Carlos Reutemann

Carlos Alberto Reutemann (Santa Fe, 1942. április 12. – Santa Fe, 2021. július 7.) argentin autóversenyző, Formula–1-es pilóta és politikus. Karrierje során elért 12 győzelmet és 6 pole pozíciót. Sokszor háttérbe szorították még sikeresebb csapattársai. 1981-ben a 2. helyen végzett a világbajnokságban 1 ponttal lemaradva.

Carlos Reutemann
Életrajzi adatai
Született	1942. április 12. Santa Fe
Elhunyt	2021. július 7. (79 évesen) Santa Fe
Nemzetisége	argentin
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1972 – 1982
Csapata	Brabham, Ferrari, Lotus, Williams
Nagydíjak száma	147 (146 rajt)
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	12
Dobogós helyezések	45
Első rajtkockák	6
Leggyorsabb körök	6
Első nagydíj	1972 argentin nagydíj
Első győzelem	1974 dél-afrikai nagydíj
Legutolsó győzelem	1981 belga nagydíj
Legutolsó nagydíj	1982 brazil nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlos Reutemann témájú médiaállományokat.

Versenyzői pályafutása

A Formula–1 előtt

Apai nagyapja svájci-német, édesapja argentin, míg édesanyja olasz volt. Reutemann volt az első sikeres argentin Formula–1-es versenyző az ötszörös világbajnok, Juan Manuel Fangio 1958-as visszavonulása óta. Autóversenyzői karrierjét 1965-ben, egy Fiattal kezdte argentin túraautóversenyeken, majd 1967-ben egy de Tomaso autóval első helyen végzett a hazai együléses bajnokságban. Elindult az ottani Formula–2-ben is, ahol 1969-ben a tizenkét versenyből tízet megnyert. 1970-ben Európába költözött, és az YPF argentin olajvállalat színeiben egy Brabham BT30-assal autózott az európai Formula–2 sorozatban. Azonnal felhívta magára a figyelmet, ugyanis első versenyén, Hockenheimben az első körben kiütötte az osztrák Jochen Rindtet, aki abban az évben lett a Formula–1 világbajnoka. Öt autó ütközött egymásnak, de Reutemann sikeresen megmenekült a balesettől, és negyedikként ért célba a futamon. A következő évben szorosan a svéd Ronnie Peterson mögött végzett a második helyen. Formula–1-es autóban a világbajnokság keretein kívül megrendezett 1971-es argentin nagydíjon debütált Joakim Bonnier egykori McLaren M7C-jében, és harmadik lett. 1972-ben továbbra is a Formula–2-ben versenyzett a Rondell csapattal.

Brabham (1972–1976)

Abban az évben, 1972-ben Bernie Ecclestone, a Brabham csapatfőnöke leszerződtette a kétszeres világbajnok Graham Hill mellé. Első versenyén, Buenos Airesben a Brabham BT34-et a pole pozícióba kvalifikálta, ami rajta kívül csak Mario Andrettinek és Jacques Villeneuve-nek sikerült. Az év fénypontja számára a világbajnoki pontversenyben nem számító brazil nagydíj győzelme volt. A versenyt gumiproblémák miatt csak a hetedik helyen fejezte be.

Az 1973-as szezonban a brazil Wilson Fittipaldi Júnior, az előző évi világbajnok, Emerson Fittipaldi öccse volt a csapattársa. Reutemann két alkalommal állhatott a dobogó harmadik fokára, és az egyéni világbajnokságot hetedikként zárta. Az 1974-es, Gordon Murray által tervezett Brabham BT44-en sokat tökéletesítettek, és a csapat az ötödik helyen végzett a konstruktőri világbajnokságban. Ebben az évadban szerezte meg első három győzelmét; Dél-afrikában, Ausztriában és az Egyesült Államokban tudott nyerni. A szezonnyitó argentin nagydíjat is megnyerte volna, de nem egészen két körrel a vége előtt kifogyott autójából az üzemanyag. Reutemann kilencszer vett részt hazai versenyén, de egy alkalommal sem sikerült az elsőként célba érnie. Bár többször összemérte képességeit Emerson Fittipaldival, de következetlen szereplése csak a hatodik helyre volt elegendő az összetettben. 1975-ben öt dobogós helyezést illetve egy nagyszerű nürburgringi győzelmet szerzett, mindezzel pedig év végén a harmadik helyre sorolták be. Az 1976-os szezon nehéznek bizonyult a BT45-nek, így Reutemann csak három pontot szerzett.

Ferrari (1977–1978)

1978-ban a Ferrarival Watkins Glenben

Amikor Clay Regazzoni 1977-ben elhagyta a Ferrarit, és az Ensignhez szerződött, Reutemann a Ferrarihoz írt alá Niki Lauda mellé, aki az előző évben kis híján halálos balesetet szenvedett a Nürburgring-Nordschleifén. Brazíliában Reutemann nyert, de Lauda hamar visszaszerezte a vezető pozíciót a csapaton belül, és világbajnok lett. Az argentin versenyző még öt dobogós helyet szerzett, de az egyéni bajnokságban csak negyedikként végzett. Lauda 1978-ban elment a Brabhamhez, Reutemann csapattársa pedig a fiatal kanadai Gilles Villeneuve lett. Reutemann a Ferrari 312T3-mal nyert Angliában, Brazíliában és mindkét amerikai futamon (Long Beach-ben és Watkins Glenben), így 1975 után ismét a harmadik helyet szerezte meg.

Lotus (1979)

A Lotushoz való átmenetel jó ötletnek látszott, és az évad első felében több alkalommal is kitűnő helyezéseket ért el a Lotus 80-nal, azonban a hátramaradt részben egyetlen pontot sem sikerült gyűjtenie.

Williams (1980–1982)

1980-ban a Williamshez szerződött, ami jó döntésnek bizonyult. Megnyerte a monacói nagydíjat, és a harmadik helyen zárta a világbajnoki pontversenyt. Sokan az 1981-es világbajnokság esélyesének tekintették, ugyanis a FW07C jó autó volt, Carlos pedig Brazíliában és Belgiumban is győzött, ezért az évad közepén még úgy tűnt, hogy megnyeri a bajnokságot. Az utolsó verseny előtt még vezette a pontversenyt, és úgy bajnok lehetett volna, ha ötödikként végez Las Vegasban. Az első rajtkockába kvalifikálta magát, ám csak a nyolcadik helyen intették le, ellenben Nelson Piquet-vel, aki pontot szerzett, így övé lett a cím, egy pont előnnyel. 1982-ben Dél-Afrikában második lett, míg a brazil nagydíjon kiesett, ami után visszavonult a Formula–1-ből.

Politikai karrierje

Visszavonulása után politikai pályára lépett szülőhazájában, ahol egy ideig Santa Fe tartomány kormányzója volt.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Csapat	Helyezés	Pont
1972	Brabham	ARG 7	RSA Ret	ESP	MON	BEL 13	FRA 12	GBR 8	GER Ret	AUT Ret	ITA Ret	CAN 4	USA Ret						Brabham	16.	3
1973	Brabham	ARG Ret	BRA 11	RSA 7	ESP Ret	BEL Ret	MON Ret	SWE 4	FRA 3	GBR 6	NED Ret	GER Ret	AUT 4	ITA 6	CAN 8	USA 3			Brabham	7.	16
1974	Brabham	ARG 7	BRA 7	RSA 1	ESP Ret	BEL Ret	MON Ret	SWE Ret	NED 12	FRA Ret	GBR 6	GER 3	AUT 1	ITA Ret	CAN 9	USA 1			Brabham	6.	32
1975	Brabham	ARG 3	BRA 8	RSA 2	ESP 3	MON 9	BEL 3	SWE 2	NED 4	FRA 14	GBR Ret	GER 1	AUT 14	ITA 4	USA Ret				Brabham	3.	37
1976	Brabham	BRA 12	RSA Ret	USW Ret	ESP 4	BEL Ret	MON Ret	SWE Ret	FRA 11	GBR Ret	GER Ret	AUT Ret	NED Ret	ITA 9	CAN	USE	JPN		Ferrari	16.	3
1977	Ferrari	ARG 3	BRA 1	RSA 8	USW Ret	ESP 2	MON 3	BEL Ret	SWE 3	FRA 6	GBR 15	GER 4	AUT 4	NED 6	ITA Ret	USE 6	CAN Ret	JPN 2	Ferrari	4.	42
1978	Ferrari	ARG 7	BRA 1	RSA Ret	USW 1	MON 8	BEL 3	ESP Ret	SWE 10	FRA 18	GBR 1	GER Ret	AUT Ret	NED 7	ITA 3	USE 1	CAN 3		Ferrari	3.	48
1979	Lotus	ARG 2	BRA 3	RSA 5	USW Ret	ESP 2	BEL 4	MON 3	FRA 13	GBR 8	GER Ret	AUT Ret	NED Ret	ITA 7	CAN Ret	USE Ret			Lotus	6.	20 (25)
1980	Williams	ARG Ret	BRA Ret	RSA 5	USW Ret	BEL 3	MON 1	FRA 6	GBR 3	GER 2	AUT 3	NED 4	ITA 3	CAN 2	USE 2				Williams	3.	42 (49)
1981	Williams	USW 2	BRA 1	ARG 2	SMR 3	BEL 1	MON Ret	ESP 4	FRA 10	GBR 2	GER Ret	AUT 5	NED Ret	ITA 3	CAN 10	LVS 8			Williams	2.	49
1982	Williams	RSA 2	BRA Ret	USW	SMR Vi	BEL	MON	USE	CAN	NED	GBR	FRA	GER	AUT	SUI	ITA	LVS		Williams	15.	6

További információk

• Carlos Reutemann hivatalos honlapja Archiválva 2009. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben