Öszvérszarvas

emlősfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. november 22.

Az öszvérszarvas vagy füles amerikai szarvas (Odocoileus hemionus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Öszvérszarvas
Bak
Bak
Suta
Suta
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Cervoidea
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Őzformák (Capreolinae)
Nemzetség: Rangiferini
Nem: Odocoileus
Rafinesque, 1832
Faj: O. hemionus
Tudományos név
Odocoileus hemionus
(Rafinesque, 1817)[1]
Elterjedés
Hét alfajnak az elterjedési területe
Hét alfajnak az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Öszvérszarvas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Öszvérszarvas témájú médiaállományokat és Öszvérszarvas témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

Kanada nyugati vidékein, az Amerikai Egyesült Államokban és Észak-Mexikóban él. Míg közeli rokona a fehérfarkú szarvas inkább a keleti partvidéken elterjedt faj, az öszvérszarvas elsősorban Észak-Amerika középső és nyugati vidékein honos. Az Amerikai Egyesült Államokban több mint 3 millió öszvérszarvas él. Argentínába betelepítették.

Az öszvérszarvas alfajait két csoportra lehet osztani: az öszvérszarvasokra (sensu stricto) és a feketefarkú szarvasokra. Az első csoportba az O. h. columbianus és O. h. sitkensis alfajokon kívül az összes többi beletartozik.[2] Ezt a két csoportot korábban külön fajokként tartották számon, de mivel kereszteződhetnek egymással, manapság egy fajba sorolják az összes alfajt.[1][2][3][4][5][6] Az eddigi kutatások szerint az „igazi öszvérszarvas” a feketefarkú szarvasból fejlődött ki.[5] Ennek ellenére a fehérfarkú szarvas és az öszvérszarvas mitokondriális DNS-e nagyon hasonló, de eltér a feketefarkú szarvasétól.[5] Ez az egyoldalú és többszörös hibridizációnak a műve; azaz a hibrid példányok generációkon keresztül, csak az egyik szülőfajjal kereszteződtek. A két szarvasfaj közti hibridek a vadonban igen ritkák és nehezen azonosíthatóak - mivel a szülőállatok is hasonlítanak egymásra -, de Texas nyugati részén megfigyelhető néhány.[7] Fogságban is alacsony a hibridek megmaradási rátája.[7][5]

Egyes rendszerezők elismerték az O. h. crooki-t, mint az O. h. eremicus szinonimáját, mivel az előbbi taxon típuspéldánya nem egyéb, mint egy hibrid az öszvérszarvas és a fehérfarkú szarvas között; ennélfogva nem lehet önálló alfaj.[* 1][2][8] Továbbá az O. h. inyoensis alfaji státuszát is megkérdőjelezték. Az O. h. cerrosensis és O. h. sheldoni taxonnevek, meglehet, hogy az O. h. eremicus vagy az O. h. peninsulae szinonimái.[6]

A Mammal Species of the World harmadik kiadásában 10 alfaj van elismerve:[2]

Az öszvérszarvas (sensu stricto) csoportja:

  • Kaliforniai öszvérszarvas (Odocoileus hemionus californicus) Caton, 1876 - Kalifornia
  • Cedros-szigeti öszvérszarvas (Odocoileus hemionus cerrosensis) Merriam, 1898 - Cedros-sziget, Mexikó
  • Arizonai öszvérszarvas (Odocoileus hemionus eremicus) Mearns, 1897 - Arizona és Mexikó északnyugati része
  • Déli öszvérszarvas (Odocoileus hemionus fuliginatus) Cowan, 1933 - Kalifornia déli része
  • Öszvérszarvas (Odocoileus hemionus hemionus) Rafinesque, 1817 - Észak-Amerika középső és nyugati területei.
  • Inyo öszvérszarvas (Odocoileus hemionus inyoensis) Cowan, 1933 - Kalifornia
  • Félszigeti öszvérszarvas (Odocoileus hemionus peninsulae) Lydekker, 1898 - a Kaliforniai-félsziget
  • Tiburon-szigeti öszvérszarvas (Odocoileus hemionus sheldoni) Goldman, 1939 - Tiburón-sziget, Mexikó

A feketefarkú szarvas csoportja:

  • Brit Columbiai öszvérszarvas (Odocoileus hemionus columbianus) Richardson, 1829 - a kanadai Brit Columbiától délre Kalifornia állam északi részéig.
  • Sitka öszvérszarvas (Odocoileus hemionus sitkensis) Merriam, 1898 - Brit Columbia nyugati, tengerparti területei és a környékbeli szigetek.

Megjelenése

szerkesztés
 
Egy fiatal példány

Testhossza 150-190 centiméter, farokhossza 20 centiméter, marmagassága 90 centiméter, agancsfesztávolsága 120 centiméter is lehet és testtömege 50-110 kilogramm. Agancsa viszonylag széles és többágú; január és március között ledobja. Az új agancs márciusban vagy áprilisban kezd nőni. Teljes kifejlettségét 7 éves korára éri el az állat. Pofája, nyaka, hasi része és fara fehéres, farka vége fekete. A test többi része szürkésbarna vagy szürkéssárga.

Életmódja

szerkesztés

Magányos életet él, télen alkalmi csapatokba verődik. Tápláléka fűfélék, sarjhajtások, mogyoró, gombák és zuzmó. Átlagosan, 10 évig él.

Szaporodása

szerkesztés

A párzási időszaka szeptember végétől november közepéig tart. A vemhesség 182-210 napig tart, ennek végén 1-2 utód jön a világra. Születésükkor a borjak pettyesek, 9 hónapos korukban nőni kezd az agancsuk.

Rokon fajok

szerkesztés

Legközelebbi rokona és az Odocoileus emlősnem másik faja, a fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus).

Megjegyzések

szerkesztés
  1. Sivatagi öszvérszarvas (Odocoileus hemionus crooki) vagy Dorcelaphus crooki Mearns, 1897 - Észak-Mexikó; 2000-ben, Heffelfinger szerint ez az alfaj a fehérfarkú szarvas és az öszvérszarvas hibridje.
  1. a b Sanchez Rojas, G. & Gallina Tessaro, S. (2008). Odocoileus hemionus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 8 April 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of least concern.
  2. a b c d szerk.: Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder: Mammal Species of the World, 3. kiadás, Baltimore: Johns Hopkins University (2005). ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494 
  3. Ronald M. Nowak. Walker's Mammals of the World. JHU Press (1999. április 7.). ISBN 978-0-8018-5789-8 
  4. Fiona Reid. Peterson Field Guide to Mammals of North America: Fourth Edition. Houghton Mifflin Harcourt (2006. november 15.). ISBN 0-547-34553-4 
  5. a b c d Valerius Geist. Deer of the World: Their Evolution, Behaviour, and Ecology. Stackpole Books (1998. január 1.). ISBN 978-0-8117-0496-0 
  6. a b Wild Mammals of North America: Biology, Management, and Conservation. JHU Press (2003. október 21.). ISBN 978-0-8018-7416-1 
  7. a b Heffelfinger, J.: Tails With A Dark Side: The truth about whitetail - mule deer hybrids, 2011. március 1. [2014. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
  8. Heffelfinger, J. (2000). „Status of the name Odocoileus hemionus crooki (Mammalia: Cervidae)”. Proceedings of the Biological Society of Washington 113, 319-333. o. 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mule deer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés