Dietil-éter
| Dietil-éter | |||
 Dietil-éter |
 Dietil-éter | ||
| IUPAC-név | etoxietán | ||
| Szabályos név | 3-oxapentán | ||
| Más nevek | etil éter éter | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 60-29-7 | ||
| PubChem | 3283 | ||
| ChemSpider | 3168 | ||
| RTECS szám | KI5775000 | ||
| ATC kód | N01AA01 | ||
| Gyógyszer szabadnév | diethyl ether | ||
| Gyógyszerkönyvi név | Aether, Aether anaestheticus | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C4H10O | ||
| Moláris tömeg | 74,12 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen folyadék | ||
| Sűrűség | 0,7134 g/cm³, folyadék | ||
| Olvadáspont | −116,3 °C (156,85 K) | ||
| Forráspont | 34,6 °C (307,75 K) | ||
| Oldhatóság (vízben) | 6,9 g/100 ml (20 °C) | ||
| Viszkozitás | 0,224 cP 25 °C-on | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Dipólusmomentum | 1,15 D (gáz) | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | External MSDS | ||
| Főbb veszélyek | Rendkívül gyúlékony (F+), Ártalmas (Xn)[1] | ||
| NFPA 704 |  4
2
1
| ||
| R mondatok | R12 R19 R22 R66 R67[1] | ||
| S mondatok | (S2) S9 S16 S29 S33[1] | ||
| Lobbanáspont | −45 °C | ||
| LD50 | 1220 mg/kg (patkány, szájon át)[2] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon éterek | Dimetil-éter Metoxipropán | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A dietil-éter (régi nevén égény) a legismertebb éter, a köznyelv egyszerűen éternek nevezi. Az éterek legjelentősebb képviselője. Sok szerves oldószerrel, például etanollal korlátlanul elegyedik, de vízben csak kis mértékben oldódik. Színtelen, alacsony forráspontú, jellegzetes szagú folyadék. Fontos szerves oldószer. Korábban altatásra használták.
Története
szerkesztésA dietil-éter az egyik legrégebben ismert szerves vegyület. Először Valerius Cordus állította elő 1540-ben, amikor alkoholt kénsavval melegített. Ebből ered a vegyület régies vitrioléter és kénéter neve. Az összetételét jóval később állapította csak meg Saussure 1808-ban.
Tulajdonságai
szerkesztésSzíntelen, jellegzetes szagú, bódító hatású folyadék, gyorsan párolog. Forráspontja alacsony; a molekulák között (vegytiszta állapotban) nem alakulhat ki hidrogénkötés, de pl. alkohollal, vízzel vagy más, donálható hidrogénnel rendelkező vegyülettel igen.
Alkohollal és más apoláris oldószerekkel korlátlanul elegyedik. Vízben 7% dietil-éter oldódik, az éter szobahőmérsékleten 1,3% vizet old. A zsírok és más lipidek jól oldódnak benne.
Tűzveszélyes anyag, levegővel keveredve robbanó elegyet alkot. Felhasználása nagy óvatosságot kíván. Az éter stabil vegyület, de ha levegővel érintkezik, robbanásveszélyes peroxidokat képez. A peroxidképződést fény, vas, sók, és egyes szerves vegyületek (például aldehidek) szennyezései katalizálják.
Előállítása
szerkesztésAz éter két etanolmolekulából vízkilépéssel (kondenzáció) keletkezik:
Felhasználása
szerkesztésRégebben műtéti altatáskor használták, ma már csak állatkísérleteknél alkalmazzák. Fontos szerves oldószer. Alacsony lobbanáspontja miatt a modellezésben használt robbanómotorok üzemanyagának fontos alkotórésze. Jó párolgási tulajdonságai teszik alkalmassá a gázkészülékek termomechanikus lángőrének töltésére.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c A dietil-éter (ESIS)[halott link]
- ↑ A dietil-éter vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 21. (JavaScript szükséges) (angolul)
