26]
- 1. győzelem a Cima Coppin
- 2. megnyert első kategóriás hegyek
- 3. megnyert második kategóriás hegyek
- 4. megnyert harmadik kategóriás hegyek
- 5. megnyert negyedik kategóriás hegyek
Főképp azok a biciklisek, akik se nem jó sprinterek, se nem kifejezetten jó időfutammenők, ezt a típusú versenyt próbálják megnyerni.
Pontverseny
szerkesztés
A pontverseny a harmadik legrégibb verseny a négy közül, melyekben még ma is avatnak bajnokot. Először 1966-ban rendezték meg, azzal a céllal, hogy több sprintert vonzzon; elsőként Gianni Motta nyert.[15][27] Pontokat azok a versenyzők kapnak, akik elsőként érnek célba a szakasz végén, vagy részhajrákban (nincs minden szakaszon). Az élen álló az a versenyző, aki a nap elején a legtöbb ponttal rendelkezik; akinek a Giro végén a legtöbb van, az nyeri a pontversenyt. Eddig ketten nyerték meg négyszer is: Francesco Moser és Giuseppe Saronni.[19]
Minden szakaszgyőzelem, a szakasz kategóriájától függetlenül, 25 pontot ér, a második helyezett 20-at, a harmadik 16-ot, a negyedik 14-et, az ötödik 12-t, a hatodik 10-et, innentől minden további eggyel kevesebbet, végül a tizenötödik egyet kap.[24] Ez azt jelenti, hogy nem biztos, hogy egy „igazi” sprinter nyeri meg a pontversenyt. Továbbá egyes szakaszokon van egy vagy több részhajrá is, amikor az első hat leghamarabb beérőt jutalmazzák (8, 6, 4, 3, 2, 1 pont elosztásban). Ezeket a pontokat számolják egy külön versenyhez, a TV versenyhez (Traguardo Volante, vagy "repülő sprinter"). A kiosztott pontok a következők:
| Típus | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | 10. | 11. | 12. | 13. | 14. | 15. | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Cél/ Egyéni időfutam |
25 | 20 | 16 | 14 | 12 | 10 | 9 | 8 | 7 | 6 | 5 | 4 | 3 | 2 | 1 |
| Részhajrá | 8 | 6 | 4 | 3 | 2 | 1 | ||||||||||
Az első évben még nem volt külön trikója a pontverseny élén álló versenyzőnek. 1967-től piros trikót adtak, azonban ezt 1969-ben a ciklámen színű váltotta fel. Ez egészen 2010-ig maradt így, amikor a szervezők visszatértek a piroshoz; a visszatérés oka volt, hogy a három kisebb verseny trikója az olasz zászló három színe legyen.[28]
Fiatalok versenye
szerkesztés
A fiatalok versenyén azok a kerékpárosok vehetnek részt, akik még 25 éven aluliak.[14][29] A verseny felépítése ugyanolyan, mint az összetetté; minden szakasz idejét mérik, a nap végén összeadják, s a legkisebb idővel rendelkező vezet. Az élen álló fehér trikót visel.
Először az 1976-os Girón avattak ebben a versenyben bajnokot, Alfio Vandit (összetettben a hetedik helyen végzett). 1995-től 2006-ig nem rendezték meg, 2007-ben hozták vissza, azóta minden évben volt. Eddig két embernek sikerült megnyernie a fehér és rózsaszín trikót ugyanabban az évben: Evgeni Berzinnek 1994-ben és Nairo Quintanának 2014-ben. Két kerékpáros tudott kétszer is győzelmet aratni ebben a versenyszámban, Vladimir Poulnikov és Pavel Tonkov.[19]
Csapatverseny
szerkesztésA Girón kétféle csapatversenyt is rendeznek: a "Trofeo Fast Team"-et (leggyorsabb csapat) és a "Trofeo Super Team"-et (szuper csapat). A régebbi a Trofeo Fast Team, ezt már az első Girón is megrendezték; ekkor az Atala nyerte. Az eredmény ebben a versenyben a következő alapján születik: minden csapat legjobb három kerékpárosának idejét összeadják, s amelyik csapatnak a legkisebb ideje van, az vezet.[14] A versenyt sokáig csak csapatversenynek hívták, amíg 1994-es Giro d’Italiára a szervezők meg nem változtatták Trofeo Fast Teamre.
A Trofeo Super Team első ízben az 1993-as Giro d’Italián szerepelt. A nevét 1994-ben kapta, azóta ezt használják. Elsőként az Ariostea nyerte meg. Ez a verseny egy csapat pontverseny, amelyben az első 20 célba érkező kap pontot (az első húszat, majd helyezésenként eggyel csökken, végül a huszadik egyet); ezek csapatonként összeadódnak, akinek a legtöbb van a végén, az nyer.
Kisebb versenyek
szerkesztésMás kevésbé ismert versenyeket is rendeznek a Girón, amelyek vezetői nem viselnek különleges trikót. Ezek pontokon alapulnak, amelyeket a három hét alatt gyűjtenek.[14]
Minden tömegrajtos szakaszon van egy részhajrá, a Traguardo Volante, vagy T.V.. A T.V. bónusz másodperceket ad az összetettben, pontjai beleszámítanak a pontversenybe, illetve a T.V. versenybe – a részhajrá pontjai összeadódnak, akinek a legtöbb van, az vezet. Régebben különböző nevei voltak, s korábban időalapú volt. 2013-ban nevezték vissza sprint versennyé, amit ekkor Rafael Andriato nyert meg.
További verseny a Premio della Combattività (legaktívabb versenyző), amely nem a Tour de France piros rajtszámának hasonmása (amelynél azok a kerékpárosok kapnak pontot, akik részt vesznek szökésekben, agresszívek a verseny alatt), hanem egy sokkal kombináltabb verseny, amelynél a célba érkezéskor, a részhajrákkor és a hegyeknél szereznek pontokat. A befutónál az első hat beérkező (6, 5, 4, 3, 2, 1), míg a részhajráknál az első öt (5, 4, 3, 2, 1) kap; a hegyi pontok függnek a kategóriától is: a 3. kategóriásnál csak az első kettő (2, 1), a 2. kategóriásnál az első három (3, 2, 1), az első kategóriásnál, illetve a Cima Coppin az első négy (4, 3, 2, 1) beérkezőt jutalmazzák pontokkal.[14]
Az Azzurri d'Italia verseny hasonló a pontversenyhez, azonban itt csak a befutók számítanak és csak az első három kap pontot (4, 2, 1).[14] Legtöbbször Mark Cavendish nyerte meg.
A Trofeo Fuga Pinarello verseny jobban hasonlít a hagyományos legaktívabb versenyzőhöz; azok a szökevények kapnak pontot, akik legfeljebb 10 fős csoportban, legalább 5 km távolságban vannak; amennyi km-t megtesznek, annyi pontot kapnak.[14]
A csapatoknak adnak büntetőpontokat is kisebb technikai szabálytalanságokért; ez a Fair Play verseny, amelyet az nyeri, akinek a legkevesebb van a végén. 6 kategória van:
- figyelmeztetés: 0,5 pont
- bírság: 1 pont/10 svájci frank
- időbüntetés: 2 pont/másodperc
- feloldás: 100 pont
- kizárás: 1000 pont
- pozitív doppingteszt: 2000 pont
Pl.: 2013-ban a Cannondale nyert, ugyanis csupán 20 pontot gyűjtött össze.[14]
Megszűnt versenyek
szerkesztés
1946-ban jelent meg a fekete trikó (maglia nera), amelyet az a versenyző viselhette, aki az utolsó helyen állt az összetettben.[30] Néha szándékosan vesztettek el időt azért, hogy utolsó helyen állhassanak, és viselhessék a fekete trikót. Azonban a verseny rövid életű volt, utoljára 1951-ben rendezték meg. Elsőként Luigi Malabrocca nyerte meg, egyedüliként kétszer is "sikerült" neki (1946-ban és 1947-ben); utolsójára pedig Giovanni Pinarello győzedelmeskedett.
Az intergiro versenyben 1989-től avattak elsőként bajnokot, Jure Pavličot.[31] Minden szakaszon volt egy pont (kb. középen) ameddig mérték a versenyzők idejét; ezeket aztán összeadták, s az vezetett, aki a legkevesebb idővel rendelkezett.[32] Az élen álló kék trikót viselt.[33] Utoljára 2005-ben rendezték meg, amikor Stefano Zanini aratott győzelmet. Legtöbbször, háromszor Fabrizio Guidi nyert (1996, 1999, 2000).
Az 1985-ös Giro d’Italián avattak először bajnokot a kombinációs versenyen, melyet ekkor Urs Freuler nyert meg.[34] A verseny az összetett, a pont-, a hegyi versenyből és a részhajrákból számolják. Az első 15 kerékpáros kap pontot mind a négy kategóriában az etap végén (az első tizenötöt, a tizenötödik egyet), így egy nap akár 60 pont is összegyűjthető. 1988 után a verseny nem folytatódott, csupán 2006-ban tért vissza, amikor Paolo Savoldelli aratott győzelmet;[35] a következő évtől ismét nem rendezték meg. 1988-ban és 2006-ban is kék trikót viselt az élen álló.[36]
Rekordok
szerkesztésLegtöbb összetett győzelem
szerkesztés| Össz. | Versenyző | Ország | Évek |
|---|---|---|---|
| 5 | Alfredo Binda | Olaszország |
1925, 1927, 1929, 1930, 1931, 1932, 1933 |
| 5 | Fausto Coppi | Olaszország |
1940, 1947, 1949, 1952, 1953 |
| 5 | Eddy Merckx |  Belgium |
1968, 1970, 1972, 1973, 1974 |
| 3 | Giovanni Brunero | Olaszország |
1921, 1922, 1926 |
| 3 | Gino Bartali | Olaszország |
1936, 1937, 1946 |
| 3 | Fiorenzo Magni | Olaszország |
1948, 1951, 1955 |
| 3 | Felice Gimondi | Olaszország |
1967, 1969, 1976 |
| 3 | Bernard Hinault |  Franciaország |
1980, 1982, 1985 |
- A legtöbbször második helyen végzett versenyzők
- Gino Bartali (4×)
- Italo Zilioli (3×)
- Francesco Moser
Győztesek nemzetek szerint
szerkesztés
Legtöbb győzelem a pontversenyben
szerkesztés| Össz. | Versenyző | Ország | Évek |
|---|---|---|---|
| 4 | Francesco Moser | Olaszország |
1976, 1977, 1978, 1982 |
| 4 | Giuseppe Saronni | Olaszország |
1979, 1980, 1981, 1983 |
| 3 | Roger De Vlaeminck | Belgium |
1972, 1974, 1975 |
| 3 | Johan van der Velde |  Hollandia |
1985, 1987, 1988 |
| 3 | Mario Cipollini | Olaszország |
1993, 1997, 2002 |
Legtöbb győzelem a hegyi pontversenyben
szerkesztés| Össz. | Versenyző | Ország | Évek |
|---|---|---|---|
| 7 | Gino Bartali | Olaszország |
1935, 1936, 1937, 1939, 1940, 1946, 1947 |
| 4 | José Manuel Fuente |  Spanyolország |
1971, 1972, 1973, 1974 |
| 3 | Fausto Coppi | Olaszország |
1949, 1949, 1954 |
| 3 | Franco Bitossi | Olaszország |
1964, 1965, 1966 |
| 3 | Claudio Bortolotto | Olaszország |
1979, 1980, 1981 |
| 3 | Claudio Chiappucci | Olaszország |
1990, 1992, 1993 |
Legtöbb győzelem a fiatalok versenyében
szerkesztés| Össz. | Versenyző | Ország | Évek |
|---|---|---|---|
| 2 | Vlagyimir Poulnikov |  Szovjetunió |
1989, 1990 |
| 2 | Pavel Tonkov |  Oroszország |
1992, 1993 |
| 2 | Bob Jungels |  Luxemburg |
2016, 2017 |
| 2 | Miguel Ángel López |  Kolumbia |
2018, 2019 |
Legtöbb szakaszgyőzelem
szerkesztés| Össz.[37] | Versenyző | Ország |
|---|---|---|
| 42 | Mario Cipollini | Olaszország
|
| 41 | Alfredo Binda | Olaszország
|
| 31 | Learco Guerra | Olaszország
|
| 30 | Costante Girardengo | Olaszország
|
| 25 | Eddy Merckx | Belgium
|
| 24 | Giuseppe Saronni | Olaszország
|
| 23 | Francesco Moser | Olaszország
|
| 22 | Roger De Vlaeminck | Belgium
|
| Alessandro Petacchi | Olaszország
|
a félszakaszokat is beleértve
Legtöbb részvétel
szerkesztés| Össz.[38] | Versenyző | Ország |
|---|---|---|
| 18 | Wladimiro Panizza (kétszer feladta a versenyt) | Olaszország
|
| 16 | Franco Bitossi (négyszer feladta a versenyt) | Olaszország
|
| 16 | Pierino Gavazzi (kétszer feladta a versenyt) | Olaszország
|
| 16 | Roberto Conti (kétszer feladta a versenyt) | Olaszország
|
| 15 | Roberto Poggiali (egyszer feladta a versenyt) | Olaszország
|
| 15 | Gilberto Simoni (2-szeres girogyőztes, háromszor feladta a versenyt) | Olaszország
|
| 15 | Andrea Noè (egyszer feladta a versenyt) | Olaszország
|
Legkisebb időkülönbségű összetett győzelem
szerkesztés| Időkülönbség | Év | Győztes – második |
|---|---|---|
| 11" | 1948 | Fiorenzo Magni – Ezio Cecchi |
| 12" | 1974 | Eddy Merckx – Gianbattista Baronchelli |
| 13" | 1955 | Fiorenzo Magni – Fausto Coppi |
| 16" | 2012 | Ryder Hesjedal – Joaquim Rodríguez |
| 19" | 1957 | Gastone Nencini – Louison Bobet |
| 1976 | Felice Gimondi – Johan De Muynck | |
| 28" | 1960 | Jacques Anquetil – Gastone Nencini |
| 2005 | Paolo Savoldelli – Gilberto Simoni |
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Giro d'Italia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://autobus.cyclingnews.com/news.php?id=features/2007/abu_dhabi07
- ↑ a b http://www.livestrong.com/article/549100-what-is-the-hardest-mountain-stage-in-cycling/
- ↑ http://www.larousse.fr/encyclopedie/divers/Tour_dItalie/147186
- ↑ http://bikeraceinfo.com/giro/giro1909.html#story
- ↑ http://www.rcsmediagroup.it/?wai=
- ↑ http://www.perthnow.com.au/sport/ryder-hesjedal-in-pink-as-giro-ditalia-hits-the-alps/story-e6frg1wu-1226361346818?nk=aa93bd345efd5e357525691eeca01cb9[halott link]
- ↑ Giro d'Italia. Milan Tourism. Milano City, 2012. május 5. [2013. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.)
- ↑ May 27, Stage 21: Milan (ITT) 31.5km. Cycling News. Future Publishing Limited. (Hozzáférés: 2012. július 19.)
- ↑ 1911 Giro d'Italia. Bike Race Info. Dog Ear Publishing. (Hozzáférés: 2012. augusztus 6.)
- ↑ Sheree: Friday Feature: Giro d'Italia starts on foreign soil. Velo Voices, 2012. május 12. (Hozzáférés: 2012. augusztus 6.)
- ↑ Gregor Brown. „Foreign grand tour starts are big business”, VeloNews, Competitor Group, Inc, 2012. december 15.. [2014. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)
- ↑ Alasdair Fotheringham: The Most International Giro D'Italia Ever?. Cycling News. Future Publishing Limited, 2012. május 5. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
- ↑ Foreign grand tour starts are big business – VeloNews.com. Velonews.competitor.com, 2012. december 15. [2014. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 3.)
- ↑ a b c d e f g h i http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=/features/2008/giro_classifications08
- ↑ a b c Archivált másolat. [2005. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 6.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 6.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 6.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 25.)
- ↑ a b c Archivált másolat. [2010. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 6.)
- ↑ http://bikeraceinfo.com/giro/giro1909.html
- ↑ http://www.bikeraceinfo.com/giro/giro1910.html
- ↑ http://bikeraceinfo.com/giro/giro1913.html
- ↑ http://bikeraceinfo.com/giro/giro1914.html
- ↑ a b http://images2.gazzettaobjects.it/Speciali/Giroditalia/2012/en/Regulation.pdf
- ↑ http://bikeraceinfo.com/giro/giro1933.html
- ↑ a b http://tourazzunkegyutt2009.blogspot.hu/2014/05/giro-2014-hegyi-pontok-szamitasa.html
- ↑ http://bikeraceinfo.com/giro/giro1966.html
- ↑ http://www.cyclingnews.com/news/2010-giro-jersey-presented-in-florence
- ↑ http://autobus.cyclingnews.com/news.php?id=news/2006/dec06/dec04news
- ↑ http://www.gazzetta.it/Ciclismo/Primo_Piano/2008/01_Gennaio/11/numero_nero_1101.shtml
- ↑ http://autobus.cyclingnews.com/road/2008/giro08/?id=history
- ↑ http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=36172255&t=9048549
- ↑ http://www.radsport-seite.de/giro_intergiro.html
- ↑ http://hemeroteca.mundodeportivo.com/preview/1985/06/10/pagina-34/1120026/pdf.html
- ↑ http://autobus.cyclingnews.com/road/2006/giro06/?id=results/giro0621
- ↑ http://www.pezcyclingnews.com/?pg=fullstory&id=5499
- ↑ ProCycling Stats - Legtöbb szakaszgyőzelem
- ↑ ProCycling Stats - Legtöbb részvétel
További információk
szerkesztés- Giro d'Italia (angolul)
- Giro d’Italia a velo.hu-n
- Budapest köszönti a Girót!; szerk. Balla Loránd, Perényi Roland; BTM Vármúzeum, Budapest, 2022
- Colin O'Brien: Giro d'Italia. A világ legszebb kerékpárversenyének története; ford. Bán Tibor; G-Adam, Budapest, 2023