1992-es cannes-i filmfesztivál
A 45. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1992. május 7. és 18. között került megrendezésre, Gérard Depardieu francia színész elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 21 nagyjátékfilm és 12 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 20, míg versenyen kívül 15 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 24 nagyjátékfilm és 8 kisfilm vetítésére került sor.
45. cannes-i filmfesztivál | |
Rendezvény | |
Helyszín | Cannes-i Kongresszusi és Fesztiválpalota |
Dátum | 1992. május 7–18. |
Elnök | Gérard Depardieu |
Filmek száma | 114 |
Nyitófilm | Elemi ösztön |
Zárófilm | Túl az Óperencián |
Díjazottak | |
Arany Pálma | A legjobb szándékok |
Nagydíj | A gyermekrabló |
45. évfordulós díj | Szellem a házban |
Fesztiválok | |
Előző | 44. cannes-i filmfesztivál (1991) |
Következő | 46. cannes-i filmfesztivál (1993) |
Hivatalos weboldal | |
www.festival-cannes.fr |
Az 1992. évi fesztivál
szerkesztésA jubileumi fesztivál főhajtással kezdődött: valamennyi plakátot felülragasztották a megnyitó előtti napon elhunyt Marlene Dietrich fekete-fehér fényképével és egy szolid felirattal – végül ez lett a fesztivál hivatalos plakátja.[1] A 45. évforduló alkalmából A cannes-i látogatók (Les Visiteurs de Cannes) címmel könyvet jelentettek meg és létrehozták a hivatalos válogatás Örök Mozi (Cinéma de toujours) elnevezésű szekcióját, amelynek keretében hajdani kiváló alkotókról és a filmművészet nagy pillanatairól emlékeznek meg.[2]
A Coen testvérek vígjátéka, a Hollywoodi lidércnyomás előző évi elsöprő sikere (3 kiemelt díj) okán 1992-ben változtattak a fesztivál alapszabályzatán: a jövőben nem lehet az Arany Pálmát és a rendezés díját ugyanannak a filmnek ítélni. Ily módon egy alkotás egy kiemelt díj mellett legfeljebb egy szereplőnek odaítélt díjat kaphat még a fesztivál zsűrijétől.[3]
A nyitófilm Paul Verhoeven thrillerje, az Elemi ösztön volt, óriási közönségsikerrel és vitákkal. A fesztivállátogatók és a filmes szakma favoritjának James Ivory E. M. Forster regényéből készített melodrámája, a Szellem a házban, valamint Robert Altman vígjátéka, A játékos számított. Az előbbi elnyerte a fesztivál 45. évfordulós díját, az utóbbi pedig a legjobb rendezés díját. Bille August Arany Pálmás filmje, A legjobb szándékok viszont hűvös fogadtatásban részesült. A fődíj érdekessége, hogy a családi ihletettségű alkotás forgatókönyvírója az az Ingmar Bergman, akinek rendezőként sohasem sikerült Arany Pálmát kapnia. A film női főszereplője, Pernilla August kapta a legjobb női alakítás díját, a legjobb színész pedig Tim Robbins lett (A játékos). A zsűri nagydíjában Gianni Amelio filmdrámája, A gyermekrabló részesült. A zsűri két további díjának egyikét Vitalij Kanyevszkij kapta az francia-orosz koprodukcióban készített Szabad élet című filmdrámájáért, a másikat Víctor Erice, az El sol del membrillo című alkotásáért, amely elnyerte a FIPRESCI díját is. A legszebb képi megjelenítésért járó technikai nagydíjat az Utazás az időben operatőrei, Fernando E. Solanas és Félix Monti vehették át.
Filmjeik versenyen kívül történt vetítésével emlékeztek meg John Cassavetesről, akinek Premier című alkotását tűzték műsorra, valamint Orson Wellesről, az 1952-ben rendezett, Othello, a velencei mór tragédiája című klasszikusával, amelynek restaurált kópiáját láthatták a fesztivállátogatók. A viszonylag nagyszámú versenyen kívüli alkotások között olyan jelentős alkotások szerepeltek még, mint a Walt Disney-produkcióban készült A Szépség és a szörnyeteg, Quentin Tarantino első rendezése, a Kutyaszorítóban, a francia Marc Esposito Patrick Dewaere életét feldolgozó dokumentumfilmje, valamint Ron Howard romantikus opusa, a Túl az Óperencián, amelynek vetítése a fesztivál záróeseménye volt.
Az Un certain regard szekció filmjei közül kiemelkedett Abel Ferrara akciófilmje, A mocskos zsaru, Jonathan Demme saját unokatestvérét bemutató Cousin Bobby című dokumentumfilmje, valamint a másodgenerációs amerikai magyarnak számító Edward James Olmos Életre halálra című alkotása.
A fesztivál legnépszerűbb filmcsillaga az Elemi ösztön kihívó írónőjét alakító Sharon Stone, aki Michael Douglas oldalán végképp meghódította a nagyközönséget. Kedvenc volt a Tom Cruise és Nicole Kidman álompáros, (Túl az Óperencián), valamint Melanie Griffith (Idegen közöttünk). A közönség is nagyra értékelte Tim Robbins játékát (A játékos), valamint Whoopi Goldbergét, aki A játékos mellett a Sarafina! című filmben is látható volt. Sikert könyvelhetett el Vanessa Redgrave, Emma Thompson és Anthony Hopkins (Szellem a házban), John Hurt (Hazug szem), Liv Ullmann és Max von Sydow (Az ökör), Sheryl Lee, David Bowie és a rendező David Lynch (Twin Peaks – Tűz, jöjj velem!), valamint a Lenniet alakító John Malkovich a John Steinbeck regényéből készült Egerek és emberek című filmdrámában. Tarantino maga is feltűnik filmjében (Kutyaszorító) Tim Roth, Steve Buscemi és Harvey Keitel mellett; ez utóbbi színész játszotta A mocskos zsaru főszerepét is. Kevésbé értékelték, fáradtnak tartották viszont Alain Delon játékát (Casanova visszatér).
A Rendezők Kéthete szekció két világpremiernek adott helyt: itt mutatták be a belga Michael Haneke Benny videója és Tim Robbins Bob Roberts című filmjét. Az elsőfilmes rendezőként jelentkező John Turturro Mac című filmdrámájával Arany Kamerát érdemelt ki. Jó fogadtatásban részesült még Françoise Ebrard Valahol Conakry felé, Christine Pascal Pillangóval az ég felé, Valerij Todorovszkij Szerelem[4] és Jeanne Labrune Jajszó nélkül című alkotása; egy francia fiatalokból álló külön zsűri ez utóbbinak ítélte az ifjúság díját. E szekcióban vetítették le Orson Welles 1950-es évek második felében Spanyolországban forgatott – de soha be nem fejezett – filmjének, a Don Quijote-nak, két spanyol rendező által újravágott, átdolgozott változatát, Don Quijote de Orson Welles címmel.
A magyar filmművészetet Can Togay A nyaraló című filmdrámája képviselte a hivatalos válogatás Un certain regard szekciójában, Balkay Gézával Törőcsik Marival és Madaras Józseffel a főbb szerepekben, a rövidfilmek között pedig Nyikolaj Ivanov Neikov Az út című, 3,5 perces animációs filmje versenyzett. A fesztiválra hivatalosan egyedül Can Togay utazott ki.[5] A filmes seregszemle magyar vonatkozásaként említhető, hogy Az őrszem című francia thriller egyik szerepét a magyar–francia Szabó László játssza, a Being at Home with Claude című kanadai játékfilm operatőre Szabó István több korai alkotását (például az 1963-ban a cannes-i zsűri külön dicséretét elnyert Te című rövid játékfilmjét) fényképező, Kanadában élő Vámos Tamás volt, továbbá, hogy Welles Othellojának díszleteit Trauner Sándor tervezte, a filmet pedig Csepreghy Jenő vágta.
A francia filmművészet perspektívái (Perspectives du cinéma français) elnevezésű, 1973-1991 között kizárólag francia filmek részére szervezett, a fesztiváltól független, párhuzamos szekciót 1992-ben átkeresztelték; új neve: Filmek Franciaországban (Cinémas en France).[2]
Zsűri
szerkesztésVersenyprogram
szerkesztés- Gérard Depardieu, színész – Franciaország – a zsűri elnöke
- Pedro Almodóvar, filmrendező – Spanyolország
- John Boorman, filmrendező – Egyesült Királyság
- René Cleitman, filmproducer – Franciaország
- Jamie Lee Curtis, színésznő – Amerikai Egyesült Államok
- Carlo Di Palma, operatőr – Olaszország
- Nana Dzsorzsadze, filmrendező – Oroszország
- Lester James Peries, filmrendező – Srí Lanka
- Serge Toubiana, filmkritikus – Franciaország
- Joële Van Effenterre, vágó – Franciaország
Arany Kamera
szerkesztés- André Delvaux, filmrendező – Belgium – a zsűri elnöke
- Olivier Bauer, színész – Svájc
- Gian Piero Brunetta, újságíró – Olaszország
- Pierre Favre, filmkritikus – Franciaország
- Richard Hasselmann, filmkedvelő – Franciaország
- Joao Lopes, újságíró – Portugália
- Gérard Mordillat, filmrendező – Franciaország
Hivatalos válogatás
szerkesztésNagyjátékfilmek versenye
szerkesztés- A Stranger Among Us (Idegen közöttünk)[6] – rendező: Sidney Lumet
- Au pays des Juliets (A három asszony) – rendező: Mehdi Charef
- Basic Instinct (Elemi ösztön) – rendező: Paul Verhoeven
- Crush (Összetörve) – rendező: Alison Maclean
- Den goda viljan (A legjobb szándékok) – rendező: Bille August
- El sol del membrillo (A birsalmafa árnyéka)[7] – rendező: Víctor Erice
- El viaje (Utazás az időben) – rendező: Fernando E. Solanas
- Howards End (Szellem a házban) – rendező: James Ivory
- Hyènes (Hiénák) – rendező: Djibril Diop Mambéty
- Il ladro di bambini (A gyermekrabló) – rendező: Gianni Amelio
- L’oeil qui ment (Hazug szem) – rendező: Raoul Ruiz
- La sentinelle (Az őrszem) – rendező: Arnaud Desplechin
- Le retour de Casanova (Casanova visszatér) – rendező: Edouard Niermans
- Léolo (Léolo) – rendező: Jean-Claude Lauzon
- Luna Park – rendező: Pavel Lungin
- Of Mice and Men (Egerek és emberek) – rendező: Gary Sinise
- Simple Men (Egyszerű emberek) – rendező: Hal Hartley
- Szamosztojatelnaja zsizny (Самостоятельная жизнь; Szabad élet) – rendező: Vitalij Kanyevszkij
- The Long Day Closes (A hosszú nap véget ér) – rendező: Terence Davies
- The Player (A játékos) – rendező: Robert Altman
- Twin Peaks: Fire Walk with Me (Twin Peaks – Tűz, jöjj velem!) – rendező: David Lynch
Nagyjátékfilmek versenyen kívül
szerkesztés- Änglagård (Angyalfarm)[6] – rendező: Colin Nutley
- Balanta (A tölgy) – rendező: Lucian Pintilie
- Beauty and the Beast (A szépség és a szörnyeteg) – rendező: Gary Trousdale és Kirk Wise
- Drengene fra Sankt Petri (A Sankt-Petri-i gyerekek) – rendező: Soren Kragh-Jacobsen
- Far and Away (Túl az Óperencián) – rendező: Ron Howard
- Krigerens hjerte – rendező: Leidulv Risan
- Le batteur du boléro – rendező: Patrice Leconte
- Map of the Human Heart (Az emberi szív térképe) – rendező: Vincent Ward
- Opening Night (Premier) – rendező: John Cassavetes
- Pather Panchali (Az út éneke) – rendező: Szatjadzsit Ráj
- Patrick Dewaere – rendező: Marc Esposito
- Reservoir Dogs (Kutyaszorítóban) – rendező: Quentin Tarantino
- Sarafina! – rendező: Darrell Roodt
- Svo á jörðu sem á himni – rendező: Kristín Jóhannesdóttir
- The Tragedy of Othello: The Moor of Venice (Othello, a velencei mór tragédiája) – rendező: Orson Welles
Un certain regard
szerkesztés- A nyaraló – rendező: Can Togay
- American Me (Életre halálra)[6] – rendező: Edward James Olmos
- Apfelbäume – rendező: Helma Sanders-Brahms
- Averills Ankommen – rendező: Michael Schottenberg
- Bad Lieutenant (A mocskos zsaru) – rendező: Abel Ferrara
- Being at Home with Claude – rendező: Jean Beaudin
- Cousin Bobby – rendező: Jonathan Demme
- Csekiszt (Чекист) – rendező: Alekszandr Rogozskin
- Hochzaeitsnuecht – rendező: Pol Cruchten
- Krystallines nyhtes – rendező: Tonia Marketaki
- La memoria del agua – rendező: Héctor Fáver
- Modern Crimes – rendező: Alejandro Agresti
- Mon Desir – rendező: Nicky Marshall
- Oxen (Az ökör) – rendező: Sven Vilhem Nykvist
- Prague (Prága) – rendező: Ian Sellar
- Scsasztlivije dni (Счастливые дни; Boldog napok) – rendező: Alekszej Balabanov
- Strictly Ballroom (Kötelező táncok) – rendező: Baz Luhrmann
- Through an Open Window – rendező: Eric Mendelsohn
- Udju Azul di Yonta (Yonta kék szemei) – rendező: Flora Gomes
- Zendegi va digar hich (És az élet megy tovább) – rendező: Abbas Kiarostami
Rövidfilmek versenye
szerkesztés- A Passion Play – rendező: Tony Twigg
- Az út – rendező: Nyikolaj Ivanov Neikov
- Daumier's Law – rendező: Geoff Dunbar
- Encolure 42 – rendező: Willy Kempeneers
- Ghalb – rendező: Sa'ied Mojaveri
- Inc Cheating – rendező: William Lorton
- Keine besonderen Vorkommnisse – rendező: Jürgen Schönhoff
- L’échange – rendező: Vincent Perez
- La sensation – rendező: Manuel Poutte
- Le métro – rendező: Catherine Montondo
- No Problem – rendező: Craig Welch
- Omnibus – rendező: Sam Karmann
Párhuzamos rendezvények
szerkesztésKritikusok Hete
szerkesztésNagyjátékfilmek
szerkesztés- Adorables mentiras – rendező: Gerardo Chijona
- Anmonaito no szaszajaki vo kíta – rendező: Jamada Iszao
- Archipiélago – rendező: Pablo Perelman
- C’est arrivé près de chez vous (Veled is megtörténhet)[6] – rendező: Rémy Belvaux, André Bonzel és Benoît Poelvoorde
- Die flucht – rendező: David Rühm
- Ingaló – rendező: Ásdís Thoroddsen
- The grocer’s wife – rendező: John Pozer
Rövidfilmek
szerkesztés- Floating – rendező: Richard Heslop
- Home stories – rendező: Matthias Müller
- Le petit chat est mort – rendező: Fejria Deliba
- Les marionnettes – rendező: Marc Chevrie
- Revolver – rendező: Chester Dent
- Sprickan – rendező: Kristian Petri
- The room – rendező: Jeff Balsmeyer
Rendezők Kéthete
szerkesztésNagyjátékfilmek
szerkesztés- Am Ende der Nacht – rendező: Christoph Schaub
- Angel de fuego (A tűz angyala) – rendező: Dana Rotberg
- Archipel – rendező: Pierre Granier-Deferre
- Baduk – rendező: Majid Majidi
- Benny's Video (Benny videója) – rendező: Michael Haneke
- Bezness (Bezness) – rendező: Nouri Bouzid
- Bob Roberts (Bob Roberts) – rendező: Tim Robbins
- Coupable d'innocence – rendező: Marcin Ziebrinski
- Don Quijote de Orson Welles[8] – rendező: Orson Welles
- Isini – rendező: Levan Zaqareisvili
- Hay que zurrar a los pobres – rendező: Santiago San Miguel
- Le amiche del cuore – rendező: Michele Placido
- Le petit prince a dit (Pillangóval az ég felé) – rendező: Christine Pascal
- Les contes sauvages – rendező: Gérald Calderon és Jean-Charles Cuttoli
- Liebe auf den ersten blick – rendező: Rudolf Thome
- Ljubov (Любовь; Szerelem)[4] – rendező: Valerij Todorovszkij
- Mac – rendező: John Turturro
- My New Gun (A stukker) – rendező: Stacy Cochran
- Otrazsenie v zerkale (Отражение в зеркале) – rendező: Szvetlana Proszkurina
- Quelque part vers Conakry (Valahol Conakry felé) – rendező: Françoise Ebrard
- Sao nien je, an la (少年吔,安啦!, ) – rendező: Hszü Hsziao-ming (徐小明, )
- Sans un cri (Jajszó nélkül) – rendező: Jeanne Labrune
- Vagabond – rendező: Ann Le Monnier
- Warszawa. Année 5703 – rendező: Janusz Kijowski
Rövidfilmek
szerkesztés- F.X. Messerschmidt sculpteur (1736-1783) – rendező: Marino Vagliano
- Juliette – rendező: Didier Bivel
- Le trou de la corneille – rendező: François Hanss
- Léa – rendező: Christophe Debuisne
- L'autre Célia – rendező: Irène Jouannet
- Pilotes – rendező: Olivier Zagar
- Versailles rive gauche – rendező: Bruno Podalydes
- Voleur d'images – rendező: Bruno Victor-Pujebet
Díjak
szerkesztésNagyjátékfilmek
szerkesztés- Arany Pálma: Den goda viljan (A legjobb szándékok)[6] – rendező: Bille August
- A Nemzetközi Filmfesztivál 45. évfordulós díja: Howards End (Szellem a házban) – rendező: James Ivory
- A zsűri nagydíja: l ladro di bambini (A gyermekrabló) – rendező: Gianni Amelio
- A zsűri díja:
- El sol del membrillo (A birsalmafa árnyéka)[7] – rendező: Víctor Erice
- Szamosztojatyelnaja zsizny (Szabad élet) – rendező: Vitalij Kanyevszkij
- Legjobb rendezés díja: The Player (A játékos) – rendező: Robert Altman
- Legjobb női alakítás díja: Pernilla August – Den goda viljan (A legjobb szándékok)
- Legjobb férfi alakítás díja: Tim Robbins – The Player (A játékos)
Rövidfilmek
szerkesztés- Arany Pálma (rövidfilm): Omnibus – rendező: Sam Karmann
- A zsűri különdíja (rövidfilm): La sensation – rendező: Manuel Poutte
Arany Kamera
szerkesztés- Arany Kamera: Mac[9] – rendező: John Turturro
Egyéb díjak
szerkesztés- FIPRESCI-díj: El sol del membrillo (A birsalmafa árnyéka)[7] – rendező: Víctor Erice
- Technikai nagydíj: El viaje (Utazás az időben) – rendező: Fernando E. Solanas
- Ökumenikus zsűri díja: l ladro di bambini (A gyermekrabló) – rendező: Gianni Amelio
- Ökumenikus zsűri külön dicsérete:
- Au pays des Juliets (A három asszony) – rendező: Mehdi Charef
- El viaje (Utazás az időben) – rendező: Fernando E. Solanas
- Ifjúság díja külföldi filmnek: Strictly Ballroom (Kötelező táncok) – rendező: Baz Luhrmann
- Ifjúság díja francia filmnek: Sans un cri (Jajszó nélkül) – rendező: Jeanne Labrune
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Les affiches - Festival de Cannes 1992
- ↑ a b Cinéma et Festival international du film. Cannes et son histoire. Site officiel de la ville de Cannes. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 8.) (angolul), (franciául)
- ↑ V. C. Thomas: 1992 – Les joueurs. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. november 8.)[halott link] (franciául)
- ↑ a b A filmet feliratozva, Love nemzetközi címmel is vetítették.
- ↑ Magyar filmek külföldi szereplése – Fesztiválok. In Filmévkönyv 1993: A magyar film egy éve. Budapest: Magyar Filmintézet. 1993. 272. o. arch Hozzáférés: 2021. január 9. PDF (36 MB) ISSN 0230-2047
- ↑ a b c d e Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
- ↑ a b c A Filmvilág adatbázisában Álom a fényről címmel is szerepel.
- ↑ Az 1957-ben elkezdett, de soha be nem fejezett film „végleges” változatát két spanyol rendező vágta újra 1992-ben. Egy korábbi változatát versenyen kívül már bemutatták az 1986-os cannes-i filmfesztiválon, Don Quixote eredeti címmel.
- ↑ A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.
További információk
szerkesztés- A cannes-i fesztivál hivatalos honlapja (angolul), (franciául)
- Cannes Film Festival Archiválva 2010. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul) (IMDb)
- Kritikusok Hete honlapja (angolul), (franciául)
- Rendezők Kéthete honlapja (angolul), (franciául)