Csingiz Ajtmatov

	Csingiz Ajtmatov
	Élete
Született	1928. december 12.; Seker, Szovjetunió
Elhunyt	2008. június 10. (79 évesen); Nürnberg, Németország
Sírhely	Ata-Bejit
Nemzetiség	kirgiz
Szülei	Törökul Ajtmatov és Nagima Hamzijevna Ajtmatova
Gyermekei	Askar Aitmatov
Jellemző műfaj(ok)	kisregény; kisregény;
Kitüntetései	A Szovjetunió Állami Díja (1968, 1977, 1983); Lenin-rend (1971, 1978); Szocialista Munka Hőse (1978); Októberi Forradalom érdemrend (1988); Alexander Men Prize; A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1962, 1967); Népek Közötti Barátságért Érdemrend (1984); Krupszkája-érem; Barátságért Érdemrend (1998); Medal "For Distinguished Labour" (1958); Friedrich Rückert-díj (1992); a Kirgiz Köztársaság hőse (1997); Order of Manas, 1st class (1999); Order of Fatherland (1999); Order of Friendship (1995); Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem (1970); Mosolyrend; Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (1993); Order of Outstanding Merit (1998); Friendship Order (2008); a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2000); Lenin-díj (1963); Magyar Érdemrend; Medal "In Commemoration of the 1000th Anniversary of Kazan" (2006); Munka Veteránja Érdemérem;
	Csingiz Ajtmatov aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Csingiz Ajtmatov témájú médiaállományokat.

Csingiz Torekulovics Ajtmatov (kirgizül: Чыңгыз Айтматов (Çıňğız Aytmatov), oroszul: Чингиз Торекулович Айтматов; Seker, Szovjetunió (ma Kirgizisztán), 1928. december 12. – Nürnberg, 2008. június 10.^[2]) kirgiz és orosz nyelven egyaránt alkotó kirgiz író. A kirgiz irodalom legjelentősebb alakja.

Élete

Kirgizisztánban, az üzbég határ melletti Talasz völgyben található apró faluban, Sekerben (kirgizül: Шекер) született. Nevét Dzsingisz kánról kapta. Kisgyermek korában családja nomád, vándorló életmódot folytatott, mint akkoriban a legtöbb kirgiz. Csak hat osztályt fejezett be az általános iskolából, majd 14 éves korában (a második világháború idején) a falusi tanács elnöke lett és az adók beszedésével is őt bízták meg.

Szülei állami alkalmazottak voltak Sekerben. 1937-ben édesapját, aki a Kirgiz Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa prominens tagja volt, Moszkvában burzsoá nacionalizmussal vádolták meg és letartóztatták. Az elmondások szerint, Sztálin egyik tisztogató akciója keretében, a Frunze melletti Cson Tas-ban végezték ki 1938-ban,^[2]^[3] az egész kirgiz Központi Bizottsággal együtt.^[4]

Tanulmányai

1946-ban a frunzei Kirgiz Mezőgazdasági Intézet állattenyésztési szakán kezdte meg tanulmányait,^[5] amelyet a kazahsztáni Dzsambulban (ma Taraz) folytatott, ahol 1953-ban szerzett állatorvosi diplomát, és egy kísérleti farmon kezdett dolgozni.

Első publikációja 1952-ben jelent meg a Szovjet Kirgízia című folyóiratban, „A kirgiz nyelv terminológiája” címmel, amelyben anyanyelvének az orosz nyelvből átvett szavak eredményeként elért gazdagodását mérte fel. Első művét több novella követte, amelyek után felvételt nyert a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézetbe, ahol 1958-ban szerzett diplomát.

Munkássága

Már tanulmányai folyamán is több kisebb-nagyobb művet publikált, elsősorban orosz, de kirgiz nyelven is. Az orosz olvasókat bámulatba ejtette, milyen szinten sajátította el nyelvüket a kirgiz állatorvos.

Ajtmatov számára a hírnevet a Dzsamila szerelme című kisregény hozta meg, amelyről Louis Aragon azt írta: „Ez a világ legszebb szerelmes története”.^[6] Műveinek visszatérő motívuma a türk népek élete, életmódja, és az a kérdés, hogy a modernizáció hogyan fosztja meg az embereket egyéniségüktől.

A hatvanas években már az egész Szovjetunióban felfigyeltek írásaira, az egyik legelismertebb kortárs szovjet íróvá és irodalmi figurává vált. Számos irodalmi intézmény, folyóirat kormányzó testületébe választották be. Ő volt a Kirgiz Filmművészek Szövetségének elnöke több mint húsz éven át. Egy időben a Pravda című napilap rendszeres írója volt,^[6] regényeket, kisregényeket írt, de drámákkal és műfordításokkal is foglalkozott.

Társadalmi tevékenysége

Szovjet időszak

Csingiz Ajtmatov a világ legismertebb kirgiz írója, műveit több mint száz nyelvre fordították le, 90 millió példányt adtak el belőlük és Európában mindenütt olvassák. Kirgizisztánban a Legfelső Tanács tagjává választották, így részt vett az SZKP utolsó négy kongresszusán, mint kirgiz küldött. Több szovjet kitüntetés birtokosa, köztük Lenin-renddel, Állami-díjjal tüntették ki (mindkettőt irodalmi munkásságáért kapta), és 50. születésnapjára megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett a „Mozgalom a Demokráciáért” szervezet 1989-es újjáélesztésében.

Élete végén

A Kirgiz Köztársaság brüsszeli nagykövete volt, egyben képviselte országát az Európai Unió, a NATO, az UNESCO szervezetekben, valamint Hollandiában és Luxemburgban is.^[2] Fia, Aszkar Ajtmatov, kirgiz külügyminiszter volt. 2005-ben Pro Cultura Hungarica díjban részesült. 2006. április 20-án a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként hazánkban tartózkodó írónak Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta. Egy nürnbergi klinikán halt meg 2008. június 10-én.^[7]

Művei

Dzsamila szerelme (Джамиля, 1958)
Az első tanító (Первый учитель, 1962)
A versenyló halála (Прощай, Гульсары!, 1966)
Fehér hajó (Белый пароход, 1970)
Tengerparton futó tarka kutya (Пегий пёс, бегущий краем моря, 1978)
Az évszázadnál hosszabb ez a nap (И дольше века длится день, 1981)
Vesztőhely (Плаха, 1986)
Amikor leomlanak a hegyek (Örök menyasszony) Когда падают горы (Вечная невеста)

Magyarul

Dzsamila szerelme / Szemtől szembe / Vetélytársak; ford. Tarisznyás Györgyi, Füzesi Gyula, Árvay János; Európa, Bp., 1960
Piroskendős jegenyécském. Elbeszélések; ford. Szegő György, Tarisznyás Györgyi; Irodalmi kiadó, Bukarest, 1962
Életveszélyben. Elbeszélések; ford. Árvay János, Láng Anikó; Európa, Bp., 1963
A versenyló halála. Regény; ford. Láng Anikó; Európa, Bp., 1968
Fehér hajó / A versenyló halála; ford. Fehér János, Láng Anikó; Európa, Bp., 1971 (Európa zsebkönyvek)
Korai darvak. Két kisregény / Az első tanító; ford. Árvay János; Kozmosz Könyvek, Bp., 1977
A tengerparton futó tarka kutya. Regény; ford. Árvay János; Európa, Bp., 1977 (Modern könyvtár)
Az évszázadnál hosszabb ez a nap. Regény; ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1982
Vesztőhely. Regény; ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1987
Duhovnyj potencial obnovlenyija / A megújulás szellemi potenciálja; összeáll. Alekszandr Zolotarjov, szöveg Csingiz Ajtmatov et al., ford. Szelivanova Katalin; Novosztyi, Moszkva, 1989 (Átalakítás: problémák, kutatások, prognózisok)
Dzsingisz kán fehér fellege. Két elbeszélés / Mire a madarak visszatérnek; ford. Somfai Kara Dávid, versford., tan. Buda Ferenc; Holnap, Bp., 2007
Amikor leomlanak a hegyek. Az örök menyasszony; ford. Katona Erzsébet; Európa, Bp., 2008

Műveinek filmes adaptációi

1966: Az első tanító, Andrej Koncsalovszkij filmje, több díjat kapott.
1969: Dzsamila szerelme, Irina Poplavszkaja filmje.

Emlékhely

Szülőfalujában, Sekerben, 1978-ban, 50. születésnapjára emlékház nyílt, amely életét és munkásságát mutatja be. A múzeumban több mint 1000 kiállítási tárgyat mutatnak be, kéziratok, cikkek, eredeti könyvek és fényképek. Külön szekció foglalkozik szülei és családja életével.

Lásd még

Mankurt

Jegyzetek

↑ Bashiri, Iraj: Chingiz Aitmatov: Life and Works (angol nyelven). Eurasia Critic, 2008. [2010. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
↑ ^a ^b ^c Kyrgyz writer, perestroika ally Aitmatov dies (angol nyelven). Reuters UK, 2008. június 10. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
↑ KYRGYZSTAN: CHINGIZ AITMATOV, A MODERN HERO, DIES (angol nyelven). EurasiaNet, 2008. június 11. [2010. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
↑ Bishkek history (angol nyelven). kyrgyzstantravel.net. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
↑ Aitmatov, Chingiz (angol nyelven). SovLit. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
↑ ^a ^b Chingiz Aitmatov's Lifelong Journey Toward Eternity (angol nyelven). Radio Free Europe/Radio Liberty, 2008. december 12. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
↑ Elhunyt Csingiz Ajtmatov Index.hu, 2008. június 10

További információk

Csingiz Ajtmatov oroszul és magyarul - Bábel Web Antológia

Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[eurasia-1] Bashiri, Iraj: Chingiz Aitmatov: Life and Works (angol nyelven). Eurasia Critic, 2008. [2010. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 9.)

[reuters-2] Kyrgyz writer, perestroika ally Aitmatov dies (angol nyelven). Reuters UK, 2008. június 10. (Hozzáférés: 2010. április 9.)

[eurasianet-3] KYRGYZSTAN: CHINGIZ AITMATOV, A MODERN HERO, DIES (angol nyelven). EurasiaNet, 2008. június 11. [2010. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 9.)

[4] Bishkek history (angol nyelven). kyrgyzstantravel.net. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 9.)

[sovlit-5] Aitmatov, Chingiz (angol nyelven). SovLit. (Hozzáférés: 2010. április 9.)

[lifelong-6] Chingiz Aitmatov's Lifelong Journey Toward Eternity (angol nyelven). Radio Free Europe/Radio Liberty, 2008. december 12. (Hozzáférés: 2010. április 9.)

[7] Elhunyt Csingiz Ajtmatov Index.hu, 2008. június 10

[2]

[1]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

Csingiz Ajtmatov

Élete
Született	1928. december 12. Seker, Szovjetunió
Elhunyt	2008. június 10. (79 évesen) Nürnberg, Németország
Sírhely	Ata-Bejit
Nemzetiség	kirgiz
Szülei	Törökul Ajtmatov és Nagima Hamzijevna Ajtmatova^[1]
Gyermekei	Askar Aitmatov
Jellemző műfaj(ok)	kisregény kisregény
Kitüntetései	A Szovjetunió Állami Díja (1968, 1977, 1983) Lenin-rend (1971, 1978) Szocialista Munka Hőse (1978) Októberi Forradalom érdemrend (1988) Alexander Men Prize A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1962, 1967) Népek Közötti Barátságért Érdemrend (1984) Krupszkája-érem Barátságért Érdemrend (1998) Medal "For Distinguished Labour" (1958) Friedrich Rückert-díj (1992) a Kirgiz Köztársaság hőse (1997) Order of Manas, 1st class (1999) Order of Fatherland (1999) Order of Friendship (1995) Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem (1970) Mosolyrend Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (1993) Order of Outstanding Merit (1998) Friendship Order (2008) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2000) Lenin-díj (1963) Magyar Érdemrend Medal "In Commemoration of the 1000th Anniversary of Kazan" (2006) Munka Veteránja Érdemérem

Csingiz Ajtmatov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Csingiz Ajtmatov témájú médiaállományokat.