Faigel Pál

Faigel Pál (Szécskeresztúr, 1802. augusztus 8. – Kápolna, 1871. április 1.) egri címzetes kanonok, költő, iskolaalapító, egyházi író.

Faigel Pál
Életrajzi adatok
Születési név	Faigel Pál
Született	1802. augusztus 8. Szécskeresztúr
Nemzetiség	magyar
Elhunyt	1871. április 1. (68 évesen) Kápolna
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	római katolikus

Élete

Faigel Pál, Luzsénszky Pál báró tiszttartójának és tarczali Zombory Mária fia volt. Több évig csak falusi iskolában tanulgatott; 1815-ben Ungvárt kezdett rendesen iskolába járni, ahol a hat gimnáziumi osztályt végezte. Miután atyja 1817 decemberében Darmán meghalt, ugyanitt kis birtokán lakó özvegy anyja járatta iskolába; 1818-ban rendes stipendiumot nyert, 1819-ben pedig magánoktatással egészítette ki jövedelmét. 1822-ben tanulmányainak folytatása miatt Egerbe költözött, ahol egy nemes család fia mellett nevelőséget vállalt és egyúttal a bölcseletet végezte.

1824-ben az egri papnevelőbe vették fel, 1828-ban végezte el a teológiát. Időközben Vurum József nagyváradi első püspöktől a négy kisebb egyházi rendet, a három nagyobbat pedig 1828-ban felsőőri Pyrker János László patriarcha és egri érsektől vette fel és misés pappá szentelték. Nemsokára hazulról Egerbe visszajövén, főpásztora actuariusnak nevezte ki azon meghagyással, hogy egyúttal a magyar jogtant hallgassa. 1829-ben Pyrker János László a gasteini fürdőbe ment és őt udvari papjául magával vitte; szeptemberben Egerbe visszatért és gyöngyösi segédlelkésznek neveztetett ki a végre, hogy mint német káplán magát a német nyelvben tökéletesítse. Gyöngyösön a felső parókia körében három plébános alatt kilenc évig és három hónapig működött. Ez idő alatt pendítette meg hírlapok útján a „jó s olcsó könyvkiadó társulat” eszméjét, mely társulatot ő a cseh Matica könyvkiadó társulat alakjában kívánta és sürgette létrehozni.

1838-ban Horner István homeopátiás orvossal együtt, három évi előkészület után, Nagy János helybeli plébános és segédtársai közreműködésével a gyöngyösi betegápoló-intézetet hozta létre; november 7-én boconádi lelkésznek neveztetett ki és 1839 január 27-én lépett hivatalába. Mindjárt lelkipásztorkodása kezdetén az egyházközség előkelőiből „jóerkölcsi tanácsot” alakított. Plébániájához tartozó két községben kétezer forint áldozattal iskolákat emeltetett, Fogacson pedig pusztai iskolát alkotott. 1845-ben behozta hívei közé az Élő szentolvasó társulatát. 1846. július 5-én alakította mind a két községben a Mérsékleti egyletet, 1848. május 10-én pedig a Jézus szent gyermekségéről nevezett egyletet. 1857-ben alesperes lett és még azon évben címzetes kanonok, 1862-ben pedig kápolnai plébános.

Munkái

• Urnapi ájtatosság. Eger, 1838.
• Négy szent ének. Eger, 1838.
• Nepomuki szent Jánosnak tisztelete az Isten dicsőségére, melyben több hasznos imádságok és énekek foglaltatnak. Eger, 1844 (2. bőv. kiadás Pest, 1853.)
• Élőrózsa. Imádságos és énekes könyv. Pest, 1853. (Több kiadásban.)
• Az Úr olvasója. Kiadja a Szt.-István-társulat. Pest, 1857.
• A szeplőtelenül fogantatott Boldogságos Szűz zsolozsmája. Eger, 1868.

Kéziratban: Imádságos és énekeskönyv a r. kath. ifjúság használatára 1842.

Értekezései s könyvbírálatai a Religio és Nevelésben és az 50-es években a Religióban jelentek meg.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  
• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.   [1]
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Ferenczy Jakab – Danielik József: Magyar írók. Életrajzgyűjtemény I–II. Pest: Szent István Társulat. 1856–1858.   (elektronikus elérhetőség)