Arany (település)
Arany (románul: Uroi) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
| Arany (Uroi) | |
 | |
| A Kenyér-hegy látképe Ópiskiből | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Piski város |
| Irányítószám | 335906 |
| SIRUTA-kód | 87736 |
| Népesség | |
| Népesség | 346 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 5[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 51′ 43″, k. h. 23° 02′ 02″45.862010°N 23.033835°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 43″, k. h. 23° 02′ 02″45.862010°N 23.033835°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésPiskitől két kilométerre, a Maros északi partján, az Erdélyi Érchegység lábánál fekszik.
Nevének eredete
szerkesztésSzemélynévi eredetű. Először 1333-ban Aran, majd 1360-ban Aryan formában jegyezték föl. Román neve először 1750-ben tűnik föl, Uroju alakban.
Története
szerkesztésA Kenyér-hegy Nagyrápolt felé eső oldalán feküdt a rómaiak Petrae nevű települése. A falut a középkorban valószínűleg magyarok lakták. 1332-1337 között neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. 1333-ban egy oklevél említette Hunyad megye szolgabíráját is, aki aranyi nemes volt.
Saját református papjáról csak 1640 körül esik említés, egyháza később mindig Nagyrápolt filiája volt.[2] 1733-ban harminc unitus, 1760–62-ben 55 ortodox család lakta. Lakói egy részét a birtokosok 1748-ban sószállításra kötelezték. Ezután 1777-ben 17 egészséges és hét balesetben megsérült, 1810–11-ben kilenc egészséges és négy hajóvontatásra kötelezett jobbágyot írtak össze. A parasztok 1784-ben feldúlták Miske Sámuel és Méra Zsigmond nemesek házát. Legnagyobb birtokosai 1909-ben Földváry Sándorné, Sándor Lajos és Fáy Béla voltak.
Látnivalók
szerkesztés- A falutól északkeletre emelkedő Kenyér-hegy (Aranyi-hegy, Aranyi-Magura) impozáns tömbje uralja a környék látképét. A hegyet alkotó negyedkori trachiandezitet már a rómaiak is bányászták, mára viszont felhagytak kitermelésével. Az idők folyamán az egykori hegy 40%-át elpusztították. Jellemző lelőhelye a pszeudobrookit nevű ásványnak, amelyet Koch Antal az itt talált minta alapján írt le 1878-ban. 2006-ban két gráci geológus új ásványfajként írta le az itt talált fluoromagneziohastingsitet.[3] A homoki vipera előfordulása miatt természetvédelmi területté nyilvánították.
- A hegy lábánál, a falu keleti végében, az országút mellett találhatóak a 16. században épült aranyi vár maradványai. A várat először 1590-ben említették, a 17. század első felében akkori földesura, Kapi András megerősítette. Bél Mátyás még mint előkelő és jól védhető várról írt róla, Benkő József 1780-ban azonban már úgy tudta, a település lakói nagyrészt széthordták köveit.
- A Maros partján fekvő szép, faerkélyes ortodox temploma a 19. században épült.
Népessége
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ [1]
- ↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 12. o.
- ↑ Papp Gábor: A szilvanit, az ardealit és társaik. Geoda 2007/2.[halott link]
Források
szerkesztés- Ioachim Lazăr – Camelia Stârcescu Enăchiță: Monografia orașului Simeria. Deva, 2008
- Ionuț-Cosmin Codrea: The Kapy Castle from Uroi: Historical and Geographical Survey. Sargetia 47 (2020): 143–56. o.
- www.mindat.org (angolul)
- jupiter.elte.hu (magyarul)
- Sabin Adrian Luca: Repertoriul arheologic al județului Hunedoara. Alba Iulia, 2005
Képek
szerkesztés-
A várrom -
Kerekes kút a falu főterén -
A Maros Aranynál -
Udvarház romjai a faluban -
A hegy Nagyrápolt felőli oldala -
I. világháborús emlékmű -
A vár romjai a 20. század elején (Adler Lipót felvétele)
