Magyarországon a 15 és 64 év közötti népesség csaknem 14%-a (közel egymillió ember) valamilyen munkavégzést korlátozó betegséggel vagy fogyatékossággal él. A sok rokkantnyugdíjasról még azok is tudnak, akik amúgy csak szőrmentén érdeklődnek a magyar munkapiac sajátosságai iránt. Azt is tudni véljük, hogy aki beteg vagy fogyatékos, az nehezen talál munkát. Valóban, szerencsétlen sorsú honfitársainknak alig egynegyede dolgozik, zömmel zárványszerűen működő, alacsony hatékonyságú, elkülönült intézményekben, egymással összezárva. Tényleg ez lenne a legtöbb, ami nekik adható? Mi a legjobb nemzetközi gyakorlat arra, hogy legalább részben megpróbáljuk visszaterelni őket a munkapiacra? Mire jó a munkapiaci rehabilitáció, és mit mutatnak a hazai tapasztalatok? A Budapest Intézet megmondja a tutit: hosszan és alaposan, ahogy alapos kutatókhoz illik, illetve röviden és velősen az érdeklődő laikusok (és vélhetően a sajtó) számára. A szakpolitikai kiskáté-sorozat remek kezdeményezés, őszintén reméljük, hogy még sokat olvashatunk belőlük.

És drukkolunk, hogy ne csak mi lelkesedjünk értük.