Branda da Castiglione

Branda da Castiglione (Castiglione d’Olona, Itália, 1350 k. – Porto?, Portugália, 1443. február 5.) humanista katolikus főpap, a Piacenzai egyházmegye megyéspüspöke bíboros, pápai követ, a Kalocsai és a Veszprémi egyházmegye apostoli adminisztrátora.

Branda da Castiglione
Branda da Castiglione feltételezett portréja
Születési név	Branda da Castiglione
Született	1350 k. Castiglione d’Olona, Itália
Elhunyt	1443. február 5. Porto?, Portugália
Sírhely	Church of Saints Stephen and Lawrence
Nemzetiség	lombard
Iskolái	Paviai Egyetem
Munkássága
Felekezet	katolikus
Hivatal	Piacenza püspöke
Hivatali idő	1404. augusztus 16.–1409
Elődje	Pietro Maineri
Utódja	Bartolomeo Caccia
Branda da Castiglione a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Branda da Castiglione témájú médiaállományokat.

Élete

Ifjúsága

A párizsi egyetemen lett jogi doktor, majd a pápai udvarban szolgált, vizsgálóbíró a legfelsőbb pápai törvényszéken, ahol már ekkor foglalkozott a magyar főpapság ügyeivel.

Egyház-politikus

XII. Gergely pápa 1404. augusztus 16-án piacenzai püspökké nevezte ki, de Castiglione 1408-ban a piaceniai zsinathoz, utóbb V. Sándorhoz és XXIII. Jánoshoz csatlakozott, aki legátusként Magyarországra küldte, hogy a Zsigmond magyar király által összekuszált egyházi ügyeket rendezze. Megbízatása az volt, hogy a viszálykodókat bírja megegyezésre, s ha ez nem sikerül, döntsön a tényleges – a király által kinevezett – birtokos javára, és az ellenfeleket utasítsa el. Az üresnek nyilvánított kalocsai érsekséget a Schematismus cleri partis in Hungaria sitae Colocensis szerint 1410 és 1413 között adminisztrátorként kormányozta, azonban 1412. november 1. és 1424 között a veszprémi egyházmegye adminisztrátoraként is említik. Óbudai nagyprépostként 1410-től az óbudai egyház újjászervezésében vett részt. Castiglione az óbudai nagyprépost épületében helyezte el az egyetemet, évekig volt az intézmény kancellárja. XXIII. János 1411-ben kinevezte bíborossá, az 1412. március 15-ei lublói királytalálkozó és a II. Ulászló lengyel királlyal kötött béke előkészítője. 1413-ban Zsigmond megbízásából Velencében tárgyalt. 1414-től részt vett a konstanzi zsinaton. Az 1420-as években Budán élt, mint Zsigmond király tanácsadója.

Utolsó évei

Óbudai tapasztalatait fölhasználva 1426-ban megalapította a páviai főiskolát, ahol 24 ösztöndíjast taníttatott, köztük a veszprémi káptalan jelöltjeit. Élete végén V. Márton pápa legátusa a német-római birodalomban, IV. Jenőé Lombardiában.

Jegyzetek

Előde:
Korbáviai Miklós

Kalocsai érsek
1410–1413
adminisztrátorként

Utóda:
De Benzis András