GoGreen

Avagy csak a helyed legyen ott a fesztiválokon, ne a nyomod! Íme néhány jó tanács a „Leave no Trace” (ne hagyj nyomot) filozófia jegyében!

Hogy juss oda?
-    ne menj autóval, használd a tömegközlekedést
-    ha autóval mész, és dugóba kerülsz az úton vagy a fesztivál helyszíne közelében, állítsd le a motort, míg egy helyben állsz (így te is és társaid is könnyebben kaphattok levegőt)
-    ha autóval mész, próbáld megtölteni kis barátaiddal, vagy akár idegenekkel, akiket közösségi site-ok, az utazzunkegyutt.hu vagy a word of mouth technika segítségével találhatsz

Mit vigyél?
-    semmit, vagy alig valamit, mivel minél kevesebb cuccot viszel, annál kevesebb szemetet termelsz
-    ha többen mentek, érdemes együtt vásárolni és az economy termékekből választani, az egyedileg csomagoltak helyett
-    és mint mindig: most is a minél kevesebb csomagolással rendelkező terméket válaszd, ne pakolj mindent műanyag zacskókba
-    valamint most se az agyoncsomagolt terméket válaszd, hanem azt, amin minél kevesebb a műanyag
-    használj újrazárható zacskót az élelmiszerek tárolására, felejtsd el az alufóliát és a folpackot
-    vásárolj inkább helyben, ne utaztasd a kaját kilométerekről
-    ha igazán elkötelezett fesztiváljáró és környezetbarát vagy, rendelj Eco Festival Pack-et az ecotopia.co.uk oldalról, amely 10 alapfelszerelést tartalmaz az igazán tudatos fesztiválozáshoz (kedvencünk a biológiailag lebomló óvszer)

Ha ott vagy…
-    igyál sok folyadékot, de ha lehet, ugyanazt az üveget/korsót töltsd újra
-    igyál nyugodtan csapvizet, főként ha hazánkban fesztiválozol, egyiptomi és távol-keleti fesztiválok esetében eltekintünk ettől a szabálytól
-    azt ugye mondanunk sem kell, hogy szemetelj szelektíven (ha tudsz), ne dobálj szét csikkeket, műanyag poharakat

Ha elmész…
-    nyoma se legyen annak, hogy ott voltál (csak a fotóidon és az emlékeidben)!

Régi jó szokásunk a blog témájával foglalkozó reklámok bemutatása, így különösen megörültünk, amikor a Guardian Environment címlapján ráakadtunk erre a válogatásra. Az ACT Responsible svájci nonprofit szervezet 2001 óta tömöríti, inspirálja, publikálja, gyűjti, promotálja stb. a környezettudatossággal kapcsolatos reklámokat. Íme néhány a kedvenceim közül, ha a 27-es válogatást akarod böngészni, katt ide, ha napokra elmerülnél a témában, akkor ide.

Title: Pineapple
Agency: McCann-Erickson Brand Communications Agency GmbH
Made for: Bund/Friends of the Earth (Germany)
Tag line: Think global. Eat Local
Photograph: Bund/Friends of the Earth/ACT Responsible

Title: Tarzan
Agency: Uncle Grey
Made for: WWF (Denmark)
Tag line: 15m sq of rainforest disappears every minute
Photograph: WWF/ACT Responsible

Forrás: www.guardian.co.uk

Ez a blog nem lenne az ami, ha nem írnánk a méltán népszerű gárdonyi öko-szemléletű strandról, a SportBeachről. Az a legjobb az egészben, hogy alapvetően a strandolásról és a sportolásról szól a dolog, és ezt "természetesen" egészíti ki a környezettudatos szemlélet. A szelektív szemétgyűjtés az alap, de ökotisztítószereket és kézmosót használnak, nyomógombos a zuhany, és ehetsz biokaját is a büfében. Egyszóval megmutatják, hogy hogy is lehetne csinálni ezt az egész környezetbarát életet. Le a kalappal a kezdeményezés előtt, mivel ha már csak a strandolók betartják a szabályokat - márpedig betartják - akkor az is nyert ügy. Reménykedjünk azonban, hogy idén nyáron jó sokat fog sütni a nap (lesz melegvíz a napelemes zuhanyzóban), és lesz alkalmunk megszokni, hogy hogy figyeljünk oda a környezetünkre.

Az olvasó ezen ponton joggal feltételezheti, hogy ennek a sok öko-bio-témának bizonyára az öko-bio-témáknál megszokott borsos ára van, ám az olvasó nagy örömünkre téved. Hétköznap 560 forintért, hétvégén 740-ért élvezhetjük a strand szolgáltatásait, de van egy csomó kedvezmény is, melyekről részletek itt. 

Ha pedig annyira jól érzed magad, hogy haza sem akarsz menni, aludhatsz a kempingjükben, amiért akár üdülési csekkel és más utalványokkal is fizethetsz.

Forrás: www.sportbeach.hu

Bizonyára nem vagyok/voltam egyedül azzal az érzéssel, mikor megláttam egy általam - kevésbé tudatosan (!) - vásárolt terméken a Der Grüne Punkt emblémáját, hogy kicsit megnyugodtam, hogy mégiscsak sikerült környezetbarát árut vennem... Pedig hohó! Micsoda tévedés! Ez mindössze annyit jelent, hogy a cég megfizette a szelektív hulladékgyűjtés többletköltségét, de semmilyen kapcsolatban nincs magával a termékkel, illetve annak a természethez fűződő barátságával.

Mindenesetre ez egy dolgot jól mutat: igenis hatnak ránk az emblémák. Valamint: mi lenne, ha a kifejezetten környezetszennyező termékek kapnának egy Der Schwarze Punkt (fekete pont) megjelölést. Szinte biztos vagyok benne, hogy kevesebb fogyna belőlük, ha egyértelműen rájuk lenne írva, hogy mennyi kárt okoznak. Szóval azt tanácsolnám az EU-nak, hogy lassan vezessék be ezt a típusú jelölést is, ne csak az ökotermékek kapjanak pirospontokat tőlük.

A treehuggeren akadtam erre a hírre és egyszerűen muszáj volt betennem a kép meg a sztori miatt.

Először a kép:

Aztán a sztori: szóval ezek a kedves emberek azért futották le a londoni maratont gumiabroncsból készült - feltehetőleg rendkívül kényelmes és a célnak remekül megfelelő - cipőikben, hogy pénzt gyűjtsenek olyan különleges mérnökök alkalmazására, akik képesek kutat fúrni az esetleges vízalatti vízkészletek eléréséhez. Mindezt egy isten háta mögötti tanzániai kis faluban kellene megtenniük, hogy megszűnjön/enyhüljön a vízhiány.

Az eredeti cikkben van egy csomó érdekesség arról, hogy milyen hasznos infokkal látták el őket az angolokkal meg a nyugati civilizációval kapcsolatban.

Nade mitől ilyen erősek, izmosak és kitartóak ezek a harcosok? Elmondásuk szerint megisznak egy ültőhelyükben 5 liter vért és már nem is éhesek, hanem tele vannak energiával! Kell-e jobb gyógyír a tavaszi fáradtság ellen?

 A fentiek tanulságai - melyeknek többsége közhely, tehát igaz:

- egy kép többet mond ezer szónál - hát még egy jó design (by Timm Kekeritz)

- hihetetlen mennyiségű vizet fogyasztunk úgy, hogy nem tudunk róla/nem gondolunk bele

- van egy honlap, www.waterfootprint.org, amin kiszámolhatjuk a "víz-lábnyomunkat" (jobb fordítás welcome, szóval azt, hogy a mindennapi életmódunk során mennyi víz fogyasztásáért vagyunk felelősek), de csak akkor, ha nem Magyarországon élünk. Ha itt, akkor sajnos nem. De ha például Ghánában, El  Salvadorban, Lengyelországban vagy Ukrajnában akkor igen.

- hogy mennyi vizet spórolhatunk, ha nem eszünk disznót vagy csirkét, hanem csak sört iszunk

- sőt, még ha belevesszük a másnapi 3 liter víz elfogyasztását, akkor is sokkal előrébb vagyunk, mint egy 30 dekás disznósült elfogyasztásával

- persze a legjobb lenne sört se inni - legalábbis víztakarékossági szempontokból.

Forrás: www.trehugger.com  

Lehet, hogy az első szó, amit én magyarítottam angolból!

Illetve ez az:

Remélhetőleg ez lesz a legújabb zöld őrület, mivel a fenti kép nem mást ábrázol, mint egy Louis Vuitton üzletet, melyre a Gas Design Group tervezte meg ezt az élő falat. Ja igen, az angol topiade szó a topiary (műkertészeti) és a facade (homlokzat, külső) szavak összevonásából származik.

És mivel bármi, amit a Vuitton-ház kiad a kezéből hatalmas kultuszt teremt, reméljük ezzel a kis élő fallal sem lesz ez másként. Erre bizonyítékul álljon itt az a tény, hogy a világon található LV-monogramos cuccoknak mindössze 1% valódi (ami vicces, mert ugye pont azért lett volna ez a monogram, hogy levédje a termékeket).

Forrás: jetsongreen.com, newconsumer.com

Újabb érv a válás ellen: károsítja a környezetet. Az ok egyszerű: minden válással duplázódik a háztartások száma. A házasságban, családban élők pedig hatékonyabban használják a Föld erőforrásait (pl. egy hűtő ugyanannyi energiát fogyaszt akár egy, akár két, akár négy ember használja; fűtés, légkondi ugyanez).

Szóval le a szingli-léttel, házasodjunk és ne váljunk el! Ha elválnánk, akkor gyorsan házasodjunk újra, vagy továbbra is lakjunk együtt.

Mert nem csak jó pasi, hanem jó arc is. Ő áll ugyanis a Make It Right program mögött, melynek egyik célja 150 környezetbarát ház építése New Orleans-ban a Katrina hurrikán áldozatainak megsegítésére. Brad megbízta a világ 13 vezető építészét, hogy készítsenek terveket a házakhoz, ezek egyike Kieran Timberlake terve:

Ezen kívül azt is megfogadta, hogy összegyűjt 5 millió dollárt a házak építésére (ez 850 millió forintnak megfelelő összeg kb.). Most ott tart a projekt, hogy a 150-ből már 7 ház megépítésére van pénz. Bárki adakozhat a fenti honlapon, így követve pl. Donna Karan példáját.

A Make It Right programmal karöltve fut a Pink Project is, aminek célja, hogy még jobban felkeltse a világ figyelmét arra, hogy nincs megoldva a probléma New Orleans-ben, attól, hogy nem beszélünk róla. A Pink Project elég sokrétű, így most nem is bocsátkozunk ennek hosszas taglalásába, a lényeg, hogy az épülő házak helyén egyelőre rózsaszín sátrakat állítanak fel, melyek full környezetbarát anyagból készültek (ha lebontják őket, akkor majd táskák lesznek belőlük), teljesen kiemelkednek a környezetből, este kivilágíthatóak, és nagyon jól néznek ki, egyszóval teljesen alkalmasak arra, hogy felhívják a figyelmet a problémára.

Szóval, ha meghat minket Brad beszéde a honlapon, vagy kifejezetten a New Orleans-i tragédia áldozatain akarunk segíteni, vagy azt akarjuk, hogy megjelenjen a nevünk a honlapon, vagy van felesleges pénzünk, amit ezúttal erre a célra fordítanánk, akkor itt a helyünk.

Forrás: newconsumer.com

A Nintendo az első cég amit a Greenpeace 0-ra értékelt a káros vegyianyagok felhasználását és az újrahasznosítást mérő Guide to Greener Electronics alapján. A Greenpeace 2006 augusztusa óta a piacvezető PC, mobiltelefon, TV és játékkonzol gyártókat vizsgálja ebben a tanulmányban a fentiek alapján.

Az értékelésbe többé nem tartozik bele, hogy melyik vállalat milyen hitvallásokat tesz vagy mennyire elkötelezett a "jövőben" a környezetvédelem mellett, csak tisztán az számít, hogy az adott termékek mennyi káros anyagot tartalmaznak, illetve mennyire támogatják ezek újrahasznosítását. 

A tizes skálán rossz helyezést ért el még a Microsoft, a Philips és a Sharp, az első között 7.7 ponttal a Sony Ericsson és a Samsung szerepel, melyek most vették át a vezetést a 7.3 pontos Nokiától.

Kérdés viszont, hogy ez az értékelés mennyire lesz szempont azok számára, akik a karácsonyfa alá az új Nintendo Wii-t szánják. Hát reménykedjünk.

A tanulmányról bővebben és a teljes skála itt.

Fotó: Greenpeace, Natalie Behring - Kínai kisgyerek elektronikus hulladéktengerben

Forrás: Greenpeace, www.newconsumer.com

- egyes pubokban lehet náluk olyan halat kapni, aminek a tenyésztésénél és szállításánál odafigyeltek a környezetre

- mert a fenti mondatot kifejezi a "sustainable fish" szókapcsolatuk, amit mindenki ért, és nem kell a szerencsétlen bloggernek száz évig gondolkodnia, hogy hogy írja körül a "fenntartható hal" kifejezést

- mert ha a Dorothy Perkinsnél veszel kiegészítőket, akkor támogatod új fák ültetését

- mert vehetsz Oxfam karácsonyi lapokat, amik nemcsakhogy legalább 50%-ban újrahasznosított papírból vannak, most az 50. évforduló alkalmából John Lennon rajzával kaphatók, és nagyon jól néznek ki, de még küzdesz általuk a szegénység ellen is

- mert azon gondolkodnak, hogy hogy vezessenek be olyan egységes jelrendszert, amellyel jelölni tudják, hogy melyik termék milyen hosszú utat tett meg, hogy a polcra kerüljön, ezáltal mennyire környezetkímélő vagy sem, és így a vásárló is figyelembe tudja venni ezt a szempontot is a választásnál

- mert azon gondolkodnak, hogy milyen "etikus" ajándékot adjanak karácsonyra, és ebben számtalan weblap, bolt stb. segíti őket

- mert beszédtéma, hogy mekkora az "ökológiai lábnyomuk", és menő, ha minél kisebb

- mert az egyik legnagyobb újságuknak (Guardian) a környezet rovatban ott van minden hír, amit tudnod kell (Kyotótól a belföldi zöld hírekig) a tanácsokról és ötletekről, hogy hogy legyél zöldebb nem is beszélve

- mert van egy csomó olyan szórólapuk és weboldaluk, ahol területenként ott van, hogy hol tudsz bio meg etikus termékekhez hozzájutni

- és mert egyáltalán az életük részévé vált ez a gondolkodásmód, van szókincsük, hogy beszéljenek ezekről a dolgokról, és beszélnek is. Meg tesznek. 

Ezért irigylem őket. Meg követem is persze.

Csak olyan jó lenne már, ha itthon is minden sarkon ebbe a témába ütköznél, és nem küzdened kéne azért, hogy megtaláld annak a módját, hogy hogy védd a környezetet, hanem természetes lenne ez az egész (szó szerint).

Forrás: nagyrészt www.newconsumer.com és egyéb.

A hétvégén hatalmas botrány robbant ki a GAP háza táján, mivel kiderült, hogy a cég egyik alvállalkozója 10 éves gyerekeket dolgoztat Új Delhiben. Ez azért különösen meglepő, mert a GAP 2004-ben bevezetett egy új, nagyon szigorú audit rendszert, pont az ilyen visszaélések megakadályozására. Másrészt, viszont sajnos kevésbé meglepő ez a hír, mivel az ENSZ szerint India GNP-jének 20%-át még mindig 55 millió 5 és 14 év közti gyerek termeli!!! Ez az adat önmagában mutatja a probléma súlyosságát, mivel hogy lehet az, hogy a nemzetközi felháborodás és gyerekmunka elleni küzdelem ellenére ilyen mértékben zsákmányolhatják ki a gyerekeket?!

És a legszomorúbb az, hogy magánemberként mit tudunk tenni ez ellen?! Mondhatnánk, hogy azt, hogy nem vásárolunk GAP-et, de ennek azért lenne kevésbé értelme, mert tegnap pl. még nem is tudtunk az egészről. Szóval ugyanígy kiderülhet kb. bármelyik másik ruhagyártó (vagy egyéb) cég termékeiről, hogy gyerekek csinálják, mivel az az 55 millió gyerek nyilván nem csak a GAP-nek varrt ruhákat.

Természetesen a GAP azonnal megszűntette szerződését az alvállalkozóval, a gyerkeknek pedig tanulási és a későbbiekben munkalehetőséget is biztosít, ami szerintünk alap egy ilyen helyzetben. A gond csak az, hogy ezzel alig néhány gyereken segítenek, nemhogy 55 millión.

Forrás: Observer, newconsumer.com

Fotó: Business Week

És küzdj így a klímaváltozás, az elsivatagosodás és a szegénység ellen! A treehuggeren akadtunk a tree-nation kezdeményezésre, mely a web 2.0 segítségével küzd a fenti célokért - mivel a faültetés mellett ez egy közösségi oldal is.

A lényeg annyi, hogy 8 millió fát szeretnének elültetni a Szaharában, egy online közösségi oldal segítségével. Online kiválaszthatod a saját fádat 5 fajta közül, melyet el szeretnél ültetni (ára 10 és 75 euró között mozog), és ők ezt elültetik Neked. Te pedig GPS segítségével mindig figyelemmel kísérheted ezt a fát.

A 8 millió fa új hazája Niger, mivel ez a világ legszegényebb országa, úgyhogy itt az ideje, hogy Te is segíts egy kicsit nekik. És persze én is. Sőt, egy fa ajándéknak is klassz.

Mivel ez a téma sokkal bővebb annál, hogy egy poszttal elintézzük, így arra jutottunk, sorozat formájában fogunk ezzel foglalkozni. Íme először is a WWF Kanada reklámja a témában:

Szerintünk iszonyú jó a zene és a képek közötti kontraszt. Aztán itt egy másik a Greenpeace finn csoportjától (sajnos nem tudunk finnül, így nem tudjuk, mit jelentenek a feliratok :( de enélkül is érthető a lényeg.... mindemellett welcome, ha valaki lefordítja).

Viszont. Két napja voltam moziban. Nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a film előtt volt egy csomó reklám, melyeknek kb. 70%-a hardcore brutális volt. Pl. a Budapesti Őszi Fesztivál reklámja, de leginkább a Russia Rulez orosz filmnapok reklámjára gondolunk. Komolyan felüdülés volt a minimál költségvetésből előállított Déja Vu kávéház (Corvin-köz) retró reklámja a koktélos és fagylaltkelyhes vágóképeivel (azóta sem tudjuk eldönteni, hogy ez vicc volt vagy komolyan gondolták). Jó, az is tény, hogy nyilván másra buzdít egy kávézó és egy globális felmelegedés hirdetés, a kérdés csak az, hogy meddig lehet elmenni brutalitásban meg sokkolásban. Mert ha egy idő után minden reklám durva lesz, akkor ez nem fog visszaütni úgy, hogy konkrétan mindenki reklámkerülő lesz? Vagy ha állandóan ilyen horror dolgokat nézünk, akkor egy idő után fogjuk-e még érzékelni, hogy ez nem normális? Vagy ez lesz a normális? És akkor mi milyenek leszünk? 

Amit megosztva kapott az Éghajlat-változási Kormányközi Testülettel, azok után, hogy idén már egy Oscar-díjat is bezsebelt a Kellemetlen igazságért.

Annyiban örülünk ennek a hírnek, hogy talán ez is jobban ráirányítja a figyelmet a problémára, mindamellett, hogy nyilván nem ezek a díjak fogják megakadályozni a globális felmelegedést és társait.

Ezektől függetlenül azonban még egy képet már nem rakunk be a blogba róla. Aki akar, talál így is.

A szerző már egy ideje gondolkodik azon, hogy mi lenne a jó megoldás a munkahelyi, illetve egyéb nyilvános wc-k világításával kapcsolatban. Sokszor tapasztalható, hogy embertársaink nem kapcsolják le ezekben a mellékhelyiségekben a villanyt, így ezek folyamatosan égnek, akár napokig is egyfolytában, iszonyú sok áramot használva teljesen feleslegesen. Tehát megállapíthatjuk, hogy magunkban kevésbé bízhatunk ezen a téren (sem).

Ideális megoldásnak gondolhatnánk az érzékelős wc-ket - jelen munkahelyünkön is van egy ilyen opció - ennek viszont az a hatalmas hátránya van, hogy ha több időt töltünk egy helyben különösebben nagy mozgás nélkül (mely lássuk be, a hely funkciójából adódóan előfordulhat), akkor egyszerűen lekapcsol a villany, és mi meg ott ülünk, mint sz*r a fűben, és hát egyéni találékonyságunkon múlik, hogy hogy jövünk ki egy ilyen szituációból. Így aztán nem meglepő, ha ezt az opciót ritkábban választjuk.

Esetünkben a másik opció egy olyan megoldású mosdó, mely egy előtérből és 2 wc-ből áll, az egy darab villanykapcsoló pedig az előtérben található. Így gyakran előfordul, hogy az energia megtakarítására irányuló áldásos tevékenységünk kapcsán rákapcsoljuk a villanyt a másik helységben tartózkodó társunkra, így meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozva őt.

Szóval nem tudom, mi lenne a tökéletes megoldás. Mindenesetre míg ki nem fejlesztik azt, vagy ha már máshol van, el nem terjesztik kis hazánkban, jó lenne, ha kicsit oda tudnánk figyelni erre, mert szerintem különösebb statisztikai adatok nélkül is gondolhatjuk, hogy ez milyen mértékű pazarlás.

Az alábbi lábnyomos TV szpot után most itt a következő, mely a globális felmelegedésre hívja fel a figyelmet. Íme:

Nem a legvidámabb reklám, az biztos. Sőt, elég nagy port kavart a tengerentúlon, mondván, hogy nagyon durva ez a vonat mindjárt elüti a kislányt rész. Aztán persze az is kérdés, hogy ha boldog, elégedett embereket és virágzó tavaszi réteket mutat a szpot, és a végére csak oda van írva, hogy pl. "ez 30 év múlva csak álom lesz", az mennyire hívja fel a figyelmet a problémára. Szerintetek?

A CO2 lábnyomod? Ez az a kérdés, mely egyre több embert foglalkoztat a világon már napi szinten is, bár sajnos egyelőre nálunk kevésbé.
Íme egy gondolatébresztő:

Bővebben erről itt írtunk már, és fogunk is még a jövőben.

A legjobb táskák után itt vannak új kedvenceink, a legjobb pólók. Íme:

Betty Jackson, Christian Lacroix és Luella Bartley

És hogy miért is imádjuk őket (főként a Lacroix-t :)? A bags of goodwill után a fenti tervezők egy nagyon hasonló kezdeményezéssel álltak elő: hogy felhívják a figyelmet arra, hogy mind a tervezőknek/gyártóknak, mind a vásárlóknak hatalmas felelősségük van abban, hogy olyan pamutot használjanak/vásároljanak, ami egyrészt organikus (vegyszermentesen állították elő), másrészt hogy nem üzbég gyerekmunka révén kerültek előállításra, megtervezték a fenti pólókat, amikhez 30 fontért (+szállítási költség) lehet hozzájutni. A bevételt az Environmental Justice Foundation kapja, mely többek között a pamut méltányos kereskedelméért küzd "PICK YOUR COTTON CAREFULLY" (válogasd meg, hogy milyen pamutot választasz) kampányában.

A pólók a hónap végén megrendezésre kerülő London/Manchester Fashion Weekend-en lesznek kaphatók, illetve neten lehet megvásárolni őket az EJF honlapján. Természetesen korlátozott számban, viszont férfi és női szabással is kaphatók.

Annak pedig külön örülünk, hogy nem 1-1 darabot gyártottak belőlük, amire licitálnunk kellene.

Forrás: newconsumer.com 

Ma ért véget a 62. Frankfurti Nemzetközi Autókiállítás, ahol minden eddiginél nagyobb szerepet kaptak a különböző típusú hybrid autók és különböző környezetkímélő technikák, példakánt szerepeljen itt a BMV X6 ActiveHybridje (fent) és a Mercedes S400 Hybridje (lent).

Forrás: BMW

Forrás: Mercedes

Azt hiszem nyugodtan megállapíthatjuk, hogy egyik szebb, mint a másik, még a szépséghibájuk is közös: talán 2009-től kerülnek ki az utcákra, és hol máshol, ha nem Amerikában...

És még így is ezek a legrealisztikusabb tervek. A kiállításon bemutatott több modell pl. az Opel Flextreme Concept vagy a Volvo ReCharge még ezeknél is sokkal távolabb állnak a megvalósulástól (ha egyáltalán...).

Mindenestre azért könyveljük el pozitívumként, hogy legalább már itt tartunk, és reménykedjünk nagyon, hogy hamarosan nem csak álomszinten adhatunk hírt a különböző hybridekről, bevezetésük dátumáről és árukról.

A Lush igazi újdonsággal állt elő (ismét, szokás szerint): törékeny termékeiket mindenféle műanyag csomagolóanyag helyett ezentúl nem másba, mint popcornba fogják csomagolni!

Például ezeket a kis mályvás, kakaóvajas luxus fürdőkészítményeket is (mmm melting marshmallow egyébként):

Legalábbis Angliában biztos, új kedvenc oldalunk, a newconsumer szerint. Magyarországgal kapcsolatban egyelőre nincs infónk, de ha lesz megírjuk, vagy ha a kedves olvasó előbb megtud valamit, természetesen welcome.

Legközelebbi költözésünkkor pedig majd mi is kipróbáljuk ezt a módszert (ha találunk elég nem sózott, nem vajas, hanem semmilyen popcornt).

Forrás: newconsumer

Ki ne emlékezne az I'm not a Plastic Bag fiaskóra, amit már korábban is tárgyaltunk itt a blogon. Mindenesetre, egy haszna biztos volt az egésznek: világszerte felhívta a figyelmet arra, hogy mennyivel jobb+stílusosabb, ha saját kis vászontáskáinkkal járunk vásárolni, mint ha a különböző boltok rondábbnál rondább nejlonszatyraival válunk reklámhordozókká.

De most! Megtaláltuk az igazit... végre. Íme:

 Az angol twentytwentyone design stúdió kezdeményezése a bags of goodwill (a "jóakarat/jóindulat táskái - welcome, ha valaki tudd jobb szót rá:), valójában szintén a fentiekre hívja fel a figyelmet, azzal kiegészítve, hogy a táskák alapanyagának mindegyike méltányos kereskedelemből származik (azaz senkit sem zsákmányoltak ki, nem dolgoztattak gyerekeket lsd. Anya Hindmarch stb. ). A stúdió azzal a felhívással fordult számos világhírű tervezőhöz, hogy tervezzk meg a 21. század bevásárló táskáját, mely tükrözi saját filozófiájukat a dizájnról és annak felelősségéről. Végül 40 híres tervező alkotta meg saját művét, melyek MÁTÓL szeptember 25-ig kerülnek kiállításra a London Design Fesztiválon.

A dolognak egy szépséghibája van: mindössze egy-egy darab készült ezekből a remekművekből, melyekre a kiállítással egyidőben licitálni lehet, a  befolyt összeget pedig a Fairtrade Foundation-nek adják, mely az Egyesült Királyságban küzd a méltányos kereskedelemért. Így hát persze a szépséghiba nem is szépséghiba, hanem nagyon örülünk neki, csak sajnos nem valószínű, hogy a szerző esélyes lenne bármelyik licit nyertesévé válni.

Mindenesetre a személyes kedvenc az El Ultimo Grito modell, és ha valahogy hozzánk kerülne, hát biztos addig hordanánk, míg le nem szakad a vállunkról. 

A tegnap éjszakai Emmy díjátadó újabb fényes bizonyítéka annak, hogy Al Gore határozottan elkapta az ívet ebben az évben. Ezúttal a Current TV interaktív csatornájáért kapott Emmyt, melynek lényege, hogy a nézők határozzák meg, hogy mi legyen a TV-ben, illetve ők adják a műsorokat is. Két módon is részese lehetsz a TV-nek: 1. feltöltesz videókat, 2. megnézed, amit a többiek feltöltöttek, és szavazol/kommentálsz.

Vagy egyszerűen csak nézed és kész.

És hogy miért is írok itt erről? Egyrészt persze mert Al Gore az egyik olyan személyiség, akire érdemes odafigyelni, és a legtöbben oda is figyelnek rá, lsd. Rolling Stone, Oscar, Grammy; másrészt pedig mert ez is egy olyan kezdeményezése, amely bár nem kapcsolódik nagyon szorosan ehhez a környezetvédelmes/globális felmelegedéses stb. témához, azért teret ad neki, illetve lehetővé teszi, hogy többet lássunk - több témában, többféle szempontból.

Íme egy újabb csodálatos ötlet arra, hogy 1. hogy hasznosítsunk újra régi dolgokat, 2. spóroljunk pénzt, 3. éljük ki kreativitásunkat (ha van). Ezeket a tányérokat Sarah Cihat brooklyni designer készítette, valószínűleg a felsorolt indíttatásoktól vezérelve. Bolhapiacokon kutatott régi, kidobásra ítélt tányérok után, aztán kis műhelyében kicsit átalakította őket, sajátos figuráit festve rá, és szó mi szó, bejött neki, mivel mi ezeket a tányérokat 72 dollár/darab áron vehetjük meg itt.

A tervezettnél kicsit hosszabb hallgatás után újra itt!

Bár valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy így szeptember táján sokkal szívesebben lennék máshol, mint itt (i.e. iskola, munkahely helyett egy tengerparti nyugágyban, Komjáti uszoda helyett a siófoki strandon, füstös helyek helyett a rómain, stb.).

A hasonló, sőt ennél sokkal nagyratörőbb álmokat karolta fel az Absolut vodka :)), az IN AN ABSOLUT WORLD kezdeményezésével. Ennek annyi a lényege, hogy mindenki megírhatja, hogy mi a víziója, vagyis az ő világában mi lenne az az álom, amit valóra váltana. Lássunk néhány példát (a top 10-ből):

- létezne egy időjárás távirányító

- a valós életben is működne az Undo (visszavon) gomb - igen, igen, igen!

- az alvást felváltaná a tánc stb.

Szóval már egy csomó ember feltette az álmait, és lehet szavazni, aztán a legtöbb szavazatot kapott álmokat valóra váltják/megpróbálják valóra váltani.

Kedvenc oldalunk, a treehugger is feltette az egyik vízióját, amit tulajdonképpen - szokásához híven - valóra is váltott. A lényeg, hogy legyen minden letölthető! Legalábbis - kezdetként - az újrahasznosított designerbútorok tervei. Így, ezek után csak annyi a dolgunk, hogy letöltsük a terveket, az összerakási útmutatót, és míg kinn fúj a szél és esik az eső, összebarkácsoljuk a legújabb bútorainkat, például ezt a multifunkciós asztalt (balra).

Szóval mielőtt vasárnapi programként elindulnánk az IKEA-ba, vessünk egy pillantást erre az oldalra, és legyünk absolut környezetbarátok.