Claude Joseph Rouget de Lisle

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 12.

Claude Joseph Rouget de Lisle (Lons-le-Saunier, 1760. május 10.Choisy-le-Roi 1836. június 26.) francia katona, költő, zeneszerző.

Claude Joseph Rouget de Lisle
Claude Joseph Rouget de Lisle mellszobra
Claude Joseph Rouget de Lisle mellszobra
Életrajzi adatok
Született1760. május 10.
Lons-le-Saunier
Elhunyt1836. június 26. (76 évesen)
Choisy-le-Roi
Sírhely
  • Vault of Governors
  • Deuxième tombeau de Rouget de Lisle
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Díjaka francia Becsületrend lovagja
Tevékenységzeneszerző, katona, költő

Claude Joseph Rouget de Lisle aláírása
Claude Joseph Rouget de Lisle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Joseph Rouget de Lisle témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

Ő költötte és komponálta a Franciaország himnuszát 1792. április 25-e éjjelén, de ezt akkor még sem ő, sem mások nem tudták. Egy összejövetelen az akkori strasbourgi polgármester (Philippe-Frédéric de Dietrich), aki emlékezett, hogy Rouget fél évvel korábban egy egészen ügyes kis szabadsághimnuszt faragott az 1791-es francia alkotmány kihirdetése alkalmából, megkérte őt, hogy írjon egy indulót a Rajna irányában hadba vonuló francia csapatoknak (Chant de guerre pour l'armée du Rhin). Rouget másnap hajnalra készen volt a remekművel, és sem előtte, sem utána hasonló nagyságrendű mű nem került ki kezei közül. A dal kézről kézre járt, de hónapok teltek el, míg egy Marseille-ből induló önkéntes csapat felfedezte a dallam erejét és lendületét. Mire Párizsba ért, már teli tüdőből énekelte a néhány századnyi katona a Marseillaise-t, és Joseph Servan de Gerbey, az első köztársasági (Girondisták) hadügyminiszter volt az, aki felismerte a dal gyújtó erejét és küldte százezres példányszámban kinyomtatva a frontra. Már 1795-ben nemzeti himnusszá nyilvánították, később azonban többször is betiltották (pl. Napóleon), mígnem 1879-ben véglegesült.

Míg a szöveg egészen biztosan Rouget tollából származik, sok zenetörténész vitatja, hogy a dallamot is valóban ő szerezte, illetve szerezhette-e. A sors fintora, hogy a forradalmi Marseillaise szerzője a forradalmat később elutasította, sőt elkötelezett királypárti, royalista szemlélete miatt börtönbe is került, és 1830-ra, amikor a júliusi forradalom hevében újra tömegek kántálták sorait, már a nevére sem emlékeztek. A közéletbe visszatért szerzőt I. Lajos Fülöp francia király a Becsületrenddel tüntette ki, 1836-ban 76 évesen, hunyt el Choisy-le-Roi-ban.

Földi maradványait 1915-ben áthelyezték az Invalidusok dómjába.

  • Stefan Zweig: „Das Genie einer Nacht. Die Marseillaise, 25. April 1792“. In: Sternstunden der Menschheit. Frankfurt/M.: Fischer, 1998.
  • Tulard, Jean. Napoléon et Rouget de l'Isle : "Marche consulaire" contre "Marseillaise". Paris : Hermann, 2000, 104 p. (Collection Savoir. Lettres). ISBN 2-7056-6407-6
  • Vidal, Philippe. "De Lisle à Marseille". In Les Histoires inconnues de l'Histoire : de la légende à la réalité. Paris : Michel Lafon, 2004, p. 139-[142]. ISBN 2-7499-0120-0