Wikipédia

Alexandre Dumas (író, 1824–1895)

(1824–1895) francia író, drámaíró, novellista
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 6.
Ez a szócikk az ifjabb Alexandre Dumas-ról szól. Hasonló címmel lásd még: id. Alexandre Dumas.

Ifj. Alexandre Dumas (Dumas fils) (Párizs, 1824. július 27. – Marly-le-Roi, Yvelines, 1895. november 27.) francia író, drámaíró, novellista, id. Alexandre Dumas fia, Alexandre Lippmann olimpiai bajnok párbajtőrvívó nagyapja.

Alexandre Dumas
Léon Bonnat festménye (1886)
Léon Bonnat festménye (1886)
Született1824. július 27.[1][2][3][4][5]
former 2nd arrondissement of Paris
Elhunyt1895. november 27. (71 évesen)[1][2][3][6][7]
Marly-le-Roi[8][7][9][4]
Állampolgárságafrancia
HázastársaNadezhda Ivanovna Knorring Narychkine Dumas
ÉlettársaMadeleine Lemaire
Gyermekei
  • Colette Dumas
  • Jeannine d'Hauterive
SzüleiCatherine Laure Labay
Alexandre Dumas
Foglalkozása
TisztségeVice Chair of the French Academy (1874. január 29. – 1895. november 27.)
Iskolái
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja (1857. augusztus 14.)[10]
  • a francia Becsületrend tisztje (1867. augusztus 7.)[10]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1888. július 13.)[10]
  • a francia Becsületrend főtisztje (1894. december 29.)[10]
SírhelyeMontmartre-i temető[11]
Írói pályafutása
Jellemző műfajoktörténelmi regény
Fontosabb műveiA kaméliás hölgy
Alexandre Dumas aláírása
Alexandre Dumas aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Dumas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Törvénytelen gyerekként született; édesanyja Marie-Catherine Labay női szabó,[12] apja emeleti szomszédja volt. Későbbi emberi és írói magatartását alapvetően nehéz gyermekkora határozta meg. Édesapja csak 1831-ben adoptálta, miután írásaival sikerült kiemelkednie a szegénységből, és jómódban élhetett. Ezután mindent megtett azért, hogy fia a lehető legjobb neveltetést kapja, de az ifjabb Dumas a különböző előkelő, bentlakásos kollégiumokban sem feledte gyermekkorának nélkülözését, a sorozatos megaláztatásokat.

Irodalmi munkássága

szerkesztés

Írói pályafutását romantikus kalandregényekkel kezdte. Miután befutott, egyre gyakrabban írt a társadalom erkölcsi számkivetettjeiről (törvénytelen gyermekekről, félvilági nőkről), és előszeretettel állította be őket az alapvető emberi-erkölcsi értékek hordozóinak. Főként regényeket és színműveket írt.

Nevét az irodalomban elsősorban A kaméliás hölgy című műve őrzi:

  • regény — 1848 (magyarul: 1893, 1968);
  • színmű — 1852 (magyarul: 1892).

Ehhez tetemesen hozzájárul, hogy e művéből írta Giuseppe Verdi: Traviata című operáját (1853).

Rutinos, termékeny színpadi szerző volt. Munkásságát bravúros színpadismeret, a scribe-i technika tökélyre vitele jellemezte — éppen ezért őt tekintik a bulvárszínház egyik ősének. Társadalmi drámái szájbarágós jellegük miatt manapság kevésbé élvezhetőek. Ezekben főleg erkölcsi tanulságokkal akart szolgálni, így hősei meglehetősen sematikusak. Színpadát az ellentétek uralták: egyik oldalon a jókkal, a másokon a rosszakkal. Színdarabjaival a polgári erkölcs családeszményét támogatta, de a számkivetetteket védve az erkölcsök reformját is hirdette.

Fontosabb művei

szerkesztés

Színpadi művek:

  • Divathölgyek, 1855 (magyarul: 1855)
  • Pénzkérdés, 1857 (magyarul: 1857)
  • A szerelem gyermeke, 1858 (magyarul: 1858)

Magyarul

szerkesztés
 
A kaméliás hölgy és A Clémenceau ügy 1907-es magyar kiadása

1895-ig

szerkesztés
  • Printemps Zsófia. Regény, 1-2.; Récsi, Pest, 1854 (Regénycsarnok)
  • A gyöngyös hölgy; ford. Irinyi József; Kilián, Pest, 1856
  • Ifj. Dumas Sándor érdekesb novellái; ford. Hang Ferenc; fordítói, Kalocsa, 1861
  • A kaméliás hölgy; Lampel, Pest, 1865
  • A Clémenceau-pör; ford. Áldor Imre; Deutsch, Bp., 1866
  • Clémenceau története. Egy vádlott emlékirata; ford. Vajda János; Emich, Pest, 1867
  • Férfi – nő. Felelet d'Ideville Henrik úrnak; Méhner, Pest, 1872
  • Felhívás a keringőre. Vígjáték; ford. Szigligeti Jolán; Pfeifer, Bp., 1875 (A Nemzeti Színház könyvtára)
  • Két apa. Színmű; ford. Halmy Ferenc; Pfeifer, Bp., 1878 (A Nemzeti Színház könyvtára)
  • Az apasági kereset. Levél Rivet képviselő úrhoz; ford. Szokolay Kornél; Révai, Bp., 1884
  • A kaméliás hölgy. Dráma; ford. Baján Miksa; Gross, Győr, 1893 (Egyetemes könyvtár)
  • A kaméliás hölgy. Regény; ford. Ilosvai Hugó; Gerő-Kostyál, Bp., 1893

1896–1919

szerkesztés
  • A kaméliás hölgy. Regény; ford. Kató; Vass József, Bp., 1897
  • Kean; ford. Hevesi Sándor; Vass, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora)
  • A kaméliás hölgy. Dráma; ford. Szemere Attila; Lampel, Bp., 1898 (Magyar könyvtár)
  • A nők barátja. Vígjáték; ford. Kürthy Emil; Vass, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora)
  • Francillon. Színmű; ford. Paulay Ede; Vass, Bp., 1900 (Fővárosi színházak műsora)
  • Clémenceau. Színmű; ford. Fáy Béla; Lampel, Bp., 1902 (Fővárosi színházak műsora)
  • Clemenceau. Regény; ford. Endrei Zalán; Vass, Bp., 1903
  • A kaméliás hölgy; ford. Csergő Hugó; Révai, Bp., 1907 (Klasszikus regénytár)
  • A Clémenceau-ügy; ford. Radványi Paula; Révai, Bp., 1914 (Klasszikus regénytár)

1920–

szerkesztés
  • Cézár szerelme. Regény; Tolnai, Bp., 1924 (Tolnai regénytára)
  • A kaméliás hölgy; ford. Hajó Sándor; Az Est–Pesti Napló, Bp., 1934 (Filléres klasszikus regények)
  • A kaméliás hölgy; ford. Csergő Hugó, Radványi Paula; Révai, Bp., 1937 (Klasszikus regénytár)
  • A nők barátja. Vígjáték; Pallas Ny., Bp., 1938 (Krónika. A Nemzeti Színház műsorkísérő füzetei)
  • A kaméliás hölgy; ford. Kovách Aladár; Somody, Bp., 1943 (Színházi könyvtár)
  • A kaméliás hölgy; ford. Jankovics Ferenc; Somody, Bp., 1944
  • A kaméliás hölgy. Regény; ford. Csergő Hugó, utószó Bajomi Lázár Endre; Szépirodalmi, Bp., 1964 (Olcsó könyvtár)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b EB-11 / Dumas, Alexandre (fils)
  4. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  5. ↑ BeWeB. (Hozzáférés: 2021. február 5.)
  6. ↑ ЭСБЕ / Дюма-сын, Александр
  7. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дюма Александр (Дюма-сын), 2017. február 25.
  10. ↑ a b c d [LH//842/3 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
  11. ↑ Find a Grave (angol nyelven)
  12. ↑ 7ora7.hu

Források

szerkesztés
 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Ifj. Alexandre Dumas témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alexandre_Dumas_(író,_1824–1895)&oldid=26766079”