Bajkalszk

Bajkalszk (oroszul: Байкальск) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, a Szljugyankai járásban. A Bajkál-tó partján épült település nagy cellulóz- és papíripari kombinátjáról (volt) híres, mely a tó legnagyobb szennyező forrásának számított.

Bajkalszk (Байкальск)
Bajkalszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Irkutszki terület
Járás	Szljugyankai
Irányítószám	665930, 665932
Körzethívószám	39542
Népesség
Teljes népesség	13 199 fő (2021)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+8
Elhelyezkedése
Bajkalszk Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 51° 31′ 02″, k. h. 104° 09′ 22″51.517222222222, 104.15611111111
Bajkalszk Pozíció az Irkutszki terület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkalszk témájú médiaállományokat.

Lakossága: 13 583 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

Az Irkutszki terület déli részén, Irkutszktól kb. 150 km-re, a járási székhelytől 35 km-re, 460 m tengerszint feletti magasságban fekszik. A város és az ipari zóna a Bajkál délkeleti partjának sík platóján, a Hamar-Daban-hegység lábánál épült, ahol két kis hegyi folyó ömlik a tóba.

Vasútállomás a transzszibériai vasútvonal Irkutszk–Ulan-Ude közötti szakaszán. Irkutszkkal és Szljugyanka járási székhellyel autóút köti össze.

Szeizmikusan aktív területen épült, legutóbb 2008-ban pattant ki erősebb földrengés a térségben. Ezért nagyrészt egyemeletes faházakból és kétemeletes téglaépítésű, illetve panelházakból áll.

Éghajlata

A Bajkál közelsége miatt éghajlata télen enyhébb, nyáron kevésbé forró, mint általában az Irkutszki terület városaiban. A levegő évi középhőmérséklete –0,8 °C. A januári középhőmérséklet –17,9 °C, a júliusi 15,9 °C, (még az eddig mért maximum sem haladta meg a 30 °C-t). A fagymentes időszak átlagosan 135 napig tart. Viszonylag sok, éves átlagban 770 mm csapadékot kap, ennek 65%-a a nyári hónapokban esik.

Története

Az 1950-es évek végén a hadiipar (a repülés- és rakétatechnika) fejlesztése megkövetelte a különleges minőségű cellulóz termelését. Gyártásához nagy mennyiségben a lehető legtisztább vízre és megfelelő minőségű fa alapanyagra van szükség. Többek között ezért választották a gyártás helyéül a Bajkál partvidékét.

A szovjet korszakban épült sok városhoz hasonlóan Bajkalszk is úgynevezett monováros. Keletkezése és fejlődése összefonódott egyetlen iparvállalat, a cellulózgyár (később cellulóz- és papíripari kombinát) történetével. 1961-ben a kombinát építőinek településeként jött létre és a cellulóztermelés beindításakor, 1966-ban kapott városi rangot. A gyár biztosította a vízellátást, hőerőműve a várost is ellátta meleg vízzel, elektromos- és hőenergiával. A nagyratörő eredeti tervek a mainál jóval nagyobb, 300 ezer lélekszámú iparváros kiépítésével számoltak.

A kombinát működését sok támadás érte a környezetszennyező technológia miatt. Egy idő után bizonyossá vált a tóba engedett nagy mennyiségű ipari szennyvíz különösen mérgező hatása. A környezetvédők szempontjai azonban sokáig másodlagosak maradtak.

A 21. században

A korábban már részvénytársasággá átalakult kombinát pénzügyi helyzete 2008-ban megrendült. Csökkentették a dolgozók létszámát, a termelést leállították, majd 2010 nyarán újraindították.

2012. februárban a központi kormány elhatározta a tó élővilágát veszélyeztető kombinát bezárását. A termelést 2013 szeptember leállították, a gyárat az év végén hivatalosan bezárták. Közel ezer elbocsátott dolgozó sorsán kívül kb. 6 millió tonna hulladék problémája is megoldásra várt. A széntüzelésű hőerőmű a város tulajdonába került, de újabb gondot jelentett a környezetet szennyező működése.

Források

• Bajkalszk (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. április 10.)
• Bajkalszkij kombinat (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. április 11.)
• Problemi trudousztrojsztva… 2013–2014 (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. április 11.)
• Oficialnoje zakrityije BCBK… (orosz nyelven). Irkutszkmedia.ru, 2013. december 11. (Hozzáférés: 2015. április 11.)