Tisztelt elnök úr! Elnézést a zavarásért, tudom, hogy elfoglalt. De talán segíthetek megérteni önnek, hogy mit gondolnak a máshitű közgazdászok, hátha önnek is tanulságos lehet.
A hosszú és a rövid táv között időnként átváltás van. A más közgazdászok, akiket a világban konzervatívnak mondanak, a hosszú távot szeretik jobban. Olyanokat mondanak, hogy "Törődj a hosszú távval, és a rövid táv megoldódik magától". Azok a közgazdászok, akiket a világban baloldalinak neveznek, általában a rövid távra összpontosítanak, olyan programok iránt lelkesednek, amelyek gyors megoldásokat kínálnak, és kevésbé érzékenyek- mondjuk - a költekezések/kiengedések hosszú távú adósság-következményei iránt. A máshitűek például időnként aggódnak, hogy mi is a hosszú távú ára azoknak az intézkedéseknek, amelyek a mindenkori idei évet rendbe teszik.
A más közgazdászok minden intézkedést az ösztönzési hatások szempontjából értékelnek. Az adócsökkentésnek - szerintük - az az igazi, a tiszta jövedelmi újraeosztáson túlmutató (mondjuk: makrogazdasági) értelme, hogy ösztönzi a munkavállalást.
A más közgazdászok nem a jövedelmek újraelosztásában, hanem az esélyek egyenlőségének megteremtésében hisznek. A keresetek növekvő egyenlőtlensége mögött - szerintük - az úgynevezett képzettségi prémium áll, amely nagyrészt arra vezethető vissza, hogy az iskolarendszer nem tudta kitermelni a megfelelő képzettségű embereket a megnövekedett munkapiaci igényeknek megfelelően. Ezért a más közgazdászok szerint a leszakadók és kitaszítottak védelme elsősorban az oktatáspolitikai reformokon és a rossz tanárok bátor lecserélésén múlik.
És még egy jótanács: higgye el, a máshitűek nem mind ordas gonosztevők. Időnként igyon velük egy sört, és beszélgessenek el a világ dolgairól. Nem fognak egyetérteni, de talán megtanulják tisztelni egymást.
Aktuális áthallások nélkül üdvözli,
Update: Stephen Williamson kommentje.
