Fortyogó-hegy
A Fortyogó-hegy vagy Gespreng-hegy (románul: Dealul Șprenghi, németül: Gesprengberg) egy mészkődomb Brassó északnyugati részén. Német és magyar nevét az itt egykor feltörő karsztforrásokról kapta, román neve a német fonetikus átvétele. Kisebb-nagyobb megszakításokkal a római kortól egészen a 16. századig erődítmények álltak rajta. A 20. században a domb nagy részét elbányászták.
| Fortyogó-hegy | |
 | |
| Ország |  Románia |
| Település | Brassó |
| Elhelyezkedése | |
| Tszf. magasság | 600 m |
 Fortyogó-hegy
Pozíció Brassó térképén
| |
 é. sz. 45° 39′ 38″, k. h. 25° 34′ 31″45.660600°N 25.575400°EKoordináták: é. sz. 45° 39′ 38″, k. h. 25° 34′ 31″45.660600°N 25.575400°E | |
Leírása
szerkesztésA Fortyogó-hegy a történelmi központot északról határoló Warthe-domb legészakibb nyúlványa; az egykori Óbrassó külváros határán, a Szent Bertalan-templom közelében álló kopár, napsütötte mészkődomb. Legmagasabb pontja 600 méter, vagyis 60 méterrel emelkedik közvetlen környéke fölé. Növényzete főleg fekete ürömből és ökörfarkkóróból áll.[1]
Nevét a déli oldalából egykor feltörő két nagyobb és több kisebb, mára kiapadt időszakos karsztforrásról kapta. A jelenség oka az volt, hogy a Fortyogó-hegy déli lába – és a források – hét méterrel a szomszédos Hosszú utca szintje alatt van. Esős évek alkalmával a város felől lefolyó víz behatolt a mészkőbe, majd egy idő után a felszínre tört. A források gyakran elárasztották a domb melletti területet, mocsaras vízi világot hozva létre kisebb-nagyobb tavakkal és sűrű növényzettel.[1]
A domb déli lábánál a 19. században lőtér, a nyugatra fekvő, egykoron mocsaras vidéken petróleumfinomító üzem és téglagyár épült.[2] Tetején az 1916. október 8-i, Bertalan-negyedbéli harcok emlékére román zászló leng.
Helytörténet
szerkesztésA helyet már az újkőkorszakban is lakták.[3] A római korban castrum állt itt: régészeti ásatások római provinciális kerámiákat, üvegcserepeket, vastárgyakat tártak fel, melyeket a 3. századra datálnak. Ezek mellett szláv kerámiát is találtak, mely arra enged következtetni, hogy a 6. században román-szláv település volt itt. A következő századokban is folyamatosan lakták a helyet, és valamikor a 9. század után egy kezdetleges erődítményt is építettek.[4]
A 13. században 40 méter átmérőjű, kör alapú, sáncokkal körülvett erőd állt a Fortyogón, melyet egy cölöpfallal védett átjáró kötött össze a Szent Bertalan-templom erődítményével; szerepe az volt, hogy védje Óbrassó városrészét.[5] Ezt 1335-ben a tatárok lerombolták.[6] Ezután 33,6×42 méteres területen, 180 cm széles, enyhén ovális kerítőfallal épült újjá. A várudvar nyugati fala mellett egy 13×5 méter alapterülető lakóépület épült, mellette ciszternával; a keleti oldalon egy hatszögletű torony őrizte a bejáratot.[7]
Az 1421-es török betöréskor a városi tanács az erődbe vonult, valószínűleg a védelem megszervezésére vagy tárgyalások előkészítésére, de a törökök megrohamozták és lerombolták a várat, a benne meghúzódó tanácsosokat pedig megölték vagy fogságba ejtették.[8] A dombon utoljára 1529-ben épült erőd: Petru Rareș támadásától tartva egy fából ácsolt tornyot emeltek a Fortyogón, azonban ez nem tudott ellenállni az ostromnak: Rareș felgyújtotta, a védőket pedig fogságba ejtette.[9]
A 19. század elején egyes romok még álltak, azonban a köveket lassacskán elhordták a környékbeliek. Az 1930-as években a hegytető még érintetlen volt, és az egykori erődítmények alapjai is kirajzolódtak, azonban a 20. század folyamán a Fortyogó nagy részét az itt létesített külszíni mészkőbánya megsemmisítette.[7]
A régészeti lelőhelyet BV-I-s-B-11258 szám alatt listázzák a romániai műemlékek jegyzékében.[10]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Wachner 21–22. o.
- ↑ Orbán Balázs. XIX. Brassó külvárosai: A Gespreng-hegy, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ Pavalache 13. o.
- ↑ Dumitrașcu, Ion; Maximescu, Mariana. O istorie a Brașovului (román nyelven). Brassó: Libris, 14–23. o. (2017). ISBN 9786068814476
- ↑ Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum, 61. o. (1928)
- ↑ Pavalache 50. o.
- ↑ a b Gesprenghegy. varak.hu. (Hozzáférés: 2019. február 15.)
- ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 75. o. (2010). ISBN 9783412206024
- ↑ Pavalache 155. o.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
szerkesztés- ↑ Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ Wachner: Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch. Brassó: Wilhelm Hiemesch (1934)
