Csete Balázs

Csete Balázs (Jászkisér, 1893. március 15. – Jászkisér, 1958. február 24.) magyar etnográfus, rajztanár.

Csete Balázs
Született	1893. március 15. Jászkisér
Elhunyt	1958. február 24. (64 évesen) Jászkisér
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	etnográfus, rajztanár
Iskolái	Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (–1921)
A Wikimédia Commons tartalmaz Csete Balázs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Édesapja csizmadiaként dolgozott, majd miután családja Szolnokra költözött, vasúti fékező, később malommunkás lett.

Csete Balázs Szolnokon végezte elemi és a polgári iskolai tanulmányait. Elvégezte a kiskunfélegyházi tanítóképzőt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakára iratkozott be. A szünidőket a Szolnoki Művésztelep nyári tanfolyamain töltötte, ahol megismerkedett az ottani alkotók munkáival. Ekkor határozta el, hogy a művészeteknek szenteli életét. Eleinte festőnek készült, azonban az első világháború keresztülhúzta számításait, bevonult katonának. 1915. május 1-jén hadifogságba került, Turkesztánba, majd Moszkvába került, végül csak 1920-ban térhetett haza.

Ezután tanárként kezdte meg pályafutását, 1921-ben szerezte meg polgári iskolai rajztanári oklevelét.

Miután tanulmányait befejezte, művészi pályára akart lépni, mivel azonban édesapja megrokkant, az ő megsegítéséért vállalta el a tanári állást a csepeli polgári iskolában, ahol közel 25 évig oktatta a diákokat a rajz és a népi kultúra megbecsülésére. Egyidejűleg rajzait és festményeit kiállításokon is bemutatták.

A magyar néprajz kutatásával az 1920-as évek második felében kezdett el foglalkozni, több rajzát közölték az 1930-as évek néprajzi és népművészeti kiadványai. A Néprajzi Múzeumban őrzött erdélyi és jászsági színezett és tusrajzainak száma közel ezerre tehető. Munkája során kapcsolatba került a kor vezető néprajzkutatóival is.

1930-ban az Egyetemi Nyomda és a Néprajzi Múzeum által meghirdetett néprajzi pályázat kiemelt első díját nyerte el. Szakmai tevékenységére való tekintettel Ortutay Gyula javasolta őt 1950-ben a Jászberényi Múzeum megüresedett igazgatói állására, azonban nem járt sikerrel.

1942-ben adódott a lehetőség, hogy Kalotaszegen néprajzi gyűjtést folytasson, ekkor már a rajzok készítésén és adatolásán túl egy-egy témakör teljes és szöveges feldolgozásával is foglalkozott. A legapróbb részletekre is kiterjedő rajzvázlatot készített az utcaajtókról és a fejfákról. A fafaragás vizsgálatáról és a népszokások, a népi vallásosság, a temetés témaköréből is gyűjtött adatokat. Nyárszót választotta a kutatás központjának, többnyire gyalog járt át innen a szomszédos falvakba. A második világháború miatt azonban félbe kellett hagynia gyűjtőútjainak folytatását, 1944-ben menekülésre kényszerült.

1945 előtt számos könyve látott napvilágot, ezekben vizsgálta a néphagyomány és a népművészet feltárásának és a mindennapi életbe való eljuttatásának lehetőségeit.

1948-ban Jászárokszállásra került, majd 1949 őszén visszaköltözött szülőfalujába, Jászkisérre, rajzot tanított a helyi általános iskolában. 1953-ban egyéves szabadságot kapott, hogy gyűjtőmunkáját folytatni tudja. Kapcsolatban állt a Néprajzi Múzeummal és a Népművelési Intézettel, egyhamar rövid idő leforgása alatt gazdag és a néprajztudomány számára rendkívül értékes néprajzi anyagot sikerült feltárnia. Jászkiséri tartózkodása során a szülőfalujáról és a környékbeli jászsági településekről több száz rajzot készített. 1955-ben vonult nyugdíjba, „kiváló tanár” kitüntetést kapott élete munkájáért. Nyugdíjba menetelét követően a szolnoki Damjanich János Múzeumban dolgozott mint Kaposvári Gyula munkatársa. Egészen haláláig folytatta a néprajzi gyűjtést és a rajzolást.

1958. február 24-én hunyt el, február 26-án a református templomban ravatalozták fel. A község lakossága elkísérte őt utolsó útjára a jászkiséri református temetőben.

Emlékezete

1992-ben Budapest XXI. kerületében a korábbi Ligeti Károly utcát a tiszteletére Csete Balázs utcára keresztelték át; ugyanitt, Csepelen gimnáziumot neveztek el róla. Jászkiséren az általános iskola és a helytörténeti gyűjtemény viseli a nevét.

Művei

• Faluról-falura, házról-házra (Szerzői Kiadás, 1940)
• Örök forrásoknál (Budapest: [Paulovits Ny.], 1942)

Források

• Csete Balázs élete
• Névadónkról Archiválva 2013. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Budapest teljes utcanévlexikona (Sprinter Kiadó, 2003)
• http://www.jaszkiser.hu/muvhaz/html/cseteb_hun.html