Attersee
Az Attersee (más néven Kammersee) Ausztria legnagyobb tava (ugyan a Boden-tó és a Fertő nagyobb, de azok csak részben fekszenek az ország területén). Felső-Ausztria nyugati részén, a Salzkammergut régióban fekszik. Halakban gazdag, valamint kedvelt búvár- és vitorlázóparadicsom. Partján üdülőhelyek találhatók.
| Attersee (Kammersee) | |
 | |
| Ország(ok) |  Ausztria |
| Hely | Felső-Ausztria, Salzkammergut |
| Vízgyűjtő terület | 464 km2 |
| Elsődleges források | Seeache |
| Elsődleges lefolyások | Ager |
| Hosszúság | 18,9 km |
| Szélesség | 3,3 km |
| Felszíni terület | 47 km2 |
| Átlagos mélység | 85 m |
| Legnagyobb mélység | 171 m |
| Víztérfogat | 4 km3 |
| Tszf. magasság | 469 m |
| Elhelyezkedése | |
 Attersee
(Kammersee) Pozíció Ausztria térképén
| |
 é. sz. 47° 54′ 11″, k. h. 13° 33′ 13″47.903056°N 13.553611°EKoordináták: é. sz. 47° 54′ 11″, k. h. 13° 33′ 13″47.903056°N 13.553611°E | |
Attersee
(Kammersee) Pozíció Felső-Ausztria térképén
| |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Attersee (Kammersee) témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Földrajz
szerkesztésAz Attersee Salzburgtól északkeletre, a Mondseetől keletre, közel észak- déli irányban terül el. Gleccsertó meredek partokkal és nagy átlagos mélységgel, így víztömege (4 milliárd m³) meghaladja a legtöbb hasonló nagyságú tóét.
Tőle délnyugatra emelkedik a Schafberg (1783 m), délkeletre pedig a Höllengebirge (1862 m). Az Attersee egy tó-lánc utolsó tagja, amely délnyugaton a Fuschlseevel, északnyugaton pedig az Irrseevel kezdődik. Mindkét tó vize a Mondseebe folyik, onnan pedig a 4 km hosszú Seeachén keresztül az Atterseebe. Lefolyása az Ager, amely a Traun mellékfolyója; a Traun Linznél torkollik a Dunába.
A környező hegyek magassága dél felé emelkedik (délkeleten a Salzberg 1603 m, délen Breiten-Berg 1412 m magas).
Tóparti települések
szerkesztésÉszakról, az óramutató járása irányában:
Jegyzetek
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Attersee (See) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés
- Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. ISBN 963-05-5280-9
