Ektokarpén
IUPAC-név (6S)-6-[(1Z)-but-1-én-1-il]ciklohepta-1,4-dién
Más nevek (6-[cisz-butenil]-1,4-cikloheptadién, 1-(1-butenil)-2,5-cikloheptadién, (+)-(6S)-6-(1-cisz-butenil)ciklohepta-1,4-dién
Kémiai azonosítók
CAS-szám 33156-93-3
PubChem 12491370
ChemSpider 28290131
SMILES
CC\C=C\[C@H]1CC=CCC=C1
InChI
1/C11H16/c1-2-3-8-11-9-6-4-5-7-10-11 /h3-4,6-8,10-11H,2,5,9H2,1H3/b8-3+/t11-/m0/s1
InChIKey YRMVTOSPUBRWNX-AEBAWRHJSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C11H16
Moláris tömeg 148,24 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ektokarpén a barnamoszatok több fajtájának feromonja, mely preektokarpénból keletkezik.[1] Gyümölcsös illatát az ember is érzi, amikor a tengervízben hemzsegnek a barnamoszatok, és a nőstény gaméták elkezdik kibocsátani az ektokarpént, hogy odavonzzák a hím gamétákat.

1971-ben Jaenicke Müler izolálta kollégáival a Ectocarpus siliculosus tengeri barnamoszatból. Ez volt az első izolált alga-feromon. Később kimutatták édesvízi barnamoszatokban[2] és szövetes növények gyökerében, levelében, virágában és termésében is.

A barnamoszatnak mind a hím, mind a nőstény gamétái mozgásképesek. A nőstény gaméták párosodáskor a tenger felszínén telepszenek meg, és a feromonnal vonzzák magukhoz a hím sejteket.

Molekulájában minden kettős kötés cisz térállású, a kiralitáscentruma abszolút konfigurációja S.

Történet

szerkesztés

Az Ectocarpus nemzetség barnamoszataiból Müller et al. izolálták 1971-ben.[3] 1995-ig az ivarsejtvonzás aktív anyagának hitték, amikor kiderült, hogy a preektokarpén a valódi aktív anyag. Ez a preektokarpén standard hőmérsékleten percek alatt történő szigmatrop átrendeződéséből és inaktiválódásából ered:[4]

 
Ektokarpén keletkezése prekurzorából

Ez azért történik, hogy a feromon csak női ivarsejtek közelében legyen aktív.

Az ektokarpén Capsicum-termésben való jelenlétéről 2010-ben számoltak be. „Édes, zöld” aromája azonosító és érzékszervi próbákon derült ki. Kis, de jelentős jelenléte segített a Capsicum-termés leírásában.[5]

Rokon vegyületek

szerkesztés

(E)-Ektokarpént találtak lombosmohákban, egy májmohacsaládban, algákban és más orvosi és táplálkozási szempontból érdeklődésre okot adó fajokban. Feltehetően a májmohák és algák családjai közt evolúciós rokonsággal rendelkezhet, mivel koncentrációja függ a faj környezeti körülményeitől.[6]

  1. Boland W (1995. január). „The chemistry of gamete attraction: Chemical structures and (a)biotic degradation of algal pheromones”. (Hozzáférés: 2024. október 15.) 
  2. Evidence of ectocarpene and dictyopterenes A and C’ in the water of a freshwater lake’
  3. Müller DG, Jaenickel L, Donike M, Akintobi T (1971). „Sex attractant in a brown alga: chemical structure”. Science 171 (3973), 815–817. o. DOI:10.1126/science.171.3973.815. PMID 17812027. 
  4. Clayden J, Greeves N, Warren SG. Organic chemistry, 2., Oxford; New YorK: Oxford University Press, 915. o. (2012). ISBN 978-0-19-927029-3 
  5. Rodríguez-Burruezo A, Kollmannsberger H, González-Mas MC, Nitz S, Fernando N (2010. április 14.). „HS-SPME Comparative Analysis of Genotypic Diversity in the Volatile Fraction and Aroma-Contributing Compounds of Capsicum Fruits from the annuum − chinense − frutescens Complex” (angol nyelven). Journal of Agricultural and Food Chemistry 58 (7), 4388–4400. o. DOI:10.1021/jf903931t. ISSN 0021-8561. PMID 20199081. 
  6. Asakawa Y, Ludwiczuk A (2018. március 23.). „Chemical Constituents of Bryophytes: Structures and Biological Activity” (angol nyelven). Journal of Natural Products 81 (3), 641–660. o. DOI:10.1021/acs.jnatprod.6b01046. ISSN 0163-3864. PMID 29019405. 

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ectocarpene című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés