A courante, vagy másképp corrente, coranto és corant egy francia illetve olasz hármas lüktetésű társastánc, a késő reneszánsz és a barokk korban népszerű courante egyúttal stilizált táncként a barokk szvitek allemande után következő állandó tétele is lett. A régi saltarello tipusú táncból kialakult courante ritmusának jellegzetessége a negyedes felütés és az ütem első negyedének pontozása.[2]

A courante tánc lépéssorozata Beauchamp-Feuillet lejegyzésében, 1700 körül)[1]

Népi tánc

szerkesztés

Feltételezhetően a courante eredetileg egy olasz, gyors, futólépésben járt népi tánc volt.[3]

Gálatánc

szerkesztés

A courante futást jelent, a késő reneszánsz korban Thoinot Arbeau 1589-ben megjelent, a késő reneszánsz táncokat leíró munkája, az Orchésographie szerint gyors, futólépésben táncolták. A 16. század végétől a francia udvarban, majd ezután kétszáz éven keresztül az európai arisztokrata bálok népszerű, páros tánca lett. A gálatánc során a táncosok apró előre, hátra történő ugró lépéssel táncolták, kezükkel arcukat hol eltakarva majd karjukat arcuk elől elmozdítva játszották.

A korai udvari táncok során a courante-ot rövid, három pár által udvarlást utánzó pantomim játék is megelőzhette.[4]

Műzenében

szerkesztés
 
Jellegzetes courante ritmus, pl. 1.[5]
 
Jellegzetes courante ritmus, pl. 2.

A műzenében a courante bekerült a barokk szvitek stilizált tánctételei közé, ugyanúgy, mint a bálok táncrendjében, azaz közvetlenül az allemande után. A barokk korban a francia courante lejegyzéstől függően 3/2-es vagy 6/4-es ütemmutatójú, méltóságteljes, a francia táncok között a leglassúbb tánc Mattheson (Der vollkommene Capellmeister, Hamburg, 1739), Quantz és Rousseau leírása szerint.[6] Míg az olasz courante, azaz olaszul corrente, lényegesen gyorsabb 3/8-os vagy 3/4-es ütemmutatójú tánc volt.

 
Egy courante kottája Michael Praetoriustól
  1. Philippa Waite & Judith Appleby: (2003) Beauchamp–Feuillet Notation: A Guide for Beginner and Intermediate Baroque Dance Students, Cardiff:Consort de Danse Baroque ISBN 0-9544423-0-X
  2. Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. - Courante
  3. Encyclopædia Britannica - „Courante”
  4. Encyclopædia Britannica - „Courante”
  5. Alfred Blatter, Revisiting Music Theory: A Guide to the Practice (New York: Routledge, 2007), p. 28. ISBN 0-415-97440-2.
  6. Meredith Ellis Little and Suzanne G. Cusick, "Courante", The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell (London: Macmillan Publishers, 2001).
  • Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. Courante

További információk

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Courante című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.