Fekete torony (Brassó)
A brassói Fekete torony (románul: Turnul Negru, németül: Schwarze Turm) Brassó négy középkori külső őrtornyának az egyike. A Bácsél (Raupenberg) oldalában áll, közel a Kovácsok bástyájához. Nevét annak köszönheti, hogy 1559-ben villámcsapás érte, és a koromtól több száz éven keresztül fekete színű volt. A romániai műemlékek jegyzékében a külső védművek részeként a BV-II-m-A-11294.05 sorszámon szerepel.[1]
| Fekete torony | |
 | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó  |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 15. század |
| Típus | torony |
| Elhelyezkedése | |
 Fekete torony
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 29″, k. h. 25° 35′ 08″45.641300°N 25.585700°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 29″, k. h. 25° 35′ 08″45.641300°N 25.585700°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete torony témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésÉpítésének pontos dátuma nem ismert, valószínűleg a 15. század második felében, a Fehér toronnyal egy időben építették,[2][3] bár más források a 15. század elejére teszik keletkezését.[4][5] Célja a környék felügyelése és a támadók visszaverése volt: őrség hiányában az ellenség könnyen megközelíthette volna a Warthe-domb felől a várost, és sziklák legörgetésével lerombolhatta volna a falakat.[6] Ezen felül a toronyból leengedett 300 kilogrammos lánccal lehetett lezárni a szikla és a várfal közötti, a városerődöt megkerülő átjárót veszély esetén, továbbá a „csempészet megakadályozásának érdekében”.[7]
Okmányokban legelőször 1541-ben említik. 1559. július 23-án egy villámcsapás felgyújtotta, melynek következtében megrongálódott, teteje elégett, falai megfeketedtek. 1669-ben kijavították, de az 1689-es tűzvész és egy 1696-os villámcsapás ismét megrongálta. A 18. század elején ismét kijavították. Őrtoronyként utoljára az 1756–1757-es pestisjárvány ideje alatt használták, mikor itt állomásoztak a város karanténját biztosító őrök. 1827-ben Johann Birthelmer brassói épületgondnok egy új tető készítését javasolta, azonban a javaslatot elutasították, mondván, hogy a torony nem hajt hasznot a városnak. 1901-ben a romosodó épületet megerősítették. Első műemléki felújítására csak az 1990-es években került sor, miután 1991 júliusában az esőzések miatt déli fala leomlott. A felújítás során vitatható módon eltávolították róla a koromréteget, és üvegtetővel fedték be.[6][8]
A 2000-es évek elején a megyei múzeum fegyverkiállítását nyitották meg a toronyban,[8] azonban 2015-ben bezárták, mivel nem volt jövedelmező; a torony belseje azóta nem látogatható.[9]
Leírása
szerkesztésNégyzet alapú zömtorony, alapterülete 50 m2, magassága 10,6 méter. A falak vastagsága 1,7 méter, anyaguk mészhabarccsal megkötött mész terméskő, a sarkokon mésztufa tömbökkel. Bent három körbefutó galéria van, minden emeleten minden irányban két-két lőrés figyelhető meg. Eredetileg fából készült és cseréppel fedett, gúla alakú toronysisak fedte, mely alatt körben védőtornác volt; innen vigyázták az őrök a város békéjét, és tűz esetén riadót fújtak. A jelenlegi üvegtető emlékeztet a hajdani toronysisakra.[6][10]
Bejárata két méter magasan van, egykor csak mozgóhídon lehetett elérni a Kovácsok bástyájából vagy a Mészárosok zwingeréből.[10] Jelenleg gyalogösvényen a Várkert sétány vagy a Fehér torony felől közelíthető meg, erkélyéről kiváló kilátás nyílik a történelmi központra.
Képek
szerkesztés-
A Fekete torony -
Ősszel -
Télen -
A torony látványa a Cenkről -
Rálátás a városra a torony mellől
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 86. o. (2010). ISBN 9783412206024
- ↑ Jekelius 100. o.
- ↑ Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: Brassó överőde, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 26. o. (2015). ISBN 9789730139532
- ↑ a b c Nussbächer 38–39. o.
- ↑ Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 194. o. (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ a b Aldea 50. o.
- ↑ Wilk, Elise: Mittelalterliche Wehranlagen versperrt und verriegelt. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2017. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
- ↑ a b Jekelius 75–76. o.
Források
szerkesztés- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)
- ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Caietele Corona (román nyelven). Brassó: Aldus (2016). ISBN 9789737822949
